A líra az ember belső világának kifejeződése

Beküldte -admin- - 2018, május 7 - 18:19
Cikkek: 
Egyéb írások

(Beszélgetés Pődör György költővel)

 

Nem ritka eset a magyar lírában, hogy egy műszaki képzettségű ember költő (is) lesz. Hosszan sorolhatnánk az ilyeneket. Nem mindegyiknek sikerül azonban olyan markáns, ezerszínű, választékos, nagyon mélyen a hazai lírai hagyományokból táplálkozó lírát kialakítania, amilyen Pődör György költészete. Lírájában egyesül a gondolat és a költői mesterségbeli tudás mély igényessége.

 

Tavasz a télben

Beküldte Vaskó Ági - 2018, április 23 - 12:00
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Bágyatag hajnal gyöngyharmat könnye
dermedt levélen napfényre vár,
hintázó ágon gyönge verőfény -
a tavasz csókja, reménysugár.
 
Madártorokból hajlik az ének,
csupasz ágak közt tavaszt remél.
Picinyke teste melegre vágyik,
miközben lopva oson a tél.
 

Ahol a csend pihen (egy fénykép margójára a téli Hargitán)

Beküldte zelgitta - 2018, március 6 - 13:35
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Aki belenéz a szépség fényébe,
akit a varázsnyíl szíven talál,
ahol halk dallam a sejtés zenéje,
s békével bélelt takaró a táj,
ott érezni csak, mikor a csend pihen,
s a fehér alázat Istenig ér,
hogy valami nagy, óriás-végtelen,
örök őserő megtart s elkísér.

Pődör György, a Csarnok új tagja

Beküldte -admin- - 2018, március 5 - 09:01

Vasszilvágyon születtem 1948-ban. Tanulmányaimat műszaki pályán végeztem középiskolától az egyetemekig.Két év kitérőtől eltekintve Szombathelyen tanítottam a Savaria Szakközépiskolában. Mérnök-tanárként majd igazgatóként közel négy évtizedet töltöttem el egy munkahelyen.

Vasszécsenyben élek, mint aktív nyugdijas. Szabadidőmben geológiával is fogalkozom, saját ásványmúzeumot vezetek.

Szerelmet sző az éj

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, december 7 - 21:20
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szaténfényű álmom suhan ma odafent,
alatta elmereng oly zizzenőn a csend.
Fehérlő ködlepel gomolylik most alant,
a szél zenél a fák között, akár a lant.
 
Zsibong az őszi táj, madárkahang remeg, 
szerelmet sző az éj, s a csillogó neszek.
Lelkem feléd terel, sajgó vágyam gyötör,
s szemedben látom én, ringat még szép gyönyör.
 
 

Sóhajom szállong

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, november 25 - 17:18
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szél susog most, lebben az este fátyla, 
sóhajom szállong tefeléd oly égőn.
Méla lelkű kedvesem él e szívben,
őrzöm a báját.
 
Gyengeség húz, lanyhul a vágyam egyre,
s rám szitál a bús feledés sötétje.
Elhagyott immár az a pajkos énem,
ó, aki voltam.
 
Furcsa fényű csillagok itt bolyongnak
énfölöttem, nélküled árva lényem
zord homálya lephet el. Árnyak ülnek,
kínoz a bánat.
 
 

Hordja már a szél

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, október 3 - 18:55
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Szent Mihály havának hűvös könnyeit 
hordja már a szél, kopott tetőkre hull              
sóhajunk megannyi feslő éjszakán.
 
Zizzenő egekbe nyúltak vágyaink,
pisla csillagok közé emelt a kéj,                    
s ott bizsergett csontjainkban édesen.
 
Őzszemednek kis hajói még csendben
ringatóznak lelkem titkos öblein,                      
s én hagyom sodródni árva szívemig.
 
Tán egy őszi este erre jársz megint,

Ha szeretnél

Beküldte Zajácz Edina - 2017, október 3 - 18:35
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Ha szeretnél, ólomkatonám lennél.
Rendíthetetlen, akit csatornavíz
tőlem el nem mos, szám íve volna híd
minden telt meder fölött, míg nem lesz tél.
 
Ha szeretnél, ezüstöddel hullanál
rám, s én magamba szívnálak, mint jó mag,
hogy még tavasz előtt kivirágoztass
a felénk járónak. Volnék ingaszál,
 
karcsú derékkal fukar időnk végén
karodba szakadnék, te különc fémlény.
Ha szeretnél, benned lehetnék atom,
 

A hónap verse: 2017. szeptember

Beküldte Mysty Kata - 2017, szeptember 29 - 23:55
Cikkek: 
Műértékelések
 
Hasoló témájú, műfajú verseket össze lehet hasonlítani.
Boncolgatni, kiemelni a gyönyörködtető stílusképeket, illusztrációkat készíteni.
Megvilágítani azokat a szépségeket, amelyeket azok elénk tárnak.

Dörgő hajnal

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, szeptember 3 - 19:19
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Gyenge lábbal jár a nyár a fák között,
most a csillagokba fénye felszökött.
Árnyas estnek ősi csendje bennem él,
fönn a menny is őszi dallamot zenél.
 
Álmaim a dörgő hajnal tépte szét,
elsodorta így a tündérszép mesét.
Felhőménes vágtat künn az ég alatt,
villám ága cikkan, s szerteszét szalad.
 
Százezer levélke búsan égbe vész, 
hallgat már a fürge testű éjzenész.
Tűzszemű lovon majd elrepít a szél, 

Körbetündököl

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, augusztus 22 - 21:23
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Sáros utcát járva Isten rám köszön,
s körbetündököl a nyári fényözön,
báját éjjel is magammal hordozom,
nem dobozban tartom, csöppnyi horgonyon.
 
Gerlék hangja tör be csendem ablakán,
karjait teríti rám a nagy platán.
Most egy régi emlék tép a mély seben,
mozdony fojtó füstje csípi bús szemem. 
 
Zöldben ring a fenyveseknek ága kint,
Napfivér ma leskelődve rám kacsint.
Szép szerelmet vártam én, de megszökött,

Sebezhető

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, július 11 - 20:09
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Ma oly törékeny és sebezhető a fény,
s ha rátelepszik fent a sötétség ura, 
ezernyi kis darabra hullik hirtelen.
 
Majd engem is magába szív a végtelen,
egy fellegek uralta nyári estelen,
magammal, én oda már semmit sem viszek,
 
csupán az életemnek sziklakönnyeit,
a vad szerelmi láz hevét, csipetnyi bájt,
az éjjelente nyíló vágy virágait,
 
s a csendet is, mely a derengő mennybe húz,
és nem marad utánam semmi más, talán

Gyertyafény-homok

Beküldte titus56 - 2017, július 10 - 15:08
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
Gyertyafény-homok
 
Tetőcserépre hulló égi jóslat,
rozsdás ereszről csillagfény csorog,
a hold kivénhedt felhőket hajóztat,
szobám faláról gyertyafény-homok
pereg, hűlt álmokat hazudva rólad,
s a telt idő köröttem úgy robog,
mint szél hátára szórt, eltűnő szavak,
mik szárnyszegetten avarba hullanak.
 
Fáradt, ívbehajló lámpaoszlopok
elejtett fénye a kőre koppan,
mit régről zsebem zugában hordozok,
megmártózik eleven titokban,

Nap tüze táncol

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, június 30 - 21:57
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom

 

Nap tüze táncol a kéklő hegy süvegén, csodaszép tünemény.
Kis, csenevész felhő odafenn félénk madarat kémlel. 
Moccan a nádas most, s bekacsint közepébe a víg, üde fény, 
békakirály zengő dala messzire száll el a széllel. 
 
Hallani vélem a csend moraját, vele dobban a vén szívem,
megjön az éjszaka, ébred a Hold is, fényszeme átfon.
Tétova éjben bús tavirózsák sóhaja rezzen a vízen,
álmos a tó, odalent ma szelíden mélyül az álom.
 
 
 
 

A HÓNAP VERSE: 2017. JÚNIUS

Beküldte hzsike - 2017, június 30 - 18:54
Cikkek: 
Műértékelések
A Hónap verse: 2017.június
 
Cs.Nagy László
Pecsétviasz
 
Felkelni lesz-e még okom,
megint, megint, megint,
omlásnak indult szirtfokon,
ha gyarlóságom vádolom,
a szél, ha meglegyint,
halvány, tünékeny esteken,
el-eltűnődve testeden,
ébredni mondd, ki int?
 
Utamnak végén hol leszek?
halott, sovány vigasz,
ha útjaid közt elveszek,

Nincs egyebem

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2017, június 9 - 07:51
A Magyar Parnasszus Hegyoldala - Hegyorom
 
Nyúlnak az árnyak, a lelkek sóhaja hallik,   
angyali hangok ringnak az ég peremén. 
Orgonaillat kúszik az ablakomon,
hűlt szerelemnek a kínja belengi szobám.
 
Fekszem az ágyban, senki se lakja a szívem,
látom a múltat, vágy-teli arcod sejlik.  
Éjjeli pillék lágy neszezését hallom,  
s nincs egyebem csak az éjszaka málló csendje.
 

A HÓNAP VERSE: 2017. MÁJUS

Beküldte Judit - 2017, május 30 - 21:08
Cikkek: 
Műértékelések

A hónap verse: 2017. Május

 

Nagygyörgy Erzsébet
Tél hava olvad

 

Hullik a hó rám, sok buta felhőt üldöz a szélvész,
késik a rügy most, nem jön az úton szembe a május.
Kerget-e vágyat majd ez a szív még, pezsdül-e lelkem?
S hordja-e szellő illata selymét kék ibolyának?

A HÓNAP VERSE: 2017. ÁPRILIS

Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2017, május 1 - 12:37
Cikkek: 
Műértékelések

Varga Tibor

Mi ketten egy

 

Tükörbe nézek, te nézel vissza rám.

Két csillagodban ott vagyok.

Létemnek aranyló alkonyán

úgy leltem magamra benned,

mint hangjegyekre a dalok.

Mint mikor harangok énekelnek,

torkomból úgy szólal szavad,

s míg vélem itt e földön élsz,

nélküled nem vagyok egész,

nélkülem nem lehetsz magad.

 

Oldalak