Blogok

A HÓNAP VERSE: 2024. JANUÁR

Szilágyi Ferenc Hubart: Regénytelenség c. versét választottam január legmegérintőbb versének.

Regénytelenség

 

Ócskaság között a régi szép regények…
Olvas itt a gyermek ifjúsági könyvet?
Hajsza van csupán, de füstbe száll a lényeg,
rossz utat mutatva bávatag közönynek.

Már csupán a tőke célja lett a fontos,
csalfa ügyködések talmi fénye mállik,
nagyvilági trendje lelkeinkbe ront most,
rá se ránt a szóra: Légy jó mindhalálig!

Ifjaink virága nem visel keresztet,
róka sem barátja, szúr a rózsa bokra,
és sokat hazája szélnek úgy eresztett,
rá se nézett még az Egri csillagokra.

Bús magánya gyertya hű kezekbe zártan –
fellobogna még a régi Tüskevárban.

A hónap verse, 2023. JÚNIUS

 

Nekem ebben a hónapban: Szilágyi Ferenc Hubart: Istenidéző verse tetszett a legjobban.

ISTENIDÉZŐ

Csak sejtem én, hogy mi a művészet.
Végy ecsetet, piktorkalapot,
de ne feledd ott fenn a napot,
színpompában általa van részed.

Ének csendül csókos ajkadon?
Lásd, a csíz is oly szépen cifrázza!
Akantuszt vés a plasztika ásza;
a borostyán? indát hajt vadon!

Bárki is vagy, csak egy gyönge ember,
aki néha fellegekbe néz,
bizakodón vagy könyörgő szemmel;

várja, hogy cseppenjen némi méz,
s hajtja, űzi magát szerelemmel;
de bármit tesz, csak Istent idéz!

A magyar kultúra napja

A képen a következők lehetnek: 1 személy
 
A magyar kultúra napja
A magyar kultúra napját 1989 óta ünnepeljük meg január 22-én, annak emlékére, hogy – a kézirat tanúsága szerint – Kölcsey Ferenc 1823-ban ezen a napon tisztázta le egy nagyobb kéziratcsomag részeként és jelölte meg dátummal Csekén a Himnusz kéziratát. 
Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket.
A nap megrendezésének ötlete Fasang Árpád zongoraművészhez köthető, aki 1985-ben vetette ezt fel. Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot és azóta, rendre évente ünneplik meg ezt a napot.
Az emléknapon országszerte számos kulturális és művészeti rendezvényt tartanak. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993 óta – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos díjakat.

Demeter Szilárd: Ki a magyar író?


Demeter Szilárd: Ki a magyar író?

 
 

2020.02.24. 12:19


A Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója, Demeter Szilárd a témáról a Mandinerben fejtette ki véleményét. Szerinte inkább azokat az írókat érdemes támogatni, akik „magyarhírűek" akarnak lenni – és amennyiben világhírűekké válnak, akkor is büszke magyarok maradnak, ellentétben azokkal, akik teherként élik meg magyarságukat, amitől minél hamarabb „szabadulni" akarnak.


A PIM főigazgatója azt állítja: magyar író az, aki magyarul ír magyar olvasónak, és azt akarja, hogy száz év múlva is magyarok olvassák.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Szép kora tavaszi estén

Szép kora tavaszi estén
Vén Hold somolyog,
Fényes arccal néznek rám az
Összes csillagok.

Még didereg lenn a föld, de
Mosolyog az ég,
Lejárt már a tél ideje,
Elolvadt a jég.

Minden emberi távlat a
Reményből ered,
Ennek az őse meg nem más,
Mint a Kikelet.

Tavaszi esőt hoznak a
Felhőgomolyok,
Szép kora tavaszi estén
Vén Hold somolyog.

 

Élünk, míg rohan velünk az Idő

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szakállunk kinő,
Míg Télre Tavasz,
Utána nyár szalad,
Míg hervatag Ősz után Tél marad,
Míg meg nem áll velünk
A Pillanat.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szorít a cipő,
Amíg az esztendőink száma nő.
Az idő meg nem áll,
Mindig véget ér a Nyár,
És mindig újra visszatér
A Tél.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg van hozzá
Erő,
Míg egyszer el nem nyel a temető.
Tovaszalad a legszebb
Pillanat,
Csak szürkülő emlék,

Úttörök voltunk hajdanán

Úttörők voltunk hajdanán;
Piros nyakkendő...
A szél se fújja már, tova
Vitte az idő.

Mindegyikosztály egy raj volt,
Több őrsre szakad,
S egy iskola dikáksága -
Úttörőcsapat.

Más világ volt, más ifjúság,
Más lelkesedés,
Kevesebb volt a tananyag,
Több a nevelés.

Üttörők voltunk hajdanán,
Semmi fényűzés;
Délután három után volt
Minden őrsgyűlés.

Nem politika-mese volt,
Nem fejtágítás,
Hanem foci, vetélkedő
Vagy kirándulás.

Bár az ideológia

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Hogy bőven van nekünk,
Az nem titok.
Több évezredre volna elegendő,
Ha óvnánk,
Vigyáznánk,
Ha féltenénk;
Ha megbecsülnénk,
Ami a miénk.

Hogy másoknak is van,
Természetes,
Mert mindenütt kell, hogy legyen
A nemzettudat számára
Alap,
Ahonnan mindig új erőre kap,
Ha a történelmi hullámverés
Eláraszt, dönt, tornyokat borít,
S elmosná partjait.

Mítosz az emberiség anyanyelve,
Nem szoríthatja ki az anyag elve,
Se gyalog eszű szkeptikusok klubja,

Negyvennyolc áldott emléke

Negyvennyolc áldott emléke
Felröpít minket az égre.

Felröpít minket az égre,
Nemzedékről nemzedékre.

A csillagokat lehozná;
Segít, legyünk méltók hozzá.

Negyvennyolc áldott emléke
Máig ragyog ránk a fénye.

Minket most is égig emel,
Sohasem feledhetjük el.

Szent forradalom,
Vér nélkül,
Lelkünkben soha nem évül.

Jelet ír nekünk az égre
Negyvennyolc áldott emléke.
 

Kora tavaszi éjszakán

Kora tavaszi éjszakán
Holdfény csillan a pocsolyán.

Apró sáros víztükörben
Szemléli magát a jelen.

A boldog hatvanas évek
Önbizalma semmivé lett.

Hetvenes évek scifije
Nem avatott be semmibe

Kilencvenes fordulatok
Fényéből már sár se ragyog,

S a huszonegyedik század
Az értelem ellen lázad.

Bő reményből mind szűkebbre;
Pocsolya a jelen tükre.

Hitványabb jön hitvány után
Kora tavaszi éjszakán.



 

Régi világok lábnyoma

Régi világok lábnyoma,
Rajta évszázadok pora.

Fantom-civilizációk
Tesztelgetik a rációt,

De a legbutább logika
Szemét és fülét becsukva

Doktrínáit fel nem adva
A biztosat is tagadja.

Régi világok lábnyoma
Magányosan, kitagadva,

De soha el nem csüggedve,
Aggódva, figyelmeztetve,

Minket féltve felénk kiált
Hosszú évszázadokon át...

Régi világok lábnyoma,
Alig hallható a szava,

De mégis ő mond igazat,
Többet, mind ezer dolgozat.

Szürkén néz ránk a márciusi ég

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Gyertyánk talán kissé lassabban ég.
Szent Kikelet!
Telet
Feled
Az Ember;
Létet, jövőt,
Reményt és célokat
Kitűz,
Vagy újra szentel.

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Egyszer az összes gyertya csonkig ég.
Szent Kikelet!
Virág nyílik,
A derű újra éled;
Ilyenkor érezzük,
Hogy élünk,
Változunk,
Hogy belénk olvadnak a megélt évek,
Hogy csupa újjászületés
Az Élet.

Száz pillanat
Bennünk marad,
A Tavasz meg nem áll.
Mire megszokjuk,

Isten dolgozószobája

Isten dolgozószobája
Sohasem volt kulcsra zárva.

Időn túli pusztaságban,
Hegyek alatt, kicsi házban

Munkálkodik a Teremtő,
Mellette figyel az Idő.

Ötezer évnyi múlt kopog,
De a hibák - ugyanazok...

Nagyon makacs lény az ember,
Fog-e majd fejlődni egyszer?

Új kor, új máz, régi lényeg;
Ugyanazok a kérdések.

Miért szálldos légy a kútra?
Hol és mi futott tévútra?

Isten mindet sorra veszi,
A válaszokat keresi.

Sohasem lesz kulcsra zárva
Isten dolgozószobája.

Hatvankettedik tavaszom

Hatvankettedik tavaszom

Hol vágtat velem, hol oson.



A papír-bölcsesség vacog;

Doktrínákra rég nem adok.



Szánalmasodik a világ;

Érték lett az ostobaság.



Elfeledett múltak alatt

Egyre több lesz az indulat.



Gyorsan szaporodó évek

Lassan öregséggé érnek.



Anikóm itt van mellettem;

Hiszek

Jövőben,

Istenben.



Élve,

Boldogan,

Szabadon...

Réges-régi szép tavaszok

Réges-régi szép tavaszok
Emléke a múltban ragyog.

Ami mára közhellyé lett,
Azt akkor még merni kellett...

A kor most bármilyen átkos;
Volt a kopottsághoz
Pátosz.

Szocializmus a falig;
Trianonról alig-alig,

Arról csupán suttogás van
Otthon a kopott szobában.

Vörös zászló fennen szálldos,
Magán pátosz röppen házhoz.

Brezsnyev-kép, csillag, hivatal...
Vidám voltam és fiatal

Azokon a tavaszokon;
Iskolában, alapfokon.

Mobilról sose hallottunk,

Világvégi csúf eső

Világvégi csúf eső,
Tocsog a határ,
Szaporodnak a pocsolyák,
Égig ér a sár.

Világvégi csúf eső,
Csatakos a kő,
Talán az egész világnak
Kopoltyúja nő.

Világvégi csúf eső,
Latyakos a kert,
Azt hihetnénk, hogy a tavasz
Végleg elszelelt.

Világvégi csúf eső,
Egy csillag se ég,
Azt hihetnénk, előbb-utóbb
Elázik az ég.

Világvégi csúf eső,
Sose szünetel,
Talán minden cseppjével az
Ördög vezekel.

Világvégi csúf eső,
Semmire se jó,
A végén már a szánkban is

Oldalak