Lelkek festője
Beküldte Bel Corma - 2012, január 17 - 20:32
Festett smaragdként csillogó vizet,
hűs éjszakában reszkető tüzet.
Rajzolt acélként csillogó jeget,
hozzá azúrkék, lángoló eget.
Festett aranyszín, lüktető napot,
mellé reményt, és büszke holnapot.
Szétáradó, és röpke színeket,
árnyak helyett víg, fürge fényeket.
Míg végül ihlet-lángja megfagyott,
és ő reánk csak álmokat hagyott.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2012, január 19 - 17:42
Permalink
Kedves Bel Corma, gratulálok
Kedves Bel Corma, gratulálok a versedhez!
Íme egy pár szerkesztői vélemény;
A szerző tudatosan választott olyan mondatszerkesztést a versén belül, amely akár felmentést is adhatna arra, hogy csupa ragrím szerepel a sorok végén. A felsorolás ugyanis a "Festett ..." szóval kezdődő sorokra ad sok-sok választ, és minden ilyen válasz természetesen tárgyragra végződik: vizet, tüzet, eget, jeget, ... stb. Ügyes szóválasztással, átrendezéssel mégis elkerülhette volna ezt.
Azt sem értem, minek kétsoros versszakokra bontani ezt a verset.
Sok-sok ragrím: a tárgyragok mind a sor végére kerültek az egyszerűség kedvéért.
Alapra javaslom.
A rímek valóban nem a legjobbak, de az ember szépérzékének jól esik a vers, szerintem van helye itt, és bár egyszerűbb vers, nem kitekert és érthető.