Tizenkét soros álom
Beküldte József - 2018, augusztus 21 - 16:48
Csendes alkony, csendes remény,
ágyam alatt s párnám hegyén
szürke álmok sorakozva
nagy léptekkel jönnek felém.
Csendes alkony, néma öröm,
közétek én miért szököm?
A bánattal iszom a bort,
s hűségemet vérrel kötöm.
Elhal a csend, lelkem is fél,
lidérclány jön, hozza a szél,
vágyat, mámort csókol számra,
s eljövendő halált zenél...
Hozzászólások
Csilla
2018, augusztus 21 - 16:50
Permalink
Kedves József!
Szerkesztőségünk nevében nagy szeretettel gratulálok versedhez és a megérdemelt helyezéshez!
Most már ennél ne add lejjebb! :)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
József
2018, augusztus 21 - 17:11
Permalink
Kedves Csilla!
Köszönöm szépen! :)