Páriák vagyunk
Beküldte Márkus László - 2015, október 14 - 17:49
Páriák vagyunk
Páriák vagyunk saját életünkben,
kirekesztve onnan magunk magunkat.
Életünk ajándék.
Így kellene fogadni azt is,
mit időnként penitencia gyanánt
mér ránk végzetünk.
Mégis, mennyi zokszót hallunk.
Ágálunk tények ellen és tetteink miatt,
melyeket elkövettünk
szeretteinkkel szemben.
Nincsen más ellenség,
kifordult lényünk játéka csupán
e torz szélmalomharc.
Páriaként élve,
hamis illúziókból fonott kalácsunkat
majszoljuk duzzogva.
Feledünk minden hitet és reményt.
Lelkünkben örökös tél van,
tavaszt, nyarat és őszt
sohasem látunk.
Sorsfordítónak
elhúzhatnánk a magunkszőtte.
nehéz drapériát,
ablakot tárva e huncut világra.
Engedjünk be fényt, apró örömöket
és a lábujjhegyen lopódzó
szerelmet!
Csigaházunk börtönéből kibújva
dobjuk el pária köntösünket!
Lubickoljunk bátran
a mindent feloldó szerelem forrásában!
Ragadjuk kézen
a tétovázó holnapot
s lehunyt szemmel
csókoljunk serényen...
...lelkünk sebei
gyorsan beforrnak
s mint kígyó a bőrét,
ledobjuk terheinket...
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, október 14 - 17:59
Permalink
Szeretettel gratulálok versed
Szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez szerkesztőségünk nevében!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Koránkelő
2016, május 3 - 20:57
Permalink
Kedves László! Tetszett a
Kedves László! Tetszett a versed! Köszöntelek itt is! Üdv: Robi