Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Egyszer minden út hazavisz

 

Minden út egyszer hazavisz

oda, hol gyermekkor-gyökerek

nyúlnak a földbe makacsul,

s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

 

Vágy-sejtés hangok a szélben

elbabrálnak, hajad becézve,

s amott a vén málnabozót

úgy hajlik, mintha eléd lépne.

 

Bekerít parttalan idő,

a volt és most megáll egy szóra,

lélek-béke pihenőben

kővé dermed a homokóra.

 

Egyszer minden út hazavisz.

Vándorbotod sarokba rakva

kezed imára kulcsolod,

s arcod ráhűl egy földdarabra.

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 51. rész

51. Rész

 

Nézzük tovább, mit írnak. Ők is felteszik az igazi fontos kérdést:

 

„Az igazi rejtély: volt-e esélye Zrínyi Miklósnak a független magyar királyság létrehozására, lehetett-e ez konkrét, reális célja a megalázó, a nemzet önállóságát szűk határok közé szorító vasvári béke után?

 

Igen. Zrínyi életének ez a fő kérdése. A halálának is.

 

Atlantiszi bank-hatalom

Atlantiszi bank-hatalom?
Napjainkra csak - szánalom...

Akárhogyan is számolom,
A végén ugyanazt kapom...

Ha pénzzé vált az Akarat,
Abból ránk semmi se marad...

Atlantiszi bank-hatalom?
Akkor: élet,
Ma: unalom...

Hevert-e bankó halomba?
Akadt-e, aki számolta?

Hitte-e a pénz-halmozó,
Hogy a pénze mindenható?

Atlantiszi bank-hatalom?
Idő partján vén sírhalom...

Atlantiszi papírpénzek
Nem vetnek gátat a vésznek...

Nálunk már bankjegy se bírja,

Szabadság édes fogságában

 

Mintha az álmok felsorakoznának:

most én jövök,most én is beléd szállok.

Keringjenek sosemvolt, fojtott vágyak,

lassítsanak halvány, siető csókok.

 

Ott vannak még kusza mélytudatomban,

vagy zsebbe bújtak olcsó szégyenükben.

Életszerűen már csak rajtad csattan,

Ólom a jelen

Egyenletesen rohanó időben

egyenletlenül, szűk mértékkel élek.

Korda-fegyelem tudatban, ösztönben

futóversenyt nem kínál már idősnek.

 

Petyhüdt izmokon halk akarat nyugszik.

Ólom a jelen, pehely súly a távol.

Fáradt kezem már segítségre vár itt,

de versbetűket még könnyedén számol.

Február már Tavaszért könyörög

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Már napsugárban úszik
A határ...
Előbb-utóbb Mindenki
Sorba áll...
Az Óra körbejár...

Vidám színekre vált
A télutó,
Madarak zengik már, hogy
Élni jó..
De - elnémul a szó...

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Élt-e Homérosz valaha?

Élt-e Homérosz valaha?
Járt-e Nap felette?
Vagy verselő kedvű Idő
Alkotott Helyette?

Került valaha Homérosz
A Múzsával jegybe?
Vagy műveit "sokan mások"
Szerkesztették egybe?

Szívét-lelkét műveiben
Tán hiába adja,
Sose volt, mert Személyét a
Tudomány tagadja?

A bölcs tudomány időnként
Nagyon bután szárnyal;
Sokan írták az Íliászt,
És nagy fáradsággal?

Híres "homéroszi kérdés"...
Mi a titok nyitja?
Homérosz minden műve a
Létét bizonyítja.

Shakespeare: CII. szonett

saját fordítás

E szív imád a látszat ellenére,
szeretlek én, de nem fitogtatom,
ki folyton esküszik szilaj hevére, 
nagyon gyanús, abban ne bízz vakon!
A lelkem zsenge, új tavaszt találva
fakadt a dalra, mint a kismadár, 
füledbe zengte énekét az árva,
de néma lesz, ha tombol itt a nyár.
De nem kevésbé szép a nyárderék, mint
midőn az éje nászba ringatott, 
ha vad zenéje fájdalommal érint, 
unott a kéj, a túl gyakran kapott.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 41.

41. Rész

 

Alapvető felfogásunk is ellenkezik. Parti Nagy úgy véli:

 

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból. Tán mert annyira atavisztikus, annyira luxusa a létezésnek, hogy nem tudott a tömegmédiák, a nagy hepi-üzemek gazdaságos fűtőanyaga lenni."

 

Az idézet nagyon jellemző. Egyetlen passzusával sem értek egyet.

 

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból.”

 

Terajtad áll

Aludj, Nyugat, te büszke, szép világ, 
behunyt szemed vak csillagokba néz.
Colosseumba tért-terelt libák –
hiába gágogunk, ha jő a vész!
 
Ki hozza helyre majd botor hibád,
ha már magát megadta rég kezed,
s bilincsbe verte azt a vad dzsihád? 
Aludj, Nyugat, mit is tehet Kelet?!
 
Az iszlám és a tőkemaffia
szilárd hitünkre, otthonunkra tör; 
csatába szállunk, mint Hunyad fia,
de jaj, mi lesz, ha összezár a kör?
 

Fénycseppek gyűlnek

Árvalányhajadban ott motoz a szél,
fénycseppek gyűlnek szemednek mély tavába.
Szíved most is oly hűvös, rideg acél,
tán a vágy hevével rést ütök falán ma.
 
Hű szerelmem érezd, lásd, s lelkedbe vésd, 
én hiszem, szerelmes, bús szívem nem téved.
Űzd ki lelkedből a téli dermedést,
s illatos virágmezőt teremtek néked.
 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 50. rész

51. Rész

 

A gyakorlatban ezek a „nagy történelmi folyamatok”, meg „nagy összefüggések” többnyire logikai konstrukciók, amelyeknek a múlt valóságához időnként igen csekély közük van. Puszta képletek, amelyek a múltat determinált mértani jellegű folyamattá degradálják. Ez a „folyamat” alkotja az „elmélet” építményét, amelyhez a tényeket igazítják. Ha a tények nem férnek bele a logikai Prokrusztész-ágyba, annál rosszabb a tényeknek.

 

Vérző még

Vérző, még olyan friss a seb,
Minden elveszett hirtelen,
Fájó vészterhes a jelen,
Ruhám gyászvarrta fekete.

Bénít sikoltozó hiány,
A jaj megbénult, meddő már!
Kérdés, kérdésre puszta láz,
Özvegy-életem hattyú -tánc.

Vissza , visszatér, felidéz
múltat, s gyakori , hű vendég
Az az idilli együttlét
otthon, amikor szerettél.

Ez ad erőt ma , s holnap is,
Fakaszt még tavaszt, igazit...
Szól a pacsirta, visszahív,
Szélbe pólyálja kincseink.

Kata Mysty Kata
Vérző még

Engedet

 
Állt még ott egy hajó... az is tova úszott.
Halkabb lett a móló, nem annyira zsúfolt.
Sirály-röppenések tördelték a csendet,
éjente hallgattam a dobbanást benned.
 
Itt maradtunk ketten a madarak között,
mellőlünk az élet hullámokban szökött.
Moha-ette kőtömb zöldell már a vízben,
hogy a szürkeségen némileg szépítsen.
 
.....
 
S belegázolok most a jéghideg tóba,
(felettem hangosan ketyegő Nagyóra)

Oldalak