Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

A Csendes Többség

A Csendes Többség
Életet akar,
A napi gondok útján mendegél,
Szeret,
Hisz,
Alkot,
Szép Jövőt remél,
Tolja a hétköznapok szekerét,
S el nem engedi
Az Isten kezét...

Másutt?
Rózsaszín vigyor,
Erkölcsi korom..
Büszke vagyok, hogy ide tartozom!

A Csendes Többségnek
Szent a Haza;
Jöhet bármilyen rózsaszín-brutális,
Vagy behízelgő globál-liberális,
Nyílt vagy
Lappangó pénz-birodalom,
Felvonulhat a Föld ezer bohóca,
Acsarkodhat megannyi martalóca,
Reklámvigyor,

Shakespeare: XXXVIII. szonett

(fordítás)

Hogyan maradna múzsám téma nélkül,
amíg te ihletet lehelsz nekem,
a tollam  ékes rímbe fogja végül,
fehér papírra vetve énekem.

Te érdemed, ha számon felfakad,
s megilletődve száll feléd az ének,
akárkit dalra bírhatsz tenmagad,
ha lényed áldoz új erőt hevének.

Dagadjon tízre hát e szép sereg:
kilenc múzsánál több a tíz, azért
ki téged hív, az ajkán méz pereg,
a műve fennmarad, s arat babért.

Amíg a versre múzsa így hevít,
enyém e gond, tiéd az érdem itt!

 

És az eredeti: 
 

vers

Szepesi Zsuzsanna

A sors falára

 

Elhamvadt vágyak

üszkös porába

mártom az ujjam,

hogy fekete kormával

lassan felírjam

a sors szürke falára:

engedjen örülni

végre valahára!

 

Görcsös aggódása

többé ne tépje szét

a megtalált békét,

hétköznapok örömét.

Ne riasszon folyton

a kegyetlen távlat –

szeretteink jövője

talán köddé válhat.

Irgalmazzon a minden

jót nélkülözőknek,

kik vétkesek mocskában

vers

Szepesi Zsuzsanna

A sors falára

 

Elhamvadt vágyak

üszkös porába

mártom az ujjam,

hogy fekete kormával

lassan felírjam

a sors szürke falára:

engedjen örülni

végre valahára!

 

Görcsös aggódása

többé ne tépje szét

a megtalált békét,

hétköznapok örömét.

Ne riasszon folyton

a kegyetlen távlat –

szeretteink jövője

talán köddé válhat.

Irgalmazzon a minden

jót nélkülözőknek,

kik vétkesek mocskában

Tavaszi holdvilág, bíborszínű estén

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Utópiák élősködnek
A Valóság testén.

Fényes Kikeletre
Vágyik test és elme,
Nem kell nekünk se dollár, se
Polkorrekt kegyelme.

Nem fogunk rollerrel
Kanyarban előzni,
Nem akarunk Tavaszunkból
Orwell-mártást főzni.

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Ideát kell maradnunk a
Katasztrófa-mezsgyén.

Idill

 
Ma jól vagyok, elszunnyadok
fényes bogárszemedben,
s mint hőre lágyuló napok,
tüzétől átmelegszem.
 
Már zöld a lomb, a lét-porond 
pörögve zeng alattunk,
hanyatt a fűben, két bolond,
kolompol szív-harangunk.
 
Idő, ha van, most gondtalan,
órái szétszaladnak,
szeretsz, s veled tudom magam  
nagyon boldog-szabadnak.
 
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 18.

18. Rész

 

„Aki a művészetről beszél, az meg kell, hogy említse az összes lehetséges funkciót is, amit a művészet ma ellát.”[1]

 

Fentebb már kifejtettem, miféle funkciói (is) lehetnek a társadalomban a költészetnek. Nem hinném azonban, hogy lehetséges volna számba venni az összes funkciót. Ezek száma végtelen.

 

Mosolygós Kicsi Anikóm

Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!
Hosszú évtizedek óta
Az oldalamon.

Miközben a Történelem
Zavartan makog,
Nagyon mélyen, végtelenül
Szerencsés vagyok.

Profán létben múlandóság
Hideg tüze ég,
Legnagyobb kincs a világon
A jó Feleség.

Amíg élek, ahol Te vagy,
Ott az otthonom,
Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!

Pannon polgár panasza

 
Engem mindig a jó bor sarkall indulatokra.
s dúló indulatom lükteti verseim át.
Mithrász templomi papjai hívtak versfaragásra 
engem, a lágyság szép mondatait faragót. 
Víznél, kősziklából ébredt ránk ez az isten, 
szentélyt állít néki, imádni akarja a küzdő nép. 
Mondják, kardot hordoz a jobbik drága kezében, 
míg másikban a fény, fáklya világa virít. 
Ő ád fényt, hiszen ő harcolt meg az éji bikával, 
öldöklő erejű, isteni-ördögi lény. 

Rejtekből beavatáson

 
Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel, 
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben, 
római század.
 
Majd a pap jött,  - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte. 
Pőre testük csak falevél takarta, 
arcukon árny ült.
 
Egy hatalmas állat üget nyomukban: 
istenük kegy – áldozatul bikát vár. 
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át, 
s vére aláhull.
 

Híreket várok Dombóvár felől...

Réka Lányomnak fontos ez a nap...
Régóta készült rá
Erőn felül,
Tanári munka mellett
Szorgosan.
Minden előjel a sikert ígéri,
Egy harminctagú zenekar kíséri..

Aprócska volt még,
Amikor kimondta:
"Én ezt szeretném!
Mi az?"
Fuvola!
"Vágyom vele a színpadra!
Oda!"

Még nagyobb volt Nála
A fuvola,
S vágyott vele
A színpadra,
Oda..

Könyörtelenül vágtattak az évek,
Az egykori Kislány
Felnőtté érett...

Ma is kezében van
A fuvola,

Oldalak