Blogok

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Isten áldja, aki dolgozik ma!

Isten áldja meg azt, aki dolgozik ma,
Aki fittyet hány veszélyre, vírusokra!
Aki a kihalt utcán munkába lépdel,
Isten áldja meg azt mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes orvosokat,
Mindenkit, aki ma betegeket fogad,
S vizsgál fertőtlenítőtől ázott kézzel,
Isten áldja őket mind a két kezével!

Isten áldja meg az összes nővéreket,
Akik éjjel-nappal keményen küzdenek,
Mindet, aki bátran dacolni merészel,
Áldja meg az Isten mind a két kezével!

Isten áldja a gépkocsivezetőket,

Csillagtánc

Meglásd, végül legyőzzük mégis

mindazt, ami régóta rombol,

mindent, ami szívünket tépi,

jó messzire űzünk magunktól.

 

Virágzó fák – állunk a fényben,

összehajolva, csendben várunk,

amíg a sok-sok szenvedésben

kegyelmet hajt minden águnk.

 

Együtt nem félünk majd az éjben,

minden csillag nekünk világol,

egyik majd egyre fényesebben

ragyog és táncot jár egy ágon.

Vétkezem

 
Én bántalak, mert folyton vétkezem,
de nézd kisebzett, vérző két kezem,
és mondd, hogy zúgolódni nincs okom,
s hogy össze nem hiába kulcsolom.
 
Mezítláb járok ösztövér nyomon,
kövek zsebemben, múló lángomon
magasság, mélység együtt méreget;
kegyelmed fénye óvja léptemet.
 
 

Holdezüst gyöngyöz

Most hamvas holdezüst gyöngyöz le arcomon,
lelkembe csordogál, patakká duzzad itt.
A múltnak parttalan partján bolyongok most, 
fölöttem sorsokat himbáló csillagok,
s törékeny égi fény ölel, mint jó anyám.

 

Testvéreim, a fák…

Előre is bocsánat azoktól, akik érkezésemkor így éreztek a fákkal kapcsolatos, „beszűkült” versbéli témaválasztásom miatt: „Itt is a fákat írja, a téma igen beszűkült a verseiben.” … írta valaki a verseimet értékelők közül.

Ódába foglalom

A torta kész, s a gyertyafény ragyog,
hatvannyolc éves vén vigéc vagyok!
Ki visszanéz, utólag lát sokat,
emlékein merengve válogat.
 
Tucatnyi terv, s a munka sem kevés,
kemény utat regél e számvetés;
de tán hozott, mi régen füstbe ment,
arany jövő helyett ezüst jelent.
 
Szívperselyem degesz, s ha feltöröm,
köszönt a gondosan szemelt öröm.
Panaszra nincs okom – az Úr megint,
de hű kegyet reám szeretve hint.
 

Valami történt...

Átsejlő szürke köd mögött
élet talált rám sok kacat között;
tiéd a szivárvány-világ,
virágot hintenek az őszi fák -
a lombjukat felismerem,
buja ágakon bizalom terem.
Nincsen korlát, csak szabad út,
és fénypompás a biztos alagút,
nekem mutatják a teret
aranyba játszó kandeláberek.
Mohos barlang a menedék,
hol színesbe fordulnak feketék,
s tajtékzó Vihar-tengeren
a szél csendjében nyugalmam lelem -
nincs lárma, árnyak, nincs zsivaj,
egy hang fülembe súgja, "semmi baj",
s törvénybe írt a nevetés,

Vírus-sújtotta március

Vírus-sújtotta március,
Világ-járvány-kaloda;
Akármilyen szép Tavasz van,
Ne mászkáljunk sehova.

Koronácskák szaladgálnak
A világban szerteszét,
Szinte halljuk a nyüzsgésük
Rosszindulatú neszét.

Kívánjuk csillapodjanak, vírus,
Meg a bolondok,
Jöjjenek a hétköznapi,
Régen megszokott gondok!

Vírus-sújtotta március

Vírus-sújtotta március,
Világ-járvány-kaloda;
Akármilyen szép Tavasz van,
Ne mászkáljunk sehova.

Koronácskák szaladgálnak
A világban szerteszét,
Szinte halljuk a nyüzsgésük
Rosszindulatú neszét.

Kívánjuk csillapodjanak, vírus,
Meg a bolondok,
Jöjjenek a hétköznapi,
Régen megszokott gondok!

Oldalak