Talány
Beküldte Zagyi G. Ilona - 2019, augusztus 17 - 23:01
Nem tudom, hová, meddig és mennyi.
Tanultam sírni, tudok szeretni.
Féltem, de voltam vakmerőn bátor.
Nem vagyok más, csak egyszerű vándor.
Nem tudom, hová, meddig és mennyi.
Lelkem útját hányszor kell megtenni.
Most még itt vagyok, még visz a lábam.
Kiszabott út. Fohász a zsoltárban.
Szeretnék látni, kérdés ezernyi.
Libben a kendő, csak egy leheletnyi.
Nem tudom, hová, meddig és mennyi,
fény leszek-e vagy csak oszló semmi.
2016.
Hozzászólások
Csilla
2019, augusztus 17 - 23:02
Permalink
Kedves Ilona!
Szerkesztőségünk nevében szeretettel gratulálok versed Parnasszusra kerüléséhez!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
lnpeters
2019, augusztus 23 - 09:59
Permalink
A felütés erős!
A felütés erős!
Pete László Miklós (L. N. Peters)