Szerelem

Szárba szökkent bennem a nyár,
tündérek ülnek levelén,
pedig a komor január
hűs szeretője vagyok én.
Tövist fakaszt bennem a vágy,
vérző sebet ejt szívemen,
ingem fagyát nyögi az ágy,
s úgy sikoltja téli nevem.
Rózsát nevelsz júliusom
érdes bőröm fehérségén,
buján elárasztja húsom:
még szerelmes leszek a végén.