A Csarnok tagjai

Gyöngyös Imre

Nívódíjas író, költő, fordító, kritikus és festőművész

1932. december 7-én született Tolnán. Elemi iskolái befejezése után középiskolai tanulmányait a pécsi ciszterciták rendjének Nagy Lajos gimnáziumában, majd Szekszárdon és Budapesten az Eötvös József gimnáziumban végezte. A magyar ifjúsági úszóválogatott keret tagjaként fél évet töltött az Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán. Huszonhat hónap katonai szolgálat után a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára került. Tanulmányait a Forradalom szakította félbe.

Első művei a szekszárdi Tolnai Naplóban jelentek meg 1947 körül. A hatvanas években a Münchenben megjelenő Nemzetőr közölte a már emigrációban írt költeményeit. Később az új-zélandi Magyar Szóban és az Író Kilencek portálján jelentek meg versei.

Varga Tibor költő – A Csarnok új tagja

Varga Tibor: 1947. február 10-én születtem a Vas megyei Kissomlyó községben egy ötgyermekes kisparaszti család harmadik gyermekeként. Ez a dátum egy történész számára nyilván sokat mond: igen, ezen a napon írták alá Párizsban a második világháborút végképp lezáró, második békediktátumot, amelyben örökre szentesítették az ország trianoni határait. (Lásd az Új Orfeuszban: "velem egy napon bújt elő a Föld ágyékából a béke.") Kissomlyó neve viszont a földrajztudós számára mond valamit: a hagyományos csíksomlyói pünkösdi búcsú is a Kissomlyó nevű hegy oldalában zajlik, csak épp a kettő között mintegy ezer kilométer a távolság. Történelmi tény: a Vas megyei Kissomlyó községet a 12-13. században királyi parancsra a Székelyföldről áttelepült magyar lovas határőrök alapították. Magam is ezeknek a telepeseknek a vér szerinti leszármazottja vagyok...

Szilágyi Ferenc Hubart, a csarnok új tagja

1952-ben születtem a nyírségi homok és az érmelléki mocsárvilág határán, Érmihályfalván (Erdély – Partium). Távol a természet és az építő emberi kéz csodáitól, azon a földön, amelyet Kazinczi, Kölcsey, Krúdy, Ady lábnyoma szentelt meg. A hely szellemiségének örököse lenni megtiszteltetés, ápolni kötelesség, továbbépíteni pedig hivatás.  Írni gyermekként kezdtem, de huszonöt éves korom óta képző-művészettel is foglalkozom. Érmeimmel, plakettjeimmel számos egyéni és csoportos kiállításon szereztem hírnevet és elismerést. Néhány kisebb köztéri alkotás mellett a legbüszkébb az általam tervezett és 2004-ben leleplezett monumentális emlékműre vagyok, amit szülővárosomban a XX. század hőseinek és áldozatainak emlékére emeltünk.

H. Gábor Erzsébet – A Csarnok új tagja

1951. december 8-án születtem Sarkadon egyszerű munkáscsalád első gyermekeként. A húgom születése után a jobb megélhetés reményében Tatabányára költöztünk, azóta is itt élünk. Egészen kisgyermekkorom óta írok verseket, meséket, novellákat. Már a házi feladatomat is versben írtam meg, így figyelt fel jó íráskészségemre az akkori irodalomtanárnőm – azóta neves költő lett –, neki köszönhetem az első novellám nyomtatásban való megjelenését is. Támogatása, és biztatása nélkül nem tartanék itt, ahol ma. Mezey Katalinnak örök hálával és nagy tisztelettel adózom.
Érzékeny, gazdag lelkivilágú, dús fantáziával megáldott gyermek voltam, és ez felnőttként is enyém maradt, mint kegy, ajándék, kiváltság. Az írás valahol „menekvés” is volt számomra, egy másik, egy jobb, vagy éppen az örökös kérdőjelek miatt, akár egy rosszabb világba: mi is lehet ott, mi is lehet máshol, másfelé, másképpen? 

Molnár József – A Csarnok új tagja

1961. szeptember 6-án születtem Vácott, ahol azóta is élek. Érettségi vizsgát a Lővy Sándor Gépipari és Gépgyártás-technológiai Szakközépiskolában szereztem. Ezután felvételt nyertem a katonai főiskolára, mégis a mozdonyvezetést választottam. Nem bántam meg.
Eleinte hidegen hagyott az írás, majd elmúlik, gondoltam. Nem így lett. Ebben látható és láthatatlan segítőimnek nagy az érdemük. Mint ahogy azoknak is, akik érdektelenségükkel ösztönöznek az írásra.
Daccal, azért is.

Már a katonaság alatt mozgattam a tollat. Ezek voltak a levelek a távoli kedveshez, iker fiaim édesanyjához, feleségemhez, minden alkalommal felékesítve egy-egy verssel. Azokat is vállalom magam, magunk előtt, hogy tudjam, tudjuk, honnan indultam. Valamelyik fiók mélyén ülnek. Évek telnek el, néha fellobbanások jönnek, szösszenetek, aztán sokáig csendben figyelek, készülök, s vezetem a mozdonyt hegyekre, völgyekbe.

Mihály Csilla, a Csarnok új tagja

1977. december 6-án születtem a Partiumban, bár kalotaszeginek vallom magam édesapám révén. Életem első hat évét a kővárvidéki szelídgesztenyés Sárosmagyarberkeszen töltöttem (itt írta Petőfi a Véres napokról álmodom c. versét), majd édesapám, mint református lelkész meghívást nyert Szatmárudvariba.