Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Nagypénteken

Golgoták még ma is várnak,
Keresztek még ma is állnak,
A gonoszság csúf növénye
Ma is évelő,
Világszerte ma is üvölt,
Szitkot szór
A túlerő.

Nagypénteken...
Nyugaton,
Keleten
Még ma is erőszak üzen...
Nagypénteken...

Gyilkos fegyver ma is dörren,
Harminc ezüst ma is csörren,
A pénz szörnyetege ma is
Hatalomnak él,
Korrupt bírák tömkelege
Ma is
Hamisan ítél.

Kereszt a Golgota-hegyen...
Nagypénteken...

A gonosz csak azért néz
Az Égre,

A lantos dala

 

Aludtam épp, de Vesta szólt

reám rivallva, mérgesen:

Ne álmodozz, te szertelen,

az összes írnok elpucolt!

Elégiát skribál Horász

után, babért remélve mind,

s a nép feléje csókot int.

Mit állsz? Eredj, ne tétovázz!

Dalold ez arc szép tónusát,

regéld Junói termetem,

de nyikkanni se merd nekem

Nagycsütörtökön

Nagycsütörtökön...
Fám alatt...
Amit adunk, mienk marad..

Utolsó vacsora napján,
Az Idő örvénylő habján...

Magányos Hit ingadozik...
Az Isten rosszat álmodik.

Nagycsütörtökön...
Tavasszal...
Média profánt magasztal.

Fellegjáró Európa
Vár vidáman a taglóra.

Profán kollektív istenek
Bandája profitról fecseg.

             *
Nagycsütörtökön
Túl a Lét-ködön
Isten
Mindenkinek
Visszaköszön.

Múltat,
Jelent,
Jövőt
Befed az Ég;

Aquincum

 
Fény ura, Mitrász, áldjon ez ének,
pengjen a lanton antik húr,
zengje a dallam múlt örökének
megbecsülését, Akvinkum!
 
Százhuszonöttel fényes a torta,
gyertya ha rajta fellobban.
Öt negyed évszázad nyoma ott van
majd ezeregyszáz év romban.
 
Ókori létet játszhat a néped
légionárius táborban,
s római polgár napja meg éje
ünnepi fényt kap a tárlókban.
 
Szíved a város, húspiacod már

Időrágta Mítoszfalván

Időrágta Mítoszfalván
Mindenki Ember a talpán.

Számos délceg archetípus;
Ki nőies, ki meg fiús.

A Jövendő nem kiabál;
Csak az ördög globalizál.

Időrágta Mítoszfalván
Ezer dal a Népek ajkán.

Emberek közös dallama;
Ahány Nép, annyi szólama...

Egyet sem pótolhat soha
Műanyag globál muzsika.

Időrágta Mítoszfalván
Áll a világ a négy sarkán.

Viszket a Múlt Isten markán;
Időrágta Mítoszfalván...

Azért se!

A büszke héja zsenge gerlicét fogott. 
- Ígéretes falat, de súlyra oly nehéz,
repülni véle nem tudok - panaszkodott.
- Fogyaszd el itt, alant ebédre, többre mész -
sugallta ott a nyegle rétihéjaész.
 
De észrevette ezt Bogáncs, a bolhazsák,
a falka által rég kivert, elüldözött -
no ezt kihagyni végzetes bűn, balgaság;
sunyin lapulva már osont a fű között,
ezennel mégse mond talán csütörtököt!
 
A héja bátorsága már inába szállt, 

Rózsát fest a Remény

Olyan kék ma az ég,
Rózsát fest a Remény,
A napba nézve ég,
A máért, (és )holnapért.

Fényesebb most az éj,
A csillag mind ledér,
Levetve mindenét...
Böjtöl és jót ígér.

Oszlik a sötétség,
Szeme a Mindenség!
Világ az, Világa,
A szemek Szikrája.

Kivirult, mint a rét,
Kékül gyepszőnyegén,
Tisztulni hagyjuk még!
Élj , drága, magyar nép!

Mysty Kata: Rózsát fest a Remény

Véglet

 
Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;
 
de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.
 
Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.
 
(2019. március-április)

Csendes áprilisi zápor

Csendes áprilisi zápor;
Egyedül az isten bátor.

Amit mi csak sejtünk, tudja:
A Múlt nem a halál kútja.

Emberé:
Teremtés,
Jövő
Az ördögé: a túlerő.

Csendes áprilisi zápor;
A profán csak sátortábor,

De lélek-katonák nélkül;
Csupán a ráció vénül.

A tét: a pénz szabadsága,
Vagy az ember boldogsága.

Csendes áprilisi zápor;
Szörnyek születhetnek bárhol:

Ideológia-rémek,
Gyilkos dogma-teremtmények.

Papír-szörny jövőnkre figyel,

Az elhallgatott szó

Hogy csillag légy, fáklyát hordó költő, 
nem elég egy hosszú emberöltő, 
s száz kötet sem, s nem tesz azzá semmi, 
mit elhallgatsz, nem hagy megpihenni!
 
Munkád lehet pontos, gonddal végzett, 
egyszer úgyis utolér a végzet, 
s amit addig sugallt szájba, tollba,
veled együtt süllyed majd a porba.
 
De ha egyszer mégiscsak kimondod, 
egycsapásra ledobod a gondot.
És a szóra, hogyha utat talál, 
már nem üthet pecsétet a halál! 

Oldalak