Blogok

Ez itt az utolsó versem

Hát ez itt az utolsó versem,
amit a lantom tán eldalol.
Nincs már, ami a mélybe hatol,
csillag se lesz, egyetlen egy sem.
 
Nem szállok hűs hegyfokok fölött,
szárnyam nem simítja hetyke szél,
fenyves erdő többé nem mesél, 
szívem bús, lelkem elköltözött.
 
Köröttem sündörög a sakál,
megzavarva álmomat éjjel,
szerelmem is hiába kérlel,
s kiégve talál rám a halál.
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 26.

26. Rész

 

A lírai mű alkotója abban a szent pillanatban, amikor személyisége mintegy örök időkre „belekövül” a versbe, nem sérülékeny, nem esendő, nem téved, nem hibás, nem bűnös. Akkor sem, ha a verse éppen ilyesmiről, sérülékenységről, esendőségről, tévedésről, hibáról, bűnről szól. Mindig tiszta emberi érzéseket közvetít, éppen saját tiszta emberi érzéseit önti szavakba, rendezi ritmusba.

 

Lassan

 
Lassan lecsordogál az est homálya,
s szívünkből újra enni, inni kér,
úgy ring a kertünk, álmait dobálja,
felhőket borzol szét a lomha szél,
 
de hangja nincs, a béke csendje rajta,
a port a padról mégis felveri;
öreg kutyám fejét ölembe hajtja,
bizalma gyógyír, s több mint emberi.
 
Miért kaphattam ezt a nagy kegyelmet,
hogy élhetek, s szeretni itt vagyok?
Az éj a loncnak illatán elernyed,
s fülembe súgnak messzi csillagok.

Őrizlek

Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég...
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még
Szívügyünk nagy tüzét,
Kis apró örömét...
Életünk értelmét;
A kezdet , s a vég
Lelkünkben összeér.
Nincs soha feledés,
Őrizlek, őrzöd még...
Barátom , testvérként...
Éveink emlékét.
Mint mézek jó ízét...
Rózsakert nyár-színét,
Őrizlek, őrzöd még...

MystyKata: Őrizlek

Álláskereső

Nagy gondban van egy hajadon,
ki még sosem dolgozott,
mert hirdetést lelt a padon,
amit a szél hordozott.

Új titkárnőt alkalmazna
az egyházi tanoda,
nem kell díszpinty vagy mihaszna,
ki a flancért van oda!

Önéletrajz s néhány papír
alapvető feltétel,
ajánlás is, amit pap ír,
nagy, egyházi pecséttel.

Érettségi bizonyítvány,
mely jeles volt ”viszonylag”,
s hogy büntetlen az a kislány,
egy erkölcsi bizonylat.

Déli harangszó

Amíg ebédünkhöz kondul,
Sorsunk rosszabbra nem fordul.

Okát sokan nem is sejtik,
Az ostobák - elfelejtik.

Évszázadok óta kondul,
A megszokás rá se mordul...

Valamikor nagyon régen
Fellegek jártak az égen.

Magyarország vaskapuján
Dörömböl a török szultán.

Vele "az iszlám serege",
Országot foglalna vele...

Ördög már a táncát ropja,
Véres Duna, Száva habja.

Kékek a távoli hegyek,
Bécsben kamasz király remeg.

Kapisztrán - egykori zsoldos,

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 25.

A vers személyes, a propaganda pedig mindig személytelen. Utóbbi az esetek többségében kiindulópontjául olyan gólyaperspektívát választ, ahonnan látszólagos igazságait kinyilatkoztathatja. Az igazán erős propaganda ebből a nézőpontból szemlélve általában igazsághalmaznak tűnik. Hazug mivolta csak akkor lepleződik le, amikor a hétköznapi élet konkrét és valóságos tényeivel, történéseivel egybevetjük.

Megnézhetem

Megnézhetem
 
Talán majd egyszer jó leszek,
békében önmagammal,
lerakva hordalékomat,
eggyé leszek a parttal,
s a víz színén megnézhetem,
miként tengert a cseppben,
hogy úszik el lábam előtt
minden, mit elkövettem.
 
A lassú hullámok felett,
ott leszek észrevétlen,
mint partba ágyazott kavics
tükörképe a mélyben,
a sodrás visszainteget,
mint tegnapra a holnap,
s a fodrok kék virága közt

k/arc

 
(avagy: csapongó rigmusok)
 
szemem kékjén szárnyall, suhan az idő 
úgy siet, mint akit botokkal űznek 
bal íriszemben még él a gyermekkor
míg a jobb oldalon fény'i letűnnek
 
miért e rohanás, e sürgős tempó?
kérészlétem tőlem egyre csak kérdez
úgy tapad a lelkem kezdettől véghez
mint kanyargós útra hajló versenyló
 
arcodra (valahol) köd szállt útközben
(napok kábítottak, észre sem vettem)

Most élni kell

 
Most élni kell, mint rózsán büszke lángpír,
álmodni, s nyílni fájó véreset, 
mint vén, akit halálos perce rábír
megtenni még, amit tud és lehet.
 
Vigyázz, a szó, ha mézes-mázas ajkú,
azon van, hogy nagy és merész legyen,
s hogy létrejöjjön egy tudatlan alku,
személytelen románc, hamis jelen.
 
De nincs hiába semmiféle játszma,
ha érlel, arcunk színét tárja ki.
És élni kell, egymásra is vigyázva,

Oldalak