Blogok

A képed

Egy kép ,
A képed - felidéz,
- Téged,
Visszahozza a múltat,
Elég ahhoz, hogy boldoggá tégy,
hogy igám legyen könnyed'ébb,
aztán jöhet a könnyű éj!
Álmod legyen könnyű ,
s szép!
Szárnyalhass oly könnyedén!
Fölöttem mint csillag égsz,
az ég borotvahab fellegén...
Mögötte Napként is Te égsz.
 

 

 

Halvány sárga rózsa

Halvány sárga rózsa

Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.

Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.

(Egy) boldog óra lesben, kedvesét kereste.
Földi jóból kis részt, az egészt .feledve...

Vendég csak az öröm, ritkán kopog, köszön.
Halvány sárga rózsa, "Leg "a rózsák között.

Húsvét után

 
Uram, tudom, hogy jót akartál, 
s látod, mivé lett már a föld?
Mert megrekedt a nagy szavaknál,
hitünk ezer darabra tört.
 
Elnézem néha, mennyi szépség,
s lamentál minden embered.
Beszélj fejükkel úgy, hogy értsék,
szíved, ha bennük nem leled.
 
Maradj a keskeny út alattunk,
világ a távozók előtt;
s nekünk, kik értük itt maradtunk,
csodát teremni adj erőt.
 
 

Profán bálványok idején

Profán bálványok idején
Fotel mélyén bőg a tehén.

Eszközeink céllé váltak,
Bálványtalapzatra szálltak.

Pimasz profán istenségek
Zsebünkből az égig érnek.

Profán bálványok idején
Mű-nap mű-világ mű-egén...

Iskolai érdemjegyek
Életsorsokról döntenek.

Régen jegy volt a tudásért,
Ma - a gyermek van a jegyért...

Profán bálványok idején
Profit-isten világ hegyén.

Gazdaság van az emberért,
Vagy ember a gazdaságért?

Profán istenkék honában,
Látszat-demokráciában

A szerelem húrjain

Amikor a szerelem húrjain
játszik a lét keze,
újra eszembe ötlik,
hogy miért, s hogyan
szerettem beléd.
 
Talán akkor történhetett,
mikor a fenyőgallyak 
magányára csillagfény csorgott,
vagy mikor tündeléptek
simultak a dagadó,
friss hólepelre.
 
S talán arcod hűvös hamvassága 
s az éji hóesés
kristályvilágának
csendje tehette ezt velünk,
amely az álmodókat őrzi. 

Csillagaim becézem

Ó, drága április,
lábam előtt tétova ifjúságom
bősz folyója hömpölyög,
s mint a Nap, midőn szelíden
melengeti bőrömet,
úgy mossa elibém a víz,
múlt emlékeimet. 
 
Rezgő nyárfák tincseit 
hordja felém a szél,
dombok hátára hajlik szemem,
miközben feléd húz a vágy,
s szívembe hasít a sejtelem,
már nem enyém, e  földi rejtelem.
 
Zilált lombú fáim alatt járva,
gyanútlanul siklanak alám

Paranormális mondóka

Paranormális mondóka
 
Patyolatfehér a pendely,
csillag csillog égdolmányon,
hold helyén sarlónyi sebhely,
felhőtésztát dagaszt ángyom,
 
ég szemén szép műszempilla
rezdül, hogyha éjre hunyja,
Göncöl rúdja mérleghinta,
Tejútból egy mellékutca
 
vezet el az éjfél-boltba,
álom fénylik fenn a polcon,
csak a Sarkcsillag lett csorba,
hogy a jéghegy elolvadjon,
 
egy lerágott almacsutka

...halotti maszk

...halotti maszk

 

A vers a gondolat halotti maszkja,

élet, halál közt dúló furcsa játék,

egy rossz betű is rögtön megakasztja,

hogy gyönggyé formálódjon az ajándék.

 

Valami jóból időt kéne csenni,

követ törni az elrejtett smaragdért,

Nagypénteken

Golgoták még ma is várnak,
Keresztek még ma is állnak,
A gonoszság csúf növénye
Ma is évelő,
Világszerte ma is üvölt,
Szitkot szór
A túlerő.

Nagypénteken...
Nyugaton,
Keleten
Még ma is erőszak üzen...
Nagypénteken...

Gyilkos fegyver ma is dörren,
Harminc ezüst ma is csörren,
A pénz szörnyetege ma is
Hatalomnak él,
Korrupt bírák tömkelege
Ma is
Hamisan ítél.

Kereszt a Golgota-hegyen...
Nagypénteken...

A gonosz csak azért néz
Az Égre,

A lantos dala

 

Aludtam épp, de Vesta szólt

reám rivallva, mérgesen:

Ne álmodozz, te szertelen,

az összes írnok elpucolt!

Elégiát skribál Horász

után, babért remélve mind,

s a nép feléje csókot int.

Mit állsz? Eredj, ne tétovázz!

Dalold ez arc szép tónusát,

regéld Junói termetem,

de nyikkanni se merd nekem

Nagycsütörtökön

Nagycsütörtökön...
Fám alatt...
Amit adunk, mienk marad..

Utolsó vacsora napján,
Az Idő örvénylő habján...

Magányos Hit ingadozik...
Az Isten rosszat álmodik.

Nagycsütörtökön...
Tavasszal...
Média profánt magasztal.

Fellegjáró Európa
Vár vidáman a taglóra.

Profán kollektív istenek
Bandája profitról fecseg.

             *
Nagycsütörtökön
Túl a Lét-ködön
Isten
Mindenkinek
Visszaköszön.

Múltat,
Jelent,
Jövőt
Befed az Ég;

Aquincum

 
Fény ura, Mitrász, áldjon ez ének,
pengjen a lanton antik húr,
zengje a dallam múlt örökének
megbecsülését, Akvinkum!
 
Százhuszonöttel fényes a torta,
gyertya ha rajta fellobban.
Öt negyed évszázad nyoma ott van
majd ezeregyszáz év romban.
 
Ókori létet játszhat a néped
légionárius táborban,
s római polgár napja meg éje
ünnepi fényt kap a tárlókban.
 
Szíved a város, húspiacod már

Oldalak