A felszín alatt

Elhalkuló dalát hallod-e a nyárnak,
míg puha-zizzenve lombuszályból szállnak
arany-moll akkordok, s ez a haló szépség
még zeng, és fölötted kifeszül a kékség?
 

Leszáll az éj

Leszáll az éj, nekem regél,
eső szitál, s a csend se fáj.
Tücsökzenész vonót cserél,
a tájba dal vegyül, s a báj. 
 
A hegytetőn bolyong a vén
időapó, szakálla leng,
de jő a Nap, ruhája fény,
a fellegek fölött mereng.

Lisszaboni császárfák

 
Fehér lángokban szikra, pára 
vakítón csorog ház falára,
ezüst hálóban ring a május,
sikátor alján mór zugárus
életén borong, fátyol a szemén.
 
Villamos csenget, elnyűtt hangja
Alfamán kaptat, lármát csapva
siklik a szűkös csempe-estben,
képzeletem is kékre festem,
hulló napkorong sugara felém
 
táncol a Tejón, mint fény-kajüt,
Szent György harangja épp nyolcat üt,
szívem útra kész, véle kondul,

Búra derű

 
Ősz citerázik a fán, senki se hallja talán
bánatos, árva zenéd, szél fütyörészi köréd.
Mennyire reszket az ég! - rengeti Napnak ölét,
színehagyott sugarán táncol a fecske, parány;
lombkoronán kikacsint fénysuhanásnyi magány.
 
Lépted után egyedül porzik a lég keserűn,
vágyakat űz, megidéz félbeszakadt nevetést,
hajnali szív örömét tördeli, jól belevésd:
benned a fény hegedül! Mennyei ék-veretű
dallama hinni tanít: majd jön a búra derű.
 

Fénysugár

Csodákat álmodó fénysugár
merre jársz, merre vagy, jössz-e már?
Látod-e, tombol az éjsötét,
sirámunk jajszavát szerteszét
hordja a szél bágyadt szárnyain,
adagolt félelmek árjain.
Hályogos szemünkön bűvölet,
hittelen sodródunk nélküled
káprázat létben, és látszatok
mögött az Isten is rég zokog.

Vitorlás

Lombba süppedő, nehéz levegő:
vihar előtti csend oson a fákon,
álmokat szedő, homlokán redő;
bújj ide kicsit, mert ma nagyon fázom.

Bitang vágyaink árbocán megint
csüggedve leng a kifeszített vászon.
Az ég nem kacsint, megdördül, amint
reszketeg kezem mégis összezárom.

Napfényt látok, és parázs lüktetés
ringat idebent, a sugara bársony,
lelkem hol recés, simít egy kéz, becéz,
élettel telve a bizalom átfon.

Egyedül

 
 
Megannyi szó után a néma csend,
riadt a szív, a lélek összetört.
Az elme zúg, a fénye csak dereng,
a kéz remeg, a bánat újra tölt.
 
Sivár szobádba kényszerít az éj:
hamis gyönyör fakad, sovány vigasz.
Tükörbe suttogod, ma sincs esély,
egy árny felel csupán, ez így igaz.
 
Vörös szemedre festi fátylait,
s a hajnalokra átkot ír a múlt.
Az ég eléd teríti ráncaid,
ma gyűrt papír, mi egykor elsimult.
 

Lét suhan

 
Lét suhan, s e csendes órán
ezüsthajnal esőt szór rám,
hangtalan. 
 
Cseppjében az örök élet,
reményt súgó, friss ígéret,
súlya van. 
 
Pókhálón ring bíbor álmod,
bebábozott sóhajtások
lengetik. 
 
Szürke árnyban fehér lépdel,
dobbanásnyi fényben ér el
lelkedig.

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

BEKÖSZÖNTŐ AZ ÚJRAINDULÁSKOR

Cikkek: 

Kedves Szerkesztőtársaim! Kollégáim! Barátaim! Költők és Olvasók!

 

Szeretettel köszöntök mindenkit az újra indulás örömteli napjaiban!

 

Az Élő Magyar Líra Csarnoka és a Magyar Parnasszus nem szűnt meg, nem tűnt el, hanem újra indul változatlan formátummal, tartalommal és programmal, de új helyen és teljesen önállóan.

 

Továbbra is a minőséget keressük.

 

Hazájából számkivetve is magyar (Gyöngyös Imre újabb művei elé)

Csak a leghosszabb út vezet el a tökéletességhez". Paolo Santarcangeli a torinói egyetem magyar irodalom tanszékének vezetője volt, A labirintusok könyve című művéből idéztem e cikk indító mondatát. Innen már csak egy lépés az ő másik gondolata: az igazi alkotók személyes sorsukban is a poklot járják már a mitológia szerinti első költő, a lantmuzsikával varázsló Orpheusz óta. A krétai labirintusban Ariadné fonalára, a Pokolban Vergilius szellemére volt szükség, hogy vándoraik az útvesztőkben el ne tévedjenek.

Gyöngyös Imre újabb műfordításai

Elizabeth Barrett-Browning:
 
A tekintet

Az Üdvözítő Pétert méri fel:
Feddés helyett a mennyei szigor,
a megtagadott Úr nézése forr:
Dörgés nélküli megrovás felel
az árulónak, s ki sem jegyzi fel,

A tanulás ösvényei – Publio Írónap

Cikkek: 

2013. augusztus 24-én a Publio Írónapon elhangzott előadás.

A videót készítette: Krystohans.
Közreműködött: Druida Borealis.

Oldalak