Blogok

Isten velünk sose pöröl

Isten velünk sose pöröl;
Nyár ablakán kikönyököl.

Látja, ha a folyam árad,
Hallja a rossz doktrínákat,

Vágyunkat nem igazgatja,
Csak a vállát vonogatja.

Isten velünk sose pöröl;
Nem gyógyít és nem öldököl.

Vétkeinkre rá nem legyint,
A nászágyunkba sem tekint.

Bottal, lángpallossal nem ver -
Isten dogmákat nem ismer.

Nincs benne sértődés, harag;
Hisz bennünk a Vén Hallgatag.

 

Van, ' ki hozzád rohan

Körbe vesz a szeretet,
Ápol, vigyáz, - szíved ver!
Körbe ölel, érzed ezt?
Valóság, - nem képzelet...
 
Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.
 
Van, 'ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek szép a holnapod.
 
Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még, - nem vitás!
Férj, az apa; - egy áldás!
Biztonságban a család.

Lassú kataklizma

Vegyiszennyezéstől zamatos az éjszaka,
füstízű levegő robog a tüdőm felé.
Artériaroncsoló lében tocsog a szív,
nem a csend motoz itt, gerincreccsenés dalol.
 
Szomjamat oltanám, nem merek inni ma sem,
mérgeket úsztat a haltemető lefelé.
A lábamat marja a folyó bűzlő szája,
lentről a halál ásít könnyező szemembe.

Perverzitások korában

Perverzitások korában
"Elit" - rózsaszín masszában.

"Színesül" az oldott kéve;
Omlik a pénz fenekébe.

Civilizáció-tábor
Kifordulna önmagából.

Perverzitások korában,
Pénz-ördög profán poklában...

Parttalan "emberi jogok"
Mögött "Allah akbar!" kopog.

Hibbant Európa néni
A Koránt receptnek nézi.

Perverzitások korában,
Pénz vigyorog - álruhában.

Párhuzamos társadalom
Mögött sunyi pénzhatalom.

Profán - önmaga markában...
Perverzitások korában...

Piruló nyár

 
Még nem öltözött fel teljesen a nyár, 
még szoknyát válogat, hosszút nem talál -
s a harisnya színe sem eléggé zöld...
bár haja csurom víz, rázza, s issza föld.
 
Még ezután fog majd nyílni a határ...
mézszín szőnyegére költ pipacsmadár -
s trillázva hullámzó búzaszemek közt
el-elpirul a nyár... arca oly fennkölt.
 
(2018. június)
 

Néhai világháborús részvételeink

Mint bolond ember szörnyű vízesésbe,
Ugrottunk mélybe,
Mélyek mélyébe,
Nem is egyszer...
Kétszer...

Kerge, részeg parti,
Szedett-vedett talon...
Két világháború
A német oldalon...

Kétszer tűntünk el odalent...
Kétszer adtunk Jövőt,
Jelent...

Mint bolond a vízesésbe,
Zuhantunk a vérfürdőbe
Halál-ékül,
Golyó-fékül,
Minden értelmes cél nélkül...

Mindent elvesztettünk
Végül...

Kráterek
Fetrengenek
Virágos rét helyén,
Részeg a győztes túlerő,

Fakó álmok

 
Magányos utcákon öreg álmok várnak,
(felöltőjük nélkül némelyikük fázhat)
vékonyka ruhájuk eléggé molyrágta,
a sors szele abban pörgős táncát járja.
 
Kezeit dörzsöli gyermekkori ábránd,
(darabban maradva színezne szivárványt)
röppenni hagyta egy jóhiszemű lélek,
aligha gondolt rá, mikor felnőtté lett.
 
.....
 
Veletek születünk, s feledünk, temetünk...
elárvult vágyaink (kallódó szerepünk)

Szegény Medárd

Szegény Medárd - citerázik;
Negyven napig ázik-fázik.

Szürke égbolt dörög-morog,
Esőfelhő-raj gomolyog.

Fellegben eső-barbárok;
Jeget zúdít légi átok...

Szegény Medárd..
Egykor régen
Püspök volt - még életében...

Holta után lett belőle
Időjárás védőszentje.

Negyvennapos por-elverő
Nyár eleji Medárd-eső...

Posztumusz szent-kultusz megárt..
Tán már tudja
Szegény
Medárd...

Eső után

 
Lassan kitáncol már a lomb közül
a napsugár, a sárgabőrű fény,
mezítlábas gyerek csapong, örül
a kert alatti rét kövér füvén.
 
Szurokhajából szél köt új csomót,
repíti, rázza, bőszen lengeti,
rá visszaint a nád, a fűzbozót. 
a szárba szökkent búza, s tengeri.
 
Előkotor zsebéből száz csodát,
van ott kavics, rugó, parittya, drót,
a zöld esőtócsára rábocsát
és útnak indít egy papírhajót.
 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 26. rész

26. Rész

 

A császárság nem tudta maga alá gyűrni a német államokat, de ehhez még a kontinens legerősebb hatalmának, Franciaországnak is ringbe kellett szállnia. Megtörtént a látszólag lehetetlen: egy katolikusok és protestánsok közt zajló „vallásháborúba” a katolikus Franciaország, amelyet ráadásul egy bíboros, Richelieu irányított, a protestánsok oldalán lépett be.

 

Ez itt az utolsó versem

Hát ez itt az utolsó versem,
amit a lantom tán eldalol.
Nincs már, ami a mélybe hatol,
csillag se lesz, egyetlen egy sem.
 
Nem szállok hűs hegyfokok fölött,
szárnyam nem simítja hetyke szél,
fenyves erdő többé nem mesél, 
szívem bús, lelkem elköltözött.
 
Köröttem sündörög a sakál,
megzavarva álmomat éjjel,
szerelmem is hiába kérlel,
s kiégve talál rám a halál.
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 26.

26. Rész

 

A lírai mű alkotója abban a szent pillanatban, amikor személyisége mintegy örök időkre „belekövül” a versbe, nem sérülékeny, nem esendő, nem téved, nem hibás, nem bűnös. Akkor sem, ha a verse éppen ilyesmiről, sérülékenységről, esendőségről, tévedésről, hibáról, bűnről szól. Mindig tiszta emberi érzéseket közvetít, éppen saját tiszta emberi érzéseit önti szavakba, rendezi ritmusba.

 

Oldalak