Blogok

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Csodálatos világ

 
Hiába vonz a szfinx, a táj, a Nílus,
ne tartson sakkban ott a randa vírus;
nehéz a lég, ha gyilkos pára rója,
prédára vár a gyíkok fáraója.
 
A parton beste szúnyoghorda cirkál.
Amerre ember-rakta gúlaszírt áll,
s legenda éled ősidőktől fogva,
fejét világunk dugja rőt homokba.
 
Akár a sült galambra, szája tátva
s pohárnyi tiszta víz a jóbarát ma.
A vágyain határt az ember ott von,
ahol nyugodt az álma: legjobb otthon!

Isten áll a csendes Őszben

Isten áll a csendes Őszben,

Fonnyadó lombok alatt,

Folyton változik a gonosz,

A Jó állandó marad.

 

Felleges történelmeket

Ide-oda fúj a szél,

Perc-életű tévedésről

Már a régmúlt sem beszél.

 

Parvenü mű-isteneket

Múló anyag eltemet,

Talány sűrű felhőzete

Hallgat az Idő felett.

 

Isten áll a csendes Őszben - 

Egyre szürkébb lesz az Ég;

Mindig újra szenteli az

Életet a maradék.

 

Sötét árnyék nyeli el a

Megalkuvó elveket,

Atlantiszban, nagyon régen

Atlantiszban, nagyon régen,

Másik Hold úszott az égen.

 

Más folyók, másféle hegyek,

Más Föld volt, és más tengerek...

 

Más tél volt,

Másféle tavasz;

Csak az ember volt ugyanaz.

 

Atlantiszban, nagyon régen,

Viskó állt a faluvégen...

 

Profanizált gólyatávlat

Nem ismert morális gátat.

 

Telt a propaganda-bendő;

Dogmákba fúlt a jövendő.

 

Csillag se maradt az égen..

Atlantiszban,

Nagyon régen...

Líra-folyam árterében

Líra-folyam árterében

Palotát épít a stréber.

 

Kánon-hatalmasságokat

Magaspart-kastélysor fogad.

 

Globál pénz-infrastruktúra

Szoktatta őket vályúra.

 

Líra-folyam árterében

Sznobok élnek mű-kenyéren.

 

Gyorsan romló líra-jelmez

Múló divatokat keltez.

 

Mocsári hivatal-hakni;

Eldobható lírát kapni.

 

Líra-folyam árterében

Virágzik a dölyfös szégyen.

 

Kinevezett tehetségek

Nyája ügyvéd után béget.

 

Szeptemberi derült égbolt

Szeptemberi derült égbolt;

Odaát van, ami rég volt.

 

Könnyed, halványszürke egek;

Nem lesz mindenre felelet.

 

Dacosan zöld levéltömeg;

Némák maradnak a kövek.

 

Szeptemberi derült égbolt;

Most is ugyanaz köt és old.

 

Bármit állít a tudomány,

A kezdet és a vég - talány.

 

Lét-masina vágyat szkennel;

Minden összefügg - mindennel.

 

Odaát van, ami rég volt;

Szeptemberi derült égbolt.

Az elveszett gyerek

 
A nyár saját tüzébe szenderül,
de fénye titkon éget még belül.
Emlékeim taván most elpihen,
csónakként ring szívem.
 
Lángpernye száll, aranyló napkorom, 
az éjszakába nyúló partokon
csatangol rég egy elveszett gyerek,
fülembe csengenek
apró dalocskák, s könnyű léptei.
Már én tudom csak őt megérteni.
Mint pirkadatra nyíló ablakok,
úgy nézem, s hallgatok.
 
S löknek felé a víznek ráncai;

Álmodozó, vak szerencse

Álmodozó, vak szerencse;

Toronyóra,

Vagy tál lencse...

 

A szerencse üres csónak,

Nem létezik - csak utólag.

 

Árnyékokba kapaszkodnak

Azok, akik benne bíznak.

 

Álmodozó, vak szerencse;

Predesztinált sors-kelengye.

 

Az árral sodródó ember

Azt reméli, majd a tenger

 

Gyengéden gondjába veszi,

S álomföldön partra teszi.

 

Jövőt a Múlt fel ne keltse...

Álmodozó vak szerencse...


 

Ne nézz reám!

(a Fél(sz)-szonett kiegészített változata) 

Ne nézz reám, mert érzem én, hogy végem,
e szalmatest azonnal lángra gyúl;
elégek itt a szép szemed tüzében,
s a hamvam, ó, az út porába hull.

De semmi vész, a mennybe száll a füstje,
e tiszta lélek hófehér ezüstje,
s a csillogása téged ejt rabul! 

Fogoly leszel te, és hiába minden,
nem ér a csalfa báj az égi szinten,
amíg e földön álmok árnya dúl. 

Házassági évfordulónk - 2020.

Újabb évünk

Kéz a kézben,

Szép, szerelmes

Közös Létben.

 

Múlt-napok emléket hoznak,

Jövő-napok várakoznak.

 

Együtt töltöttük életünk felét,

Szebbik felét,

Jobbik felét...

 

Az őszi alkony most is ragyogó,

Nagyon jó Veled élni,

Anikó!

Lézertükrök fenn a Holdon

 Lézertükrök fenn a Holdon;

Világító égi kordon...

 

Tanúk egy ostoba perben;

Sose hagynak minket cserben...

 

Hogy jártunk-e ott valaha,

Vagy az egész csak média...

 

Lézertükrök fenn a Holdon;

Régóta mellékporondon.

 

Űrkutatás?

Már nem csoda...

Szüzessége régen oda.

 

Valaha a Föld Reménye,

Ma már csak pénzesek kénye.

 

Lézertükrök fenn a Holdon;

Múlt-könnyek egy égi ponton.

 

Régészeti kövületek,

Pedig nem a Hold a beteg...

Oldalak