Blogok

Ádvent halvány ege alatt

Beküldte lnpeters - 2018, december 23 - 00:16

Ádvent halvány ege alatt
Apró reménycsapat halad.

A hideg fehér lánggal ég;
Szürke felhőt dajkál az ég.

Szent Hitek Jövőt aratnak;
Bölcs fenyőfák bólogatnak.

Ádvent halvány ege alatt
Ami élő, élő marad.

Ádvent hófehér ködében

Beküldte lnpeters - 2018, december 22 - 00:05

Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé;
Miénk a Kegyelem, csak a
Gond az Istené.

Az út mentén hideg fényben
Szikrázik a hó;
Élni,
Jövőt teremteni
Embernek való.

Istené a gond.
Az Öröm
Csak az emberé;
Ádvent hófehér ködében
Karácsony felé.

Egyszerű ebéd

Beküldte Sztancsik Éva L. - 2018, december 21 - 19:33
 
Oly kevés már, amit ehetnék...
nyugalomból egy kis szeletkét -
csend is jöhet, sokan nem kérik,
én örömmel rágom pár hétig.
Megértésből törhetnek bőven,
az érzelmek lassan szűnőben,
s ölelésből szintén nagyobbat...
azaz mégse, lelkem rászokhat.
 
Oly kevés már, amit szeretnék...
hogy az asztalt nehogy leszedjék -
maradjon ott minden, mit kértem,
várjanak rám bölcsen, kimérten,
hisz talán... még korai szednem...

Maradj velem!

Beküldte hubart - 2018, december 21 - 09:15
Szegény szívünk hogyan találkozott? 
Ki tartja számon, és kit érdekel?
E szürkeségbe új csodát hozott,
s az új csodának égi fénye kel.
 
Szemed reám ragyog. Te vagy napom, 
s az égi szféra holdas éjszakán;
szamócaíz-gyönyör – ha megkapom –,
az ajkad íve, arra ég a szám!
 
A vágyaink ma angyalok lesik,
s a szív a szívvel egyre ünnepel. 
Addig maradj velem, míg jólesik;  
szabad leszel, de juszt se küldlek el!
 

A jég-ember vágya a tél

Beküldte lnpeters - 2018, december 20 - 23:38

A jég-ember vágya a tél,
Nem érdekli, más mit remél.

Nem baj, ha bárkit bajba ránt;
Csak tél felé - toronyiránt.

Tavasz?
Nyár?
Ősz?
Csupa nyomor!
Csak a tél lehet - aranykor!

A jég-ember vágya a tél,
Egy külön tél-világban él.

Nemzetközi tél-túlerő;
Minden eszköz megfelelő.

Mindent lehet gátlás nélkül,
Csak jöhessen a tél végül.

A jég-ember vágya a tél,
Doktrínákba bódultan él.

Ateista dogmatömeg
Miatt nem látja az Eget.

Piszkozat

Beküldte Csilla - 2018, december 19 - 23:03
 
Tövist neveltem, jössz, kitéped,
nem kell a szívbe holt anyag.
Már hófehér a kinti élet,
ezüst harangok bonganak.
 
Kinyílt az ég, hogy megsegítsen,
mert álmom gyűrött piszkozat;
nincs senki itt, csak én s az Isten, 
fagyos kezével tisztogat.
 
Vérem csorog, de még nem unja,
sebészszikével húsba vág,
úgy állok közben égbe nyúlva,
mint édenkerti néma fák.
 
 

Késő őszi vágy

Beküldte hubart - 2018, december 19 - 10:54
Ügetve jött bozontos, vak lován
mint búskomor vigéc, az éjszaka.
Ezüstös álom érkezett nyomán, 
a Göncöl hintaján: a vágy maga. 
 
De nemsokára csúnya felleget 
sodort elé a sors cudar szele, 
vonult a front, taposva melleket,
rossz ébredést hozott hajnal fele.
 
Hamar dugába dőltek terveink, 
oszolni rest a tompa félhomály, 
a kert zokogta, fája verve ring, 
s beteg bokorra sincs ma ispotály. 
 

Reváns

Beküldte hubart - 2018, december 17 - 09:47
Kezes voltam a gazdával, 
de moslékkal etetett,
az emberre mindig rávall 
az önzetlen szeretet.
 
Majd egy reggel, véltem, bolház, 
ám a hóba tepert ő, 
s lett belőlem, hurka, kolbász, 
meg szalonnatepertő.
 
De egy reváns dukál nekem,
és kínnal nyög bele majd,
ha a téli ünnepeken
hozom rá az epebajt.

Hideg, fehér véglegesség

Beküldte lnpeters - 2018, december 16 - 23:02

Hideg, fehér véglegesség;

Tülekedni már ne tessék...

 

Híre sincs az egy akolnak;

Celebek haláltáncolnak.

 

Globál pénz - amputált agyak;

Lassan mindent lep a latyak.

 

Hideg, fehér véglegesség;

Sunyi, ateista esték.

 

Értelmet vétózó gender;

Majommá válhat az ember?

 

A szabadság - kötelesség;

Hideg, fehér véglegesség.

Szüntelen

Beküldte Csilla - 2018, december 14 - 22:59


Megint magába ringatott
a télnek gyönge csókja.
Mi elmúlt, mondod, mind halott,
hatalmát csöndje óvja.

Én nem tudom, de nem hiszem,
hogy vége nincs a végnek,
az, kit szerettem, s senki sem
marad magára végleg.

Csak perc vagyunk, csak küzdelem,
a létben ritka vendég,
egy szebb jövőbe tűnt jelen,
talányos fényű emlék.

Ki másért sír, és szüntelen
szabadnak lenni mer még.
 

Vélt sebekre

Beküldte hubart - 2018, december 12 - 12:40
Hát csak kiáltson, hogyha ég a háza, 
ki számolatlan vet reád követ!
Hiába bánt, csak önmagát gyalázza; 
s ki visszadobja, rossz szokást követ. 
 
A vélt sebedre –  balga szó-ütöttre –
nem hoz vigaszt a másra rádobott, 
ha méz helyett ürömre vált a bögre,
s ha jég a szíve, hogy vet új lobot?
 
Te megbocsátasz, őt, csak őt szeretve.
S ha résre nyitja szíve ablakát, 
szavad szelíd, kezét veszed kezedbe,
s a szélbe száll a gond, ledől a gát.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 39.

Beküldte lnpeters - 2018, december 11 - 22:31

39. Rész

 

Verselemzések – 4.

 

Jó játék a konektor,
 

Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Ez nagyjából ugyanúgy alakult, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.

 

Oldalak