Bemutatjuk a győztest - interjú Sütő Barnabással

- Szeretettel köszöntöm Sütő Barnabást, aki a Magyar Parnasszus, az Élő Magyar Líra Csarnoka által kiírt „Haza, Család, Emberiség” című verspályázaton az Ér-parti gondolatok című pályaművével elnyerte az első helyezést. A „Braunel” felhasználónéven alkotó szerző az év elején történt csatlakozása óta rendszeres versbeküldő, de szívesen tölti fel verseit a blogjára és aktívan látogatja és véleményezi mások verseit is. A portál egyik szerkesztőjeként hadd tegyem még hozzá, hogy Barnának a hozzánk április végéig beküldött tizenhárom verse közül 5 került a Parnasszus Hegygerincére és 1 verse, „Az utolsó út” című, elérte a Hegyorom szintet. Elutasítani egyetlen versét sem kellett. Az említett pályázatra elküldött további két verse a negyedik, illetve ötödik helyezést érte el a mintegy huszonöt olyan pályamű közül, amelyek a döntő körbe jutottak. Hadd jegyezzem meg itt, hogy a klasszikus időmértékes verselés a tanult versírókat is komoly követelmények elé állítja; mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy a beküldött pályaműveknek a fele sem érte meg a második bírálati kört. És most kérlek, mutasd be röviden önmagadat az olvasóknak.

- 1961-ben születtem a Hajdú-Bihar megyei Derecskén. Ahol azonban felnevelkedtem, az én igazi szülőfalum, az a román határ melletti Pocsaj. Első versélményeim az általános iskolából Petőfi és Arany versei voltak, 10 – 12 éves koromban. Hatásukra én is elkezdtem rímeket faragni. Ezeket, a kis versikéket egy alig használt írásfüzetbe írogattam, de már nem emlékszem rájuk, mert az a füzetecske az idők során elkallódott… Ezt mindig sajnálni fogom. A versek iránti szeretet akkortájt ivódott belém, és bár az élet mást szabott ki rám, ez a szeretet valahol mélyen, belül megmaradt, elraktározódott.

Úgy gondolom, ahhoz, hogy valaki elkezdjen verseket írni, a versek iránti őszinte tiszteleten és szereteten fölül valami nagy, katartikus élményre van szüksége, legyen az öröm vagy bánat. Nálam ezt a hatást egy szomorú tragédia okozta. Az előző házasságomból három fiúgyermekem született, és közülük a legidősebb 1999-ben, tizennégy évesen a Tiszába veszett. Rá pár évre találtam újra vissza a vershez, és azóta kisebb-nagyobb kihagyásokkal írogatok. A verselést, a verstant autodidakta módon tanultam meg és folyamatosan bővítem az ismereteimet.

- Milyen egyéb irodalmi portálokon voltál, illetve vagy jelen, milyenek az ottani tapasztalataid?

- 2004-ben a "Digitoll" portálra kezdtem el verseket feltenni, de az már elég régen megszűnt. 2005-ben a "Napvilág" portálra regisztráltam be, ahol azóta is tag vagyok. 2008 tájékán rátaláltam a "GotArt" portálra. Ott elég jó csapat kovácsolódott össze, és voltak köztük olyanok is, akiktől sokat tanulhattam. Ott kezdtem el időmértékes verseket írni. Kár, hogy belső viszály miatt az a portál is megszűnt, a "mag" azonban (lehettünk vagy tízen) új honlapot épített magának "AlakArt" néven, ott is tag vagyok azóta is. Igazából azt tartom "sajátomnak", és nemcsak azért, mert ott szeretik a verseimet, hanem mert sok barátom van ott. Megemlítem még a "Poet.hu" portált: néha oda is benézek, csak lassúnak találom.

- Milyen sikereket értél el verseiddel a virtuális és hagyományos irodalmi fórumokon?

- Publikálni a fent nevezett portálokon szoktam, bár nem valami sűrűn, mert valamiből élni is kell, és a munka miatt kevés az időm… A Napvilág portálon egyszer nyertem egy könyvet a havi ABC – pályázatukon és szerepel két versem a 2006-os Karácsonyi Antológiájukban, amely a Magyar Elektronikus Könyvtárban is megtalálható. Nyomtatásban eddig csak pár helyi lapban jelentek meg verseim, főleg hazafias versek. De ez talán érthető is a mai viszonyok között.

- Az erősségeidet ismerjük. Milyen területeken érzed, hogy még fejlődnöd kellene?

- Mindenképp fejleszteni szeretném még tovább az időmértékes verseléssel kapcsolatos tudásomat.

- Melyek a megcélzott terveid, gondolsz-e és számítasz-e saját verskötet megjelentetésére?

- Régóta szeretnék egy saját verseskötetet, de a rút anyagiak miatt ez eddig mindig meghiúsult. Sajnos, nem tudok a "saját" kiadóm lenni, mert hiába dolgozunk mindketten a párommal, épp csak hogy meg tudunk élni.

- Tettél-e már kísérletet műfordítással?

- Eddig két mexikói költőtől fordítottam le pár verset. Az egyik Juan de Dios Peza, a másik pedig Octavio Paz.

- Hogyan foglalnád össze a költői hitvallásodat és kiket említenél meg példaképedként, mesteredként?

- Hitvallásom az, hogy egy költő, éljen bármilyen korban, mindig tudjon a nép nyelvén szólni, úgy, hogy azt meg is értsék. Ezért az én példaképem Petőfi Sándor. Mesterem? Inkább úgy mondanám, hogy az "ösztönzőm" Mészáros Viktor, akivel nem sűrűn, de személyes levelezést folytatok, és általában megfogadom a tanácsait. Tőle ered az alábbi tanács: Ne az legyen a szempont, hogy vannak az Önéinél gyengébb versek! Igen, vannak. Na és? Ha vakok között akar fél szemmel király lenni, sosem lesz költő. A csúcsra törjön, a tökéletességre!

- Most, így a beszélgetés vége felé, játsszunk el egy kicsit. Ha megengeded, röviden idézek a győztes pályaművedhez fűzött három bírálói észrevételből; ezeket korábban nem láthattad.

„Szépen érvényesül a három rész egysége. A múltból, a családból kapott értékek felidézéséhez pedig megfelelően csatlakozik a zárlat. A bevezető különleges hangulata magával ragad. A szerző mestere ennek a zsánerszerű bevezetésnek, megfelelő tálalás a második részhez.”

„Korrekt vers, hibátlan hexameterek, megfelelő tartalom gördülékenyen elmesélve, jól tagolva. Jók a záró sorok áthajlásai. A keretes szerkezet is javára szolgál a versnek. Egy kis kételyem ott van, hogy noha a második rész első két versszaka alapvetően jelen idejű (ez a váltás logikus, helyén való), a két első sora azonban múlt idejű maradt.”

„Jó a vers felépítése, pozitív a végkicsengés, a néhány szomorú emlék ellenére reménység csendül ki belőle és egyfajta rejtett büszkeség: megtanítottak a jó útra, élek is a tanultakkal, nem kell szégyenkeznem, és ez öröm. Egyetlen negatívuma a versnek szerintem, hogy a bevezető rész túlírtnak tűnik, azt a 11 sort 6-7 sorban is elég lett volna leírni, hiszen nem ott van a lényeg, az csak bevezető, annak viszont túl hosszú.”

- Látod, itt lehet látni, hogy minden ember, minden olvasó más. Az egyiknek tetszett a hosszabb bevezető, a másiknak nem annyira. De ez nem baj, hiszen nem vagyunk egyformák... Erről csak annyit szeretnék mondani, hogy szerintem ahhoz, hogy az olvasó megfelelően átérezze a vers mondanivalóját, kellett az a bevezető rész. A csend, a folyó melletti szép természeti képek bemutatása, amelyek elmélyült gondolkodásra ösztönöztek... A múltról és a jelenről pedig csak annyit, hogy ebben a szituációban a múlt összemosódott a jelennel. Tehát egyszerre láttam (és láttattam) a múltamat és a jelenemet.

- Mit kívánnál még hozzátenni az eddig elmondottakhoz?

- Nagyon örülök, hogy megnyertem a pályázatot, és remélem, hogy ez a portál nem hagy magamra és segít a továbbiakban is.

- A szerkesztőség és az oldalt üzemeltető Karcolat Irodalmi és Művészeti Tehetségkutató Egyesület nevében kijelenthetem, hogy igyekszünk Téged - és minden tehetséges költőnket - támogatni a rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ezzel a cikkel is az volt a célunk, hogy jobban megismerjenek Téged, ki tudj emelkedni az amatőr irodalom elég vegyes és gyakran átláthatatlan tömbjéből. Verseid szerepelni fognak majd a Parnasszus Antológiában, amelynek igényes formában történő kiadását a közeljövőben tervezzük. Befejezésül kívánok további sikereket alkotói és magánéletedben, és köszönöm a beszélgetést.

Weinberger - Magyar Parnasszus - Szerkesztő

CsatolmányMéret
Kép ikon Branuel.jpg2.62 KB
Kép ikon Barnabás.jpg164.44 KB

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Barna!

Először is hadd gratuláljak a megérdemelt sikeredhez!Másodsorban pedig elmondanám, hogy szeretettel olvastam a riportot, jó volt megtudni rólad egy-két dolgot, és sok olyan gondolat és mozzanat van benne, ami mások életében is hasonló. Szimpatikus és emberi. A riportért dicséret jár a készítőnek is, igazán jól sikerült mind a felvezetés, mind a további kérdések, és a zárás is remek.

További sok sikert!

Remek riport, egy remek emberrel.

Gratulálok.

Ágota

lnpeters képe

Szeretettel gratulálok - a Riporternek és a riportalanynak!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Mysty Kata képe

  Szeretettel gratulálok a pályaművedhez, a sikerhez, és kívánom, váljon

  valóra legszentebb álmod ! Földik is vagyunk ezért büszkeség is eltölti a szívemet!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Nagyon örülök ...:)

És köszönök mindent ...