Blogok

Mint a kertek

 
Jó reményem holt papíron
napba sírom, fénnyel írom
önmagamhoz szólva nektek:
élni úgy kell, mint a kertek.
 
Mindig talpon, frissen, ébren,
csend-virágzó békességben,
hogyha erre jár a Gazda,
keblét büszkeség dagassza.
 
Mert tiéd a sorsa félig,
s majd gyümölcsödet, ha érik,
őz-szelíden s eltökélve
ejtsd az éhezők ölébe.
 
S hogyha kedved télbe fárad,
vagy vihar zúg, törve ágad,

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 20. rész

20. Rész

 

Döntő pillanathoz érkeztünk. A gyilkossági tervnek ez olyan kulcsfontosságú mozzanata, amit egyszerűen nem lehet jól végrehajtani, legfeljebb szerencsésen.

 

„elfut a disznó,”

 

Lényegében ez a félmondat hordozza a gyilkosokra nézve a legnagyobb kockázatot. Ha bármilyen módon kiderül, hogy az állítólag elmenekült disznó nem is létezik, abban a szempillantásban világossá válik, hogy ezek ketten megölték Zrínyi Miklóst.

 

Elkopunk, Herceg (Villon ciklus)

 
Elkopunk, Herceg
(Villon ciklus)
 
Herceg, ládd' világunk menten összeroppan,
bár kézben tartják királyok, pápák, papok,
mégis koldus kuporog minden sarokban,
hát nézd el nekem, hogy erről nem hallgatok,
a mindenható is szemtől-szembe lássa,
mily gyarló, kifordult világot teremtett,
hogy áruvá vált szörnyű kálváriája,
és embernek lenni már nagyúri kegy lett.
 
Itt csak térdepelhet asszonyszült halandó,

Főnixsors 2.

H.Gábor Erzsébet
Főnixsors 2.
 
Nem dúl már bennem vad vihar,
be kéne érnem annyival,
amit a sorsom élni ad -
nem keresek már más vigaszt!
 
Nem kell a lázas tűzhalál,
melynek a lángja felzabál,
s hamuvá omló csontjaim
porladnak létem romjain!
 
Béke kell, langyos hajnalok!
Esténként mélán hallgatok,
s emlékek édes mézízén
merengek másnap délig én,
 
s ilyen lesz majd a reggel is,

Szellőn-szálló

 
Hozzám ért egy békés szellő, 
hízelkedett, cirógatott -
szétfújta pár hajszálamat, 
lehengerelt, nyugtot adott.
 
Modorának kedvessége
vidítólag hűlt arcomon -
láttam magam véle szállni
derűs-narancs, hűs alkonyon.
 
Vendégként az ég felé vitt,
megmutatta háztájékát -
elámulva tátottam szám,
csodáltam a sok játékát. 
 
Csilingelő jég-pengetőt,
melytől levél fenn rezeghet -

A Csendes Többség

A Csendes Többség
Életet akar,
A napi gondok útján mendegél,
Szeret,
Hisz,
Alkot,
Szép Jövőt remél,
Tolja a hétköznapok szekerét,
S el nem engedi
Az Isten kezét...

Másutt?
Rózsaszín vigyor,
Erkölcsi korom..
Büszke vagyok, hogy ide tartozom!

A Csendes Többségnek
Szent a Haza;
Jöhet bármilyen rózsaszín-brutális,
Vagy behízelgő globál-liberális,
Nyílt vagy
Lappangó pénz-birodalom,
Felvonulhat a Föld ezer bohóca,
Acsarkodhat megannyi martalóca,
Reklámvigyor,

Shakespeare: XXXVIII. szonett

(fordítás)

Hogyan maradna múzsám téma nélkül,
amíg te ihletet lehelsz nekem,
a tollam  ékes rímbe fogja végül,
fehér papírra vetve énekem.

Te érdemed, ha számon felfakad,
s megilletődve száll feléd az ének,
akárkit dalra bírhatsz tenmagad,
ha lényed áldoz új erőt hevének.

Dagadjon tízre hát e szép sereg:
kilenc múzsánál több a tíz, azért
ki téged hív, az ajkán méz pereg,
a műve fennmarad, s arat babért.

Amíg a versre múzsa így hevít,
enyém e gond, tiéd az érdem itt!

 

És az eredeti: 
 

A sors falára

Szepesi Zsuzsanna

A sors falára

 

Elhamvadt vágyak

üszkös porába

mártom az ujjam,

hogy fekete kormával

lassan felírjam

a sors szürke falára:

engedjen örülni

végre valahára!

 

Görcsös aggódása

többé ne tépje szét

a megtalált békét,

hétköznapok örömét.

Ne riasszon folyton

a kegyetlen távlat –

szeretteink jövője

talán köddé válhat.

Irgalmazzon a minden

jót nélkülözőknek,

kik vétkesek mocskában

Tavaszi holdvilág, bíborszínű estén

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Utópiák élősködnek
A Valóság testén.

Fényes Kikeletre
Vágyik test és elme,
Nem kell nekünk se dollár, se
Polkorrekt kegyelme.

Nem fogunk rollerrel
Kanyarban előzni,
Nem akarunk Tavaszunkból
Orwell-mártást főzni.

Tavaszi holdvilág
Bíborszínű estén;
Ideát kell maradnunk a
Katasztrófa-mezsgyén.

Idill

 
Ma jól vagyok, elszunnyadok
fényes bogárszemedben,
s mint hőre lágyuló napok,
tüzétől átmelegszem.
 
Már zöld a lomb, a lét-porond 
pörögve zeng alattunk,
hanyatt a fűben, két bolond,
kolompol szív-harangunk.
 
Idő, ha van, most gondtalan,
órái szétszaladnak,
szeretsz, s veled tudom magam  
nagyon boldog-szabadnak.
 
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 18.

18. Rész

 

„Aki a művészetről beszél, az meg kell, hogy említse az összes lehetséges funkciót is, amit a művészet ma ellát.”[1]

 

Fentebb már kifejtettem, miféle funkciói (is) lehetnek a társadalomban a költészetnek. Nem hinném azonban, hogy lehetséges volna számba venni az összes funkciót. Ezek száma végtelen.

 

Mosolygós Kicsi Anikóm

Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!
Hosszú évtizedek óta
Az oldalamon.

Miközben a Történelem
Zavartan makog,
Nagyon mélyen, végtelenül
Szerencsés vagyok.

Profán létben múlandóság
Hideg tüze ég,
Legnagyobb kincs a világon
A jó Feleség.

Amíg élek, ahol Te vagy,
Ott az otthonom,
Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!

Oldalak