Blogok

Évszakváltó

 
Falevél-köntösét összehúzza magán... 
toronyiránt szalad (amit be is érhet) -
cipője talpára rátapadt ökörnyál
lengedez utána, tudva: levitézlett.
 
.....
 
Altató-adagból duplán jut a Napnak...
így az elsápadva, felhőpriccsen szundít -
fel-felriad olykor, a szél nekifeszül, s
megrázza sugarát, ébredésre buzdít. 
 
Náthásak a kertek, tüsszögnek a rétek,
minden hajnal fázik, az est keze dermedt -

Állati (s)óhajok

A szándékom mindig tiszta
– dörgölődik a giliszta –
lyukat kínnal úgy kaparok,
hogy a testem csupa farok. 
 
Bár halvérű az angolna, 
süllő-sellőre hangolna.
Lám, a tajték felszökellő, 
de halszagot hord a szellő!
 
Unja magát szörnyen Ruszlán,
a fogatlan hímoroszlán.
Az ínyére örömfoszlány,
hogyha akad egy-két rosszlány!
 
Morgolódik a vén medve,
málnaszörphöz lenne kedve, 

Novemberi éjszakában

Novemberi éjszakában
Sápadt Hold felhő-kabátban.

Pihennek a tócsa-sereg
Felett a nappali szelek.

Míg a lassú Idő pereg,
A holtfáradt hideg - piheg.

Novemberi éjszakában
Világ alszik Bibliában.

Örökkévaló Kegyelem
Fenn a Hegyen;
Türelmesen.

Jövő minden szemhunyásban;
Novemberi éjszakában.

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 38. rész

38. Rész

 

Mit mond a legtekintélyesebb életrajz?

 

A Zrínyi Miklósról írott életrajzok atyamestere Széchy Károly (1848-1906). A kolozsvári, majd a budapesti egyetem professzora volt. Annak idején ő „örökölte” Gyulai Pál tanszékét. Ötkötetes Zrínyi-monográfiája 1899-ben jelent meg. Igen alapos, de helyenként nagyon ódon hangulatot árasztó munka.

 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 37.

37. Rész

Verselemzések-2.

„tinibugyi gumija bemélyedten”

 

A közelmúlt tankönyv-vihara miatt választottam ezt a verset. Szerzője ma élő kanonizált költő.

 

Amikor a vers bekerült egy kilencedikes tankönyvbe, országos botrány kerekedett belőle. Se szeri, se száma nem volt az indulatos hozzászólásoknak. Azonnal megszólaltak a mű védelmében a kánon hívei is. Leggyakrabban arra hivatkoztak, hogy szerintük a vers igen sikeresen alkalmazza a mai kamaszok szóhasználatát.

 

Vágykohó

Akár az üstökös Napunk körül,
bolyongtam elvetélt szerelmeken,
de rád találtam én, s e szív örül:
e föld porán arany terem – nekem!
 
Sok kis rögét, ha összegyűjtöm én,
s a szűk napokra gonddal elrakom,
a tűz kigyúl fagyott szívem kövén,
mint déli fény a tágas ablakon.
 
Tudom, felolvad ott a kő, a jég,
finom kokilla-forma már a cél;
a vágy kitölti azt, de el nem ég
a szívvel ötvözött nemes acél.
 

Mondd ki még!

Fáradt szememnek bársonyán
a régi fénysugár fogy ám,
az évek zord ítéletén.
 
De kedves nyílt tekintetek
reám szerelmet hintenek –
szemed tükrébe nézek én.
 
Ha vágyak égnek ajkadon,
vagy kedved víg zsivajba fon, 
közöttünk minden fal ledől.
 
A hangok szárnyra kelt jelek, 
szívem zugába rejtelek
e rabló nagyvilág elől.
 
A nóta halk, de szól dalom:
te drága, élő oltalom 

Őszutó már fagyról regél

Őszutó már fagyról regél,
Lehull a maradék levél.

A virradat ködben vacog,
Kurtábbak lettek a napok.

A fagy új kabátot avat,
Szürke ég várja a havat.

Őszutó már fagyról dobol,
A Tél készül már valahol.

Nincs alku, és nincs feltétel;
Jön a Tél -
A Próbatétel.

Erejét próbálja a szél,
Őszutó már fagyról regél.

A múzsa bére

A vén poéta álma zsenge fruska,
tapasztalatlan és kicsit butuska;
az ajka mézes, bár a könnye géra,
s rajongva vágyik pár levél babérra.
 
A vágya tárgyát költőjétől kéri,
és érte csókját hódolattal méri.
Hiába hoz sikert, a versek atyja
a kért babért a lánytól megtagadja.
 
*
Ma éjjel kéjjel alkotott a költő,
így virradatra bőven früstökölt ő,
megéhezett a sok-sok írás mellett,
s a szószhoz száz babérlevél is kellett!

November


Hajnalt rikoltoz, ráng a szélkakas,
alázenél a méregzöld redőny,
csak folt a nap, kopottas rézgaras,
gurulni kezd a rég megdőlt fenyőn.

Lenéz, utána nyúl az ég maga,
a ködbabák csoszogva oszlanak,
kezükben leng az elmúlt éjszaka:
halott papírra csorgatott szavak.

November ül megint a szívemen,
bakancs a lábán, másikon topán;
királyom várom, jöjjön dísztelen
a messzeségnek tejfehér lován.

 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 37. rész

37. Rész

 

Milyen érvek szólhatnak mégis a sertés-mítosz mellett?

 

Az eddig elmondottak alapján úgy vélem, egyértelmű, hogy Zrínyi Miklóst 1664. november 18-án egy vadászatot követően a kursaneci erdőben meggyilkolták. A szemtanú Bethlen Miklós tudósítása – ha igazán figyelmesen olvassuk – nem hagy kétséget. Meg kell azonban vizsgálnunk, miféle érveket sorakoztathatnak fel még ezek után a sertés-mítosz hívei. Maradt-e még egyáltalán érvük? Van-e még valami adu a kezükben?

 

Életkedvnek pilleszárnya

A múzsaszóra néha sír az ének,
homály borong a kis szobád falán,
de jő a hajnal, jelzik ott a fények,
a napsugár friss csókot hoz talán.
 
De rá se ránts, hisz illanó a bánat,
rád életkedvnek pilleszárnya száll.
Csodák reménye tölti el szobádat,
szabad szívedben újra áll a bál!
 

Történelmi film kellene!

Történelmi film kellene,
A magyar nép azt szeretne.

Nem műanyag kánongagyi
Kell, hanem végre -
Igazi...

Múltunk által Jövőt kapunk;
A Múltunk - önmagunk vagyunk.

Aki múltját elfelejti,
Létét vak tömegbe ejti.

Az egyéni lét csak mítosz,
Emberséget - közösség hoz.

A levegő

A lég..., a lég az semmiség?
A ember kapzsi és hanyag,
és itt a földön mind elég 
az éghető, rabolt anyag.
 
A sűrű szmogtól fuldokolsz, 
a nagyvilág rossz gépezet, 
de érte persze, mást okolsz,
megfojt, ha már a pénz vezet.
 
Belátni sem könnyű dolog, 
s az értelem megbánta rég,
a Föld hiába fintorog, 
ha fent az ég lyukas fazék!

Oldalak