Blogok

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Hull az őszi falevél

Hull az őszi falevél,
Avar lesz belőle;
Egyetlen jó cselekedet
Sem megy veszendőbe.

Viharos az őszi szél
Tépdesi a fákat,
Aki Hitét el nem veszti,
Jövőre találhat.

Hűvösek a hajnalok,
Hidegek az éjek,
Hangos globál külsőségek
Fabatkát sem érnek.

Didereg az éjszaka
Reszket a Hold tőle,
Lehull ősszel a falevél,
Avar lesz belőle.

Te édes, szent lidérc

Ó, szenvedély, te édes, szent lidérc,
miért kopogsz ma ős-magányomon?
A lelkem összetartja némi férc,
aggódni kéne? Lenne hát okom?
 
A szívem elhagyott, üres lakás, 
ajkam nem hagyja el már több panasz. 
A mélybe lent tán pislog még parázs,
s szerelmet bonthat bent az új tavasz.

Szeptember végi éjszakán

Szeptember végi éjszakán
Isten jár
A Régi Tanyán.

Fáznak Remények és Hitek,
Álmokat oszlat a hideg.

Vén Emlékezet mosogat
Szent ősi szimbólumokat.

Nem a veszteségen sírni;
Új Jövendőt kéne írni.

Isten áll
A Régi Tanyán;
Szeptember végi éjszakán.

Túlkoros kamasz világban

Túlkoros kamasz világban
Örök lelki némaság van.

Érdek, profit, meg az anyag
A kocsmában gubbasztanak.

"Abortuszolni kell, kérem!"
"Az én testem, én döntésem!"

Legyél vénlány,
Legyél nőtlen;
Aki "modern" - felelőtlen....

Túlkoros kamasz világban
Pénz dőzsöl globál kaptárban.

Dróton rángatott öltönyök
Hada jogokról hőbörög.

A "szép új világrend" épül;
Ember-biomassza készül.

Túlkoros kamasz világban
Mű-isten jár maskarában.

Ördögűző szeptemberben

Ördögűző szeptemberben
Újjászületik az ember.

A vén Idő el nem temet
Szép kipróbált értékeket,

De ami harsány és talmi
Az idővel el fog halni.

Ördögűző szeptemberben
Ritkán vitázik az ember.

Szemellenzős "bölcsességek"
Egy fél fabatkát sem érnek,

Az elvakult agymosottak
Jóra ritkán igazodnak,

S a média hangözönben
Ágálnak - önmaguk ellen.

Ördögűző szeptemberben
Boldog maradhat az ember.

Mindig akad, ami hangos,
De csak a fontos - a fontos.

Napra éj

Messzi korok peremén fut a lélek,
régi mesék köde vonja be már
gondolatom, tovaszálltak az évek,
vénül az óra, lihegve, de jár.
 
Ónos eső kopogása a járdán
elveri, mossa a lépte nyomát,
nincs ki a múltra ma visszamereng, tán
senki se látta, miként ölel át?
 
Loptuk a csókot az éjben, a reggel
oly hamar érte a vágyat, amint
visszalopózva a házamig ért el,
s kelt fel a Nap, keleten ma megint.
 

Szomorúvá őszül az Ég

Szomorúvá őszül az Ég,
Hull a falevél,
Széllel bélelt köpönyegben
Bánat mendegél.

Harmatkönnyes hajnalokon
Komorak a fák,
Elhomályosult Nyarakat
Gyászol a világ.

Elmúlásról, boldogságról
Mereng most a nép,
Akad, aki előrejut,
Más meg visszalép.

Mint hullámvasút tetején
A lejtő felé,
Úgy nézünk a közeledő
Újabb tél elé.

Fejlődésről beszél minden
Akadémikus,
Pedig hát a világ sora,
Sajnos - ciklikus...

Atlantisztól fél a végzet

Atlantisztól fél a végzet;

Győzhetetlenné enyészett.

 

Az óceán mélye rejti,

De a világ nem felejti.

 

"Progressziós" dogma-sereg

A hírétől is retteghet.

 

Se Biblia,

Se tudomány

Nem ár az Igazság nyomán.

 

A régi Emberiségek

Ugyanezen Földön éltek,

 

De - nagy úr a teória!

Ők - "nem is léteztek soha!"

 

Emléküket is tagadjuk,

Csak az ős-majmot kutatjuk.

 

A kiherélt történelmek

Hamis jövőre nevelnek. 

 

Gyorsan eltelt évtizedek

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.

 

Anikómmal élünk ketten,

Két testben,

De egy Életben.

 

Évek sora fordul-térül,

A Boldogság csöndben vénül.

 

Anyag kopik,

Szellem épül,

A Boldogság el nem évül.

 

Gyorsan eltelt évtizedek;

Isten áldása veletek.


 

A Lótuszevők szigete

 

A Lótuszevők szigete

Poshadt eszmék lakóhelye.

 

Ami rothad, el se rejtve,

Egyszerűen - ott felejtve.

 

Globalista hullaszentély;

Etikai luxusbordély.

 

A Lótuszevők szigetén

Sok elhagyott eszme-kretén

 

Pszeudo-kultúrát kohol,

Akad bőven drog, alkohol,

 

Meg pénz is az ihlet helyett.

Lila köd a sziget felett.

 

A Lótuszevők szigete

Álistenségek székhelye.

 

Valahol fönn a sztrátoszban,

Testi fényben,

Lelki koszban...

Isten ül egy korhadt padon

Isten ül egy korhadt padon,
Őszi ködben,
Hallgatagon.

Miénk a
Szabad Akarat,
Nem foghat helyettünk halat.

Hangos jövő-végzeteket
Lehulló falevél temet.

Tradíciókat aszalna
A fogyaték forradalma.

Szeptikus ateizmusok
Sírján szürke kanca dobog.

Ezer apró terefere:
Mi hát az Ember lényege?

Magányos minden hatalom;
Isten ül egy korhadt padon.

Ingyen Kegyelem

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Mindig
Ezzel
Üzen.

Népmesei hagyományunk
Legfőbb tétele;
Amikor csak lehetséges,
Élnünk kell
Vele.

De nem ám vak önfeladás,
Nem behódolás...
Az Ingyen Kegyelem
Valami más...

Ingyen Kegyelem;
A bennünk élő
Isten
Így
Üzen.

Az Eszmét élni próbálni
Kötelesség,
De visszaélni vele
Ne tessék.

Csendes a tó...

Csendes a tó, láncaikon
csónakokat ringat a szél,
messzire száll gondolatom,
régi nyarak kertjeinél.
 
Nincs kegyelem, indul a nyár,
mennie kell, itt van az ősz,
lépte ropog rőt avarán,
pár napon át még elidőz.
 
Majd tovaszáll, lángsugarát
rejti a Hold háta mögé,
őszi ködök fátylain át
halkul a fény, ördögöké.
 
Nyárszerelem porlik a lét
malmainak görbe kövén,
csendes a tó, fancsali szél

Oldalak