Lefejtett gombolyag

Lehull az éjszaka.

Ködfoltos, hűs lepel.

Alatta jól megfér

égi és földi jel.

Áttetsző láthatár

hullámzó szélei,

hunyorgó csillagok

szikrázó fényei.

Haldokló szél zaja,

pára az ablakon,

mögötte megbúvó

öröm, vagy fájdalom.

Kóborló dallamok,

visszhangzó, halk szavak

követnek útjukon

még éber árnyakat.

Felettük ott a Hold.

Időnként felragyog,

felhőkbe öltözve

rongyosan tántorog.

Elfogyott ez a nap.

Lefejtett gombolyag.

A holnap belőle

szövi az álmokat.