Most értettem meg
Beküldte zsoló - 2023, november 27 - 18:59
Most értettem meg,
miért maradtam
jelnek őszi hantban,
mint fölfelé nyújtózó
temetett két tenyér,
lásd az élet ennyit ér:
amennyit belőle
szívedbe élsz magadnak,
s mint varjak a magnak,
végül úgy örülsz.
Örülsz őszes végednek
és amint szétszélednek
a hiába ölelt évek,
sötét mezőn kévék égnek,
beléhalsz álmodba.
Beléroskadsz a romba,
mely mélyén ott nyílik
az új mag, friss vetés,
szédít, hogy nem tévedés,
térden, rendülve nézed,
mert egyszer halálosak,
egyszer édesek, mint mézek.
Keskeny híd volt alattam:
most értettem meg,
miért maradtam.
Hozzászólások
hzsike
2023, november 27 - 19:04
Permalink
Kedves Zsolt!
Kedves Zsolt!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
Csilla
2023, november 27 - 20:50
Permalink
Gratulálok a vershez!
Gratulálok a vershez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/