Blogok

Falstaff a mi korunk szimbóluma

Ez a kor John Falstaff után kiált...
Ma degeszre kereshetné magát,
Lehetne bankvezér,
Politikus;
Ő vigyorogna minden oldalon,
Őt tapsolná a háttérhatalom,
Rá szavazna a kozmopolita...
Falstaff?
A mi korunk szimbóluma.

Ma Brüsszelben tisztes pojáca lenne,
Beszédet tartana,
Jelentést írna,
A világ csúcsára lopná magát,
Ő lenne a zseb-erkölcs bajnoka...
Falstaff?
A mi korunk szimbóluma.

Ma nem röhögnék ki az inasok,
Pólóikon viselnék a nevét,
Példakép lenne...
A profán siker

Ha lángra gyúl

Ha lángra gyúl az éjszaka,
szívedbe ég a fény maga.
Hiába most minden, futhatsz,
de járni sincs erőd, fulladsz.
 
Ha háborog, s megreng a menny,
és mellig ér a kosz, a szenny,
riadt szemed néz szerteszét, 
itt nem használ a szentbeszéd.
 
Megindult lent az áradat,
nyaldossa fönt a válladat,
kiút ma nincs, nincsen hova, 

Téli álom

(Sztancsik Éva Vénusz hintája c. verse ihlette)
 
Szemedre száll az este,
s az ágra csillag ül,
szobádba les a beste,
szavára cseng a fül: 
 
hogy ülj csak mellé bátran, 
le nem törik az ág, 
itt lenn oly szűk világ van, 
a fenti szféra tág.
 
Ott hintó lesz e hintaszék, 
vagy szarvas húzta szán, 
s repül az éji tintaég
tejút-fehér haván.

 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 45. rész

45. Rész

Hogy a bécsi udvari körök nem merik nyíltan bántani Zrínyit, pedig szeretnék, a kortársak is érzékelték. Elég Bethlen Önéletírásának arra a részletére utalni, amikor a császár leveléről esik szó. Érezzük az alaktalan veszélyt. Vitnyédi ki is mondja, hogy nem javasolja, hogy Zrínyi Bécsbe menjen:

Vitnyédi dissvadeálta is menésit, mert sietve hívatta õfelsége Bécsbe tanácsba a magyar dolgokról, és az ekkor a törökkel csinált békesség- és portai követségrõl etc.”

Zrínyi maga szilárd és eltökélt:

Vénusz hintája

 
Hintázik az ágon az Esthajnalcsillag,
(Vajon mitől boldog ily fagyos reggelen?)
vakítón csillámos, angyalfényű silbak
vigyázza egünket felhőtlen, fesztelen.
 
Szemébe ha nézek, jaj, oly sokat látok...
eszembe juttatja a megtett utamat -
tükrében múltidőt nevetek  és fájok,
gyatrán villannak fel kiégett sugarak.
 
Egy halvány parázsra rátelepszik lelkem,
(már nem éget, nem szúr, csak néha pislákol)
hamujában mélyen érzésgyermek rebben,

Furcsa tétel

Azt állítják brit tudósok
(azokból meg akad jó sok,
ahol az ész lángja lobban),
hogy annak a nőnek jobban
prosperál az agykereke,
akinek nagy a feneke...
 
Meglepő és furcsa tétel,
mire nem képes az étel,
ha pudingon, csipszen hízott
reklámügynök, vagy megbízott
tudósasszony írja, mondja,
mert egyébre sincsen gondja.
 
Nem szoroz, nem oszt a tényen,
mégis más a véleményem:
Nem fontos a popsiméret,

Angyal jár köztünk

 
Angyal jár köztünk, ismerem tavalyról,
pólyába göngyölt fák alatt oson 
madáralakban, szép fején aranytoll,
a hangja átzúg, s túl a városon.
 
Miért akartál itt maradni, látod,
húsodból esznek, isszák véredet;
félek, hogy nem hisz senki jobb világot,
útján a balga téged félrevet.
 
Sír, sír, szemében mintha csillag égne,
sérült szárnyakkal küzd az emberért,
hogy álmukat valóra váltsa végre,
mert már a menny a földdel egybeért.

Lakoma

Nagy bánatára szürke tapsifülnek
halott a táj ma: tüske és bogáncs,
a rét füvére dérvirágok ülnek –
az almafán kacér a zsenge háncs!
 
Gyerünk a kertbe, hogyha űz az éhed,
lerágni mind, a kár kit érdekel?!
A vaksi gazda nem vesz észre téged,
s a fák maholnap úgyse férnek el.
 
Az ötletet goromba tett követte,
amazt pedig sebes vadászsörét,
imát alig rebegtek el felette,
rotyogva főtt a paprikás ebéd.
 

Tört életem

Leborulok, - vigaszt hoz,
Ez most mindent visszahoz!
Ünnep ez a pillanat,
Szívem úgy ver! Hogy szalad!

Hálát adok Érted én.
Bárcsak lennél, - élhetnél!
Elkésett - e, mennyit ér.
a megvallott értem élsz!?

Urunk másként gondolja,
Irgalma nagy, hatalmas!
Kegyelmébe fogad ma,
Mindenképpen elfogad.

Amíg élek, bennem élsz,
Feltámadsz, mint költemény...
Sirató meg könyörgés,
Nem mint góbé, - énregény,

párbeszédes, cselekmény,
Hőse is van, te meg én,
Peregnek a szerepek,

Regösének

De jó lenne szépen élni,
haj, rege róna,
a holnaptól sose félni,
haj, rege róna!
 
Maradjon meg Európa
mindig kereszténynek,
szóljon hozzánk pap és pópa –
ne müezzin ének!
 
Legyen hite a magyarnak
haj, rege róna,
kit globális karmok marnak,
haj, rege róna!
 
Az ifjúnak, bármily fura,
itthon legyen dolga,
itt legyen a maga ura,
ne másoknál szolga!
 

Nem kell semmiféle spekulatív "új világrend"!

Nem kell új dogma-világrend,
Akárki ígéri;
Ezután is csak
Békében,
Nyugalomban
Lehet tovább
Élni!

Mesterséges keveredést
Az ördög ne hozzon;
A Jövőben
Minden ember
Hazájában
Békében lakozzon.

        *

A pénz nem Isten követe,
Nem is földi mása,
Tervezett világállama:
A pokol padlása.

Nem akarunk szemeinkre
Globális rémálmot,
Sem unokáink nyakára
Vérengző dzsihádot.

Emberhez méltó Jövendő
Legyen,
Szép és áldott,

Oldalak