Te meg én
Beküldte hzsike - 2013, június 1 - 18:38
Nézd, a Hold ezüst palástja hogy ragyog!
Udvarát a pompa fénye járja át,
szél zenél repítve méla áriát,
lelkem ünnepel, hisz újra itt vagyok.
Úgy karolj ölelve, mint a lomb a fát,
- várni szép mesére félve nem lehet -
mint a Hold az éjszakát ma úgy szeress,
mondj imát, becézz, te régi jó barát.
Úgy vigyázz reám, ne vágyjak innen el,
s mint a gyermek anyja keble rejtekén -
higgyem el, velem te mindig itt leszel,
s két karodba fonsz a hála reggelén.
Csókjaimra vágyva most is így teszel,
szép jövőt remélve újra; te, meg én.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 2 - 09:59
Permalink
Kedves Zsike! Örömmel
Kedves Zsike!
Örömmel olvastam gyönyörű szonettedet.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, június 2 - 20:02
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Dyona. Nagyon örülök, hogy tetszett a szonett.
Szeretettel fogadtalak ma is. Zsike:)
hzsike
2013, június 2 - 20:04
Permalink
Nagyon jólestek a kedves
Nagyon jólestek a kedves szavaid, Joe. Köszönöm szépen.
Örömmel fogadlak mindig, a verseimnél.
Szeretettel:Zsike:)