A várakozás versei – Válogatás

Cikkek: 
Tomasovszki István
Születésnapodra

Fájdalomküszöbödbe botlottam,
ott rejtezett a tiszta hó alatt,
a keresztfádról esett le még,
tán amikor az ég meghasadt…

Atyád teremtése az a fa is,
amelyből alkalmi bölcsőd készült,
egy ács keze formálta jászol,
egy ácsnak, kit szűz anya szült…

Úgy lett gyermekből bölcs, felnőtt férfi,
ahogy a fából készül jó anyag,
engesztelő helyettes halál,
miképp a szög üt át rostokat…

A KÖLTŐ SZEMÉLYES SORSA PÉLDA ÉS TANULSÁG Beszélgetés Varga Tibor költővel

 

Varga Tibor immár az Élő Magyar Líra Csarnokának tagja. A régimódi költői tisztesség képviselője, és erre az alkotói alapállásra ma igen nagy szükség van. Széleskörű tájékozottság, bátran hangoztatott önálló vélemény, elmélyült, fegyelmezett alkotó munka jellemzi. Nemes lírai hagyományainkra támaszkodik. Alkotói függetlensége, a műveit jellemző személyes költői felelősség, valamint nem utolsósorban emberi tisztessége emeli őt legjelentősebb élő költőink sorába.

A nyíradonyi vers-forrás - Interjú Gólya Györgyné igazgató-tanítónővel, felkészítő tanárral.

Cikkek: 

 

-       Szeretettel köszöntelek a Magyar Parnasszus Szerkesztőségének nevében.  A "Szülőföldem"című pályázatunkra Nyíradonyból érkezett legtöbb vers, ezért a Szerkesztőségünk úgy gondolta, hogy Téged, mint felkészítő tanárt választ ki interjúra. Sok-sok  munkát,  energiát,  időt fektettél bele, jól sikerült és szép verseket kaptunk.                   

Nyílt levél a Magyar Líra Élő csarnoka főszerkesztőjének!

Kedves Lacikám!

A téma ínyencsége volt az oka annak, hogy ezt az eléggé hosszadalmas pauzát igényeltem magamnak a magyar szerelmi líra témájának gondolati morzsolgatására! Talán inkább a téma KÉNYESSÉGE szót kellett volna használnom.

A magyar szerelmi lírában Csokonai Lillája és Petőfi Szendrei Júliája óta csak imitt-amott ütötte fel a fejét egy-egy valódi újdonság, megjelent ugyan egy-egy többet ígérő, korszerűbb és emberközelibb lírát vonzó múzsa Vajda Ginája vagy Juhász Annája személyében, de egy nagyobb horderejű, irodalmi nagyságú tárgy létrejöttére, a szerelem mai tartalmának és egyetemes mondanivalójának lírai kifejezésére a magyar szerelmi líra még a huszonegyedik századig nem érett be.

Regisztráció, versek beküldése, napi limit

Kedves Új Regisztrálók!

Szerkesztőségünk határozata értelmében Mindenkitől, aki a műveit a Magyar Parnasszus valamelyik szintjén szeretné látni, mostantól 5-5 verset kérünk (mindegyiket külön, saját címe alatt beküldve). Ez csak az első, bemutatkozó 5 versre vonatkozik, a későbbiekben, ha már a szerző nem új a szerkesztőség számára, egyenként is lehet verseket beküldeni.

A hónap verse - Szilágyi Ferenc Hubart: Gyilkos-tó II - műkritika és verselemzés

Lám, el kellett szólnom magam az önéletrajzomban, most aztán mondhatom: akasztják a hóhért, főszerkesztő barátomtól megkaptam a feladatot, válasszam ki én az augusztusi "hónap versét", készítsek róla műkritikát és verselemzést, miután Toma már elindította a sorozatot.

Készülődés

Három napig egyfolytában esett az eső.  Apró szemű, hideg, és szúrt, mint a tű. Ezüstös szálakban ereszkedett alá. Csípett, szúrt: nehezen lehetett elviselni. Fájt, ha védtelen helyet érintett. Ha valaki kimozdult a házból, bebugyolálta magát, csak egy letakart halmot lehetett látni. Nekifeszült a zápornak, hogy megbirkózzék annak erejével, vakító támadásával. Csak nehezen haladt előre. Aki nem volt rászorulva, hogy kilépjen a fedetlen világba, az belül maradt a falakon. Közéjük tartozott a megöregedett, erekfői nyugdíjas házaspár: két ártatlan öregember.

Gyöngyös Imre - Antik óda antik magamról

Küzdő menetben versfokosom segít

a léthegyemnek hágni az ormait,

alig, ha álmom megvalósul:

Összezilált a siker kudarccal.

 

Ámokfutásom rossz, honi hajsza volt.

Régen feladtam otthoni életem,

mégis magyar maradt a nyelvem,

s méltat az érdem az áldozatra.

 

Homokszemekként hulltak az évek el.

Hálát lehelt a néma fohászom is,

hogy távol is  magyar maradtam:

Ének a bábeli nyelvzavarban.

 

Áthágtam éltem torz, rideg ormait.

míg el nem értem, s  vártam a látomást,

Gyöngyös Imre - Magyar Parkunkban

A szívünk gyásza csak egy sóhajt ont ki,

                        míg vágyunk fájó, vérző szavakat

                        igyekszik lelki koszorúba fonni,

                        mely emlékünknek méltóságot ad.

                                   Ha több értelme nem lenne, csak annyi,

                                   hogy felidézzen derűs napokat:

                                   vele nem kellett sohasem rohanni:

                                   nem késtünk el és nem estünk hanyatt!

Oldalak