Blogok

Gereblyenyél

Nyáridőnek nagy az ára,
úgy iramlik hétre hét;
mikor írtam utoljára?
Nem tudom az idejét!
 
A sors ezer tervet szőhet,
és nem élek hiába,
ha a maradék erőmet
fogom hasznos igába.
 
Kertészkedtem nem keveset,
voltam paraszt, pesztra, ács,
a kezemből ki nem esett
metszőolló, kalapács.
 
Újat azzal most se mondok,
hogy csipkedtem magamat,
néha úgy nőnek a gondok,
mint a kóros daganat.

A láz

 
Ajkunkra égett, halk szavak
köré csitult a végtelen,
a kertben gyíkok alszanak
erőtlen, nyári fényeken.
 
Pár füstifecske integet, 
avart repít a hullagőz,
begombolom már ingemet,
csukott szemünkre hull az ősz.
 
A csend arcunkra árkot ás,
belédobálja terheit,
szívünkön gyulladt álmodás,
vacogtat, aztán felhevít.
 
(…kimondanám, ha értenéd,
miféle vágyat rengetek,

Kísér(t)ő

 
Eszemben jársz alvás előtt
és eszemben, ha ébredek -
tekinteted hozzám fagyott,
mint sarkkörre a jéghegyek.
 
Velem vagy a buszon, metrón
és mellettem, ha dolgozom -
fogod kezem, hogy ha írok,
míg gombóc nő a torkomon.
 
Nyeldekelem ebéd gyanánt,
nagyon száraz (el nem ázik)
locsolgatom sós vizemmel,
szememből dől, fut a számig.
 
Látod, most már ettem, ittam,
mi baj lehet? Csak élni kell -

Eső hull Európára

Eső hull Európára,
Még árvább lesz, aki árva.

Zajló butaság támogat
Etno-mazochizmusokat.

Szikkadt gender őrületek
Fojtják el a lélegzetet.

Eső hull Európára
Notre Dame-ra száll a pára.

Régi francia tegnapok
Rozsdás emléke csikorog.

Chartres,
Amiens,
Reims,
Párizs;
Ázik minden katedrális.

Pillangóból lesz a - lárva...
Eső hull Európára...

Őszindító hétköznapok

Őszindító hétköznapok;
Új tanév pora kavarog.

Nyár-emlék lassan elszéled,
Gond-univerzum feléled.

A szem az órára réved,
A tétova újra téved.

A vén Idő nyeregbe száll,
A vén sarló újra kaszál.

Ami meghalt - születni fog...
Őszindító hétköznapok...

Európa önvédelme

Európa önvédelme
Nullára lett rezetelve.

Indul a hanyatlás-kúra;
Anális gender "kultúra".

Az öngyilkos önfeladás
Kontinensnyi sírgödröt ás.

Európa önvédelme
Nem páncél - csak szakadt kelme.

Szegény nyugat nem tudja még,
Hogy mi az a függetlenség...

Jön majd idő, hogy kellene
Európa önvédelme...

Bányászlét

H.Gábor Erzsébet
Bányászlét
 
Apámnak szent volt a fekete szén,
rúnákat rajzolt az eres kezén,
a bőre kiszáradt, akár a kút,
emlékén ünnepi talár a múlt.
 
Emlékszem, esténként csókot adott,
kérdeztem, s ő meg csak bólogatott,
sosem volt beszédes, várta a kas,
s hajnalban jött mikor szólt a kakas.
 
Fáradt volt mindig, de elégedett,
örült, hogy mindennap elénk tehet
anyám, egy friss cipót, meleg levest,

Steril nők


Nőt akarsz magadnak: szépet és jót?
Ne hagyd rá: használd te a porszívót!
Ki mos, ki vasal: válaszoljatok!,
végezzétek ti, ne az asszonyok!

Veszélyben a világ: Föld és ember,
hiába szónokol, semmit nem nyer.
Steril a nő: és nem szül gyereket,
és a férfi azt mondja: elmehet!

Alusznak a csillagok, és a Hold,
útjuk idáig nagyon nehéz volt
kipihenik magukat: fölkelnek,
késő este újra jelentkeznek.

A kék égről figyelik a nőket:
talán ma is sterilek lennének?
Úgy látják, hogy alant ünnepelnek:

Nyarat lezáró pénteken

Nyarat lezáró pénteken
Bú-ködmön függ rozsdás szegen.

Villanydróton fecskecsapat,
Elmennek, fészkük itt marad.

Zörögnek a falevelek,
Hulltukban elmúlás lebeg.

Nyarat lezáró pénteken
Feszít a Jövő félszegen.

Az Idő már újra szalad,
Készülődik az Akarat.

Nyugalom van fönn a Hegyen
Nyarat lezáró pénteken.

Oldalak