Blogok

Ádvent halvány ege alatt

Ádvent halvány ege alatt
Apró reménycsapat halad.

A hideg fehér lánggal ég;
Szürke felhőt dajkál az ég.

Szent Hitek Jövőt aratnak;
Bölcs fenyőfák bólogatnak.

Ádvent halvány ege alatt
Ami élő, élő marad.

Ádvent hófehér ködében

Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé;
Miénk a Kegyelem, csak a
Gond az Istené.

Az út mentén hideg fényben
Szikrázik a hó;
Élni,
Jövőt teremteni
Embernek való.

Istené a gond.
Az Öröm
Csak az emberé;
Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé.

Egyszerű ebéd

 
Oly kevés már, amit ehetnék...
nyugalomból egy kis szeletkét -
csend is jöhet, sokan nem kérik,
én örömmel rágom pár hétig.
Megértésből törhetnek bőven,
az érzelmek lassan szűnőben,
s ölelésből szintén nagyobbat...
azaz mégse, lelkem rászokhat.
 
Oly kevés már, amit szeretnék...
hogy az asztalt nehogy leszedjék -
maradjon ott minden, mit kértem,
várjanak rám bölcsen, kimérten,
hisz talán... még korai szednem...

Maradj velem!

Szegény szívünk hogyan találkozott? 
Ki tartja számon, és kit érdekel?
E szürkeségbe új csodát hozott,
s az új csodának égi fénye kel.
 
Szemed reám ragyog. Te vagy napom, 
s az égi szféra holdas éjszakán;
szamócaíz-gyönyör – ha megkapom –,
az ajkad íve, arra ég a szám!
 
A vágyaink ma angyalok lesik,
s a szív a szívvel egyre ünnepel. 
Addig maradj velem, míg jólesik;  
szabad leszel, de juszt se küldlek el!
 

A jég-ember vágya a tél

A jég-ember vágya a tél,
Nem érdekli, más mit remél.

Nem baj, ha bárkit bajba ránt;
Csak tél felé - toronyiránt.

Tavasz?
Nyár?
Ősz?
Csupa nyomor!
Csak a tél lehet - aranykor!

A jég-ember vágya a tél,
Egy külön tél-világban él.

Nemzetközi tél-túlerő;
Minden eszköz megfelelő.

Mindent lehet gátlás nélkül,
Csak jöhessen a tél végül.

A jég-ember vágya a tél,
Doktrínákba bódultan él.

Ateista dogmatömeg
Miatt nem látja az Eget.

Piszkozat

 
Tövist neveltem, jössz, kitéped,
nem kell a szívbe holt anyag.
Már hófehér a kinti élet,
ezüst harangok bonganak.
 
Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,
mert álmom gyűrött piszkozat;
nincs senki itt, csak én s az Isten, 
fagyos kezével tisztogat.
 
Vérem csorog, de még nem unja,
sebészszikével húsba vág,
úgy állok közben égbe nyúlva,
mint édenkerti néma fák.
 
 

Késő őszi vágy

Ügetve jött bozontos, vak lován
mint búskomor vigéc, az éjszaka.
Ezüstös álom érkezett nyomán, 
a Göncöl hintaján: a vágy maga. 
 
De nemsokára csúnya felleget 
sodort elé a sors cudar szele, 
vonult a front, taposva melleket,
rossz ébredést hozott hajnal fele.
 
Hamar dugába dőltek terveink, 
oszolni rest a tompa félhomály, 
a kert zokogta, fája verve ring, 
s beteg bokorra sincs ma ispotály. 
 

Reváns

Kezes voltam a gazdával, 
de moslékkal etetett,
az emberre mindig rávall 
az önzetlen szeretet.
 
Majd egy reggel, véltem, bolház, 
ám a hóba tepert ő, 
s lett belőlem, hurka, kolbász, 
meg szalonnatepertő.
 
De egy reváns dukál nekem,
és kínnal nyög bele majd,
ha a téli ünnepeken
hozom rá az epebajt.

Hideg, fehér véglegesség

Hideg, fehér véglegesség;

Tülekedni már ne tessék...

 

Híre sincs az egy akolnak;

Celebek haláltáncolnak.

 

Globál pénz - amputált agyak;

Lassan mindent lep a latyak.

 

Hideg, fehér véglegesség;

Sunyi, ateista esték.

 

Értelmet vétózó gender;

Majommá válhat az ember?

 

A szabadság - kötelesség;

Hideg, fehér véglegesség.

Szüntelen


Megint magába ringatott
a télnek gyönge csókja.
Mi elmúlt, mondod, mind halott,
hatalmát csöndje óvja.

Én nem tudom, de nem hiszem,
hogy vége nincs a végnek,
az, kit szerettem, s senki sem
marad magára végleg.

Csak perc vagyunk, csak küzdelem,
a létben ritka vendég,
egy szebb jövőbe tűnt jelen,
talányos fényű emlék.

Ki másért sír, és szüntelen
szabadnak lenni mer még.
 

Vélt sebekre

Hát csak kiáltson, hogyha ég a háza, 
ki számolatlan vet reád követ!
Hiába bánt, csak önmagát gyalázza; 
s ki visszadobja, rossz szokást követ. 
 
A vélt sebedre –  balga szó-ütöttre –
nem hoz vigaszt a másra rádobott, 
ha méz helyett ürömre vált a bögre,
s ha jég a szíve, hogy vet új lobot?
 
Te megbocsátasz, őt, csak őt szeretve.
S ha résre nyitja szíve ablakát, 
szavad szelíd, kezét veszed kezedbe,
s a szélbe száll a gond, ledől a gát.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 39.

39. Rész

 

Verselemzések – 4.

 

Jó játék a konektor,
 

Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Ez nagyjából ugyanúgy alakult, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.

 

Oldalak