Blogok

Pannon polgár panasza

 
Engem mindig a jó bor sarkall indulatokra.
s dúló indulatom lükteti verseim át.
Mithrász templomi papjai hívtak versfaragásra 
engem, a lágyság szép mondatait faragót. 
Víznél, kősziklából ébredt ránk ez az isten, 
szentélyt állít néki, imádni akarja a küzdő nép. 
Mondják, kardot hordoz a jobbik drága kezében, 
míg másikban a fény, fáklya világa virít. 
Ő ád fényt, hiszen ő harcolt meg az éji bikával, 
öldöklő erejű, isteni-ördögi lény. 

Rejtekből beavatáson

 
Mitra vonzza szembogaram ma folyvást.
Harcosokkal telt meg a templom éjjel, 
ott nyüzsögtek bort iszogatva csendben, 
római század.
 
Majd a pap jött,  - tűntek a kanta, tömlő –
énekelve, szép daliák körötte. 
Pőre testük csak falevél takarta, 
arcukon árny ült.
 
Egy hatalmas állat üget nyomukban: 
istenük kegy – áldozatul bikát vár. 
Döng a lépte, fújtat az orrlikán át, 
s vére aláhull.
 

Híreket várok Dombóvár felől...

Réka Lányomnak fontos ez a nap...
Régóta készült rá
Erőn felül,
Tanári munka mellett
Szorgosan.
Minden előjel a sikert ígéri,
Egy harminctagú zenekar kíséri..

Aprócska volt még,
Amikor kimondta:
"Én ezt szeretném!
Mi az?"
Fuvola!
"Vágyom vele a színpadra!
Oda!"

Még nagyobb volt Nála
A fuvola,
S vágyott vele
A színpadra,
Oda..

Könyörtelenül vágtattak az évek,
Az egykori Kislány
Felnőtté érett...

Ma is kezében van
A fuvola,

Költészet

H.Gábor Erzsébet
Költészet
 
Lebegő lét az én életem,
köröttem, szitáló fény terem,
aranya rám tapad selymezőn,
dalol a szél ma a hegytetőn.
 
Áldás ez, különös égi jel - 
ilyenkor Isten is rám figyel,
s ajkamon, bimbózó szép szavak
százszínű virágot bontanak.
 
Betűkből kirakott ékszerek,
ringató rímektől fénylenek,
magába szédít az alkotás,
kortyolom mámora óborát.

Béklyók

 
...
s ahogy ültünk ott, 
- a Hallgatás Szekerén -
éreztem...szakad, kiszakad 
belőlem egy nagy, nagyon
nagy darab és mintha ott 
hagytam volna, ott,... a 
kerekek alatt, szívtelenül, 
kimérten pillantva utána,
igen, biztosan ott maradt.
Azóta belepte a hó, az avar,
a nyarak, az őszök, a boldog,
a kényszeredett nevetések -
törték, taposták sietős vágyak,
mígnem a vihar egyszer leásta 

Shakespeare: XXXVII. szonett

(fordítás)

A gyenge, vénülő apát a gyermek
iparkodása boldogítja tán,
ahogy te engemet, kit sorsa ver meg,
erőt nekem te adsz a nagy csatán.

A szépség, származás, a rang, a pénz,
az ész, ez mind tiéd, de meglehet,
csak egy talán a sok között a rész,
de én adom hozzá szerelmemet!

S így nem vagyok se béna, sem szegény,
mert enyhet adsz, s ha vannak szép napok,
el is telek s rajongva nézem én,
a glóriádból újra fényt kapok.

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 17. rész

Tizenhetedik rész

 

Úgy gondolom, hogy a Zrínyi gróf halálával kapcsolatos úgynevezett „mendemondák” forrása is ez lehetett, nem pedig valamiféle definiálhatatlan kételkedés vagy tódítás. A tetem hosszú hetekig hevert fehér mentében a ravatalon, a személyzet tagjai gondozták, láthatták. A mosdatást a kor szokásai szerint meglehetősen népes személyzet végezte, a legelső információk tőlük származhattak.

 

Oldalak