Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Abu, a kecske

Nem oly régen egy-két éve
kecske állt a házunkhoz.
- Tejéből lesz sajt és szappan -
gondoltam, majd ámultok. 
 
Elhoztuk hát a kis gidát,
neve is volt már neki.
- Abu! - hívtam, de ő szaladt,
árkon-bokron ugrani. 
 
Makraméból pórázt fontam,
nyakörvet is kötöttem.
Abu kecskénk virgonc gida,
így pórázon vezettem. 
 
A kis kecske hamar megnőtt,
sokszor bizony felöklelt.
Húztam-vontam a pórázon,

Hová lett a Sárgaköves Út?

 
Elvesztem az életben.
Nincs nekem már három
kívánságom sem...
az aranyhal tova-úszott,
a fehér ló kehes lett,
hercegem a vasorrú 
bábához vackolódott be...
a törpék kitúrtak ágyukból 
és az összes szóló szőlő,
meg piros alma lerohadt.
 
Elvesztem az életben.
A szivárvány-hídon
bátorságot söpröget egy
madárijesztő, bár folyton
szétfújja a feltámadt szél,
ami mindig feltámad...

Téli nap vírussal

 
Téli nap. „Roskad a kásás hó”*
marja a szórt piszoksárgás só.
 
Sár bugyog lábnyomaim alatt,
ősi erőm kopik, eltagad. 
 
Megjön a gólya is, mit nyújthat?
Friss levegő helyett vírust ad.
 
Prüszköl a nép: „hoci, köll zsepi!”
ágyban az orvos, a körzeti.
 
Körbecsoszog, köhög édesen
jó betegünk, hogy elképedem,
 
gyilkosok szállnak a légtérben, 
maszkokat hordani mért szégyen?
 

Shakespeare: XXV. szonett

(fordítás)

Lehet kevély a csillagok kegyeltje,
hadd birtokoljon rangot és nevet,
személyemet nem érte ily szerencse, 
de boldogítja mégis élvezet.

Viruljanak, kik úr kegyére szoktak,
akár a napra forduló virág,
de dölyfe sárba, sírba hull azoknak,
mihelyt a zsarnok éj nyakukra hág.

A harc vitéze mindhiába győzött
ezerszer, végül ágyútöltelék;
a sírja néma, nincs felőle gőzöd,
a hír, az érdem elfeledve rég.

De én szeretlek, és szeretsz te engem,
megőrzöl, és megőrizlek szívemben.

 

És sz eredeti: 

Február 14-hez

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

São Roque

 
Az apró város minden porcikája
hullámverések ritmusán dobog,
mohás tüdővel vágyait zihálja;
a szó, a testes portugál borok
úgy folynak szét s tovább az utcakőre,
mint ébredés utáni kába álom,
a fény előtör, s házfalakra dőlve 
hosszan mereng el életen, halálon.
 
Egy egyszerű ének csapong merészen,
körém fonódik, hív, a partra vonz,
fiúcska áll a könnyű, déli szélben,
gitáron játszik, sír, az arca bronz.

Holnapig ötvenöt vagyok

Holnapig ötvenöt vagyok...
Reggeltől többet számolok.

Utazom, mint az ó járgány
Két lábbal az Idő hátán.

Megéltem ötvenhat évet,
Kegyes volt hozzám az Élet.

Holnapig ötvenöt vagyok,
A hatvan felé baktatok.

Szerelmünk fényesen ringat,
Felneveltük Lányainkat.

Van jelenünk, kicsi lakunk,
Amíg élünk, együtt vagyunk.

Idő lépcsején ballagok,
Holnaptól ötvenhat vagyok.

A nap dolga

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.

 

Barátok nélkül

 
Barát voltam fiatalon:
ma már nincsen társaságom,
csak egyedül tengek, lengek,
teher nekem így az élet!

Amíg írtam, telt az idő,
érvényesült a verselő,
amit írtam, elfogadták:
elviseltem a kritikát!

Néhányszor már elköszöntem,
hallgatásomat ígértem,
minden erőm összeszedem:
a verselés ne kísértsen!

Versbarátként ismertetek,
akként írtam verseimet,
s ha barátaim nincenek:
miért írnék akkor verset?


 

Oldalak