Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Isten soha el nem fárad

Isten soha el nem fárad,
Akármit is mond a látszat.

Bármilyen teher az Idő,
Végzet-bozót sehol nem nő.

Az Ember, ha meg nem sejti,
Legfeljebb elölről kezdi.

Isten soha el nem fárad,
Nem teremt sem bűnt, sem vádat.

Nem játszadozik Tudattal,
Sem Léttel, sem indulattal.

Várakozik meghitt Csenddel,
Eleve el mit sem rendel.

Isten soha el nem fárad,
Sohasem rázza a fákat.

A pokolba nem ráncigál,
Villámokat sem hajigál.

Sorsot senkinek sem ácsol,

Madárka lett

H.Gábor Erzsébet
Madárka lett
 
Madárka lett az én anyám,
görnyedten gubbaszt óraszám,
kezét kulcsolva csendben ül,
gondjába mélán elmerül.
 
Nem lát, csak néz a semmibe -
mi bántja vajon ennyire?
Hiába kérdem, nem felel,
szárnyalna már a mennybe fel.
 
Ártatlan, mint egy kisgyerek,
mégis ezerszer megsebez,
szavának éle szinte fáj,
amikor élő húsba váj.
 

Téli vigasz

Talán biz árva volt a lanyha tél,
s nem ismerhette büszke őseit...,
nem csípte fel, miről beszélt a szél,
midőn a múlt havát idézte itt...
 
Ő tudja még, mi volt a régi rend.
Ma nincs se hó, se jég! A fűzfa már
tavaszt remél, vigasztal kedvtelent,
de rongyos gond-subát terít a sár.
 
*
Egy éjjelen kiűzi mord ködét
a kósza szél, s szitálni kezd a hó,
ezüstfehér, de még a táj sötét,
a messzeség ölén a hold fakó.
 
De kél a fény, s ki látott még ilyet –
egy kisgyerek kezében pléhcsupor,

Atlantiszról - sohanapján

Atlantiszról - sohanapján...
Ballagunk a magunk útján...

Istentől - Akarat és rend;
Végzetet - az ember teremt...

Csupán bennünk rejlik kényszer;
Semmi sem történik kétszer.

Atlantiszról - sohanapján...
Fészkelődik a toportyán.

Sürgölődünk egy kaptafán;
Minden amnézia profán.

Magunk ellen örök portyán...
Atlantiszról - sohanapján...

Szemtől szembe

Szemtől szembe, nézz szemembe!
Nem röstellem, ha szerelem!
Szemben veled, szemlesütve...
Egy érzés most  teljesül be!
 
Szégyen az, ha a szó üres!
Lélek tükre, -" kő se üsse!"
Szóról szóra, le nem pereg,
Olvas abból, aki szeret.
 
Megcsillan a fény is benned,
Vajon árnyat m'ért keresne...
Többet már nem kesereghet,
aki szeret, s 'kit szeretnek.
 
Mysty Kata

Oldalak