Blogok

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Át az életen

 
Az álmainkra csillag fénye csorgott,
s születtek bennünk lángcsóvás igék;
de nézd a felszínt, ezt a könnyű gyolcsot,
hogy perzselődik, s itt-ott már kiég.
 
Alatta tűz van, folyton ömlő láva,
a fényre jutva hűs bazalt-imák
nyújtják az égig dermedt tömbbe zárva,
körötte zúg a vélt, s akart világ.
 
Figyel belőlem néha még a gyermek
izzó szemekkel, szépre éhesen
hitet kiált, s mint hírnökét a mennynek
kísérem át a földi életen.

A Reménnyel teli holnap

Reménykedni manapság nem divat.

A reménység sokkal több, mint a vágy.

A reménység nem egy konkrét cél elérését, hanem a jó növekedését kívánja.

A reménység megnyitja a jó végtelenségének a lehetőségét az életünkben.

Reménnyel felkelni nap mint nap. S várni, hogy a ma jobb lesz, mint a tegnap.

Reménnyel élni az életünket, hogy a holnap új jövőt tartogat.

Reménnyel lefeküdni minden este, kétkedve várni, hogy felkelünk-e reggel.

Őrültségek jönnek-mennek

Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad,
Amíg előre viszi a
Szabad Akarat.

Felüti fejét a gonosz
Egy-egy ideig,
Aztán eltűnik, amint
Ideje letelik.

Félelmetesnek is tűnhet,
Ha sikert arat,
De hamarosan csupán rossz
Emléke marad.

Egyéni felelősség és
Szabad Akarat...
Őrültségek jönnek-mennek,
A világ marad...

Vöröslik a falevél

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

Őszi orca - ködszakáll,
Őszi bohóc fejre áll,
Ősz-gárdista
Se a Nyárnak
Se Télnek
Nem szalutál.

Itt van már a hideg Ősz,
A világpénz klímacsősz,
Csak önmagát
Árulja el,
Folyton-folyvást,
Aki bősz.

Vöröslik a falevél,
Idő apó mendegél,
Boldog ember
Nyugalomban,
Szerelemben
Éldegél.

 

Az én angyalom

H.Gábor Erzsébet
Az én angyalom
 
Angyali arcodon lágy mosoly,
körötted talányos ködgomoly,
szelídség tükre a két szemed,
fölötted csillagok fénylenek.
 
Jóságod áthat az éteren,
nincs benned sohase félelem,
széttárod tollpuha szárnyadat,
s vigyázol reám a fák alatt;
 
megóvsz, ha utam a mélybe tart,
s ott, hol a fájdalom összemart
sebemre leheled balzsamod,

Októberi falevelek

Októberi falevelek;
Régi fájdalmak jeleznek.

A Természet tisztességes;
De idő-parcellánk véges.

Tetőpontról körbenézve
Fel-feltűnik az út vége.

Októberi falevelek;
Lassú Jelen Múlttá pereg.

Szárad a régi fakéreg,
Távolodnak az emlékek.

Glóriát sző szellem-néne
Kurta tegnapok fejére.

Októberi falevelek;
Jelen az, ami nem lebeg.

Ami súllyal áll a lábán,
Abban együtt Szent és profán..

Az egyik a Múltba szakad,
A másik Jövőbe ragad...

Autós rigmus

Nap mint nap kocsival járok,
Hol beszállok.
Hol kiszállok.

Érnek, amíg megyek-jövök,
Bosszúságok és
Örömök.

Jobbról-balról suhan, éled
Volán mögül szép az Élet.

Kátyús, repedt, rossz utakon
Kormánykerekem forgatom.

Látok őzet, macskát, lovat,
Előzgetek traktorokat.

Senkire rá nem tapadok,
Tisztes távolságot tartok,

S ha ezt nem adják meg nekem,
Mindennél jobban rühellem.

Luxusverdás nyegle palik
Az indexet nem ismerik.

Vágódnak, mint a féltégla

Október, a Tél heroldja

Október a Tél heroldja,
Fátum végzéseit hordja.

Fényes, színes glédába áll,
Tél testvérrel kollaborál.

Ködbe fúlnak a hajnalok,
Rövidülnek a nappalok.

Hullámvasúton Tél felé -
Talán újabb Tavasz elé.

A végzet nem Isten gondja...
Október a Tél heroldja.

Oldalak