Hideg, fehér véglegesség;
Tülekedni már ne tessék...
Híre sincs az egy akolnak;
Celebek haláltáncolnak.
Globál pénz - amputált agyak;
Lassan mindent lep a latyak.
Hideg, fehér véglegesség;
Sunyi, ateista esték.
Értelmet vétózó gender;
Majommá válhat az ember?
A szabadság - kötelesség;
Hideg, fehér véglegesség.
Hó szakad Magyarországra,
Háztetőkre,
Kopasz fákra.
Ünnepi Tél-bevonulás,
Egésznapos, nagy havazás...
Téli táj hideg szépsége;
Az Időnek nem lesz vége...
Jelen készül Jövő-ágra...
Hó szakad Magyarországra.
Nátha-korszak kínjaiban
Köhög a világ,
Részvétteljesen susognak
Az út menti fák.
Nyirkos-nyálkás, esőkönnyes,
Szomorú idő,
Ilyenkor a baktérium
Méteresre nő.
Felhők között a magas ég
Prüszköl, fuldokol,
Talán még a Jövendő is
Náthás...
Valahol...
39. Rész
Verselemzések – 4.
Jó játék a konektor,
Ez a vers is azért került ide, mert a tananyagba jutván komoly viharokat kavart. Ez nagyjából ugyanúgy alakult, ahogy az előbbi vers esetében. Annyi különbség akadt, hogy itt megszólalt a Költő felesége, és védelmébe vette a férje versét.
Ádvent fenséges dallama
Szól már,
Figyeljünk rá oda!
Kívül nehéz, sűrű napok,
Indulat-özön kavarog.
Belül csillagok a körön,
Közeledik a Szent Öröm.
Dallam idéz Jövőt,
Múltat;
Félelmet imává nyugtat.
Csitul profán zenebona;
Ádvent fenséges dallama.
41. Rész
Az ilyesféle gyanút pedig nem hirdetik az emberek, hanem éppen ellenkezóleg; leplezni próbálják. Ne feledjük el, Zrínyi meggyilkolása mindenekelőtt az udvari köröknek állt érdekükben. Épeszű ember ilyen gyanút nem hangoztat. Ezzel teljesen összhangban van, amit Széchy Zrínyi feleségéről mond:
Ha a Mikulásban hiszünk,
Isten teremt együtt - velünk.
Nem a valóság szül álmot;
Álom teremt - valóságot.
Hitben Jövő él valahol,
De minden tagadás - pokol.
Amit tudunk, battyog gyalog,
Hitben lehetünk boldogok.
40. Rész
Széchy Károly Zrínyi haláláról
Miután ismerteti, hogy Bécsből a különféle idegen államok képviselői miféle jelentéseket küldtek haza Zrínyi haláláról, megjegyzi:
„Tudósításuk lényege teljesen egyezik, csak a színezésben, részletezésben tér el egymástól, ennélfogva a lényeg igaz volta kérdésbe nem jöhet; mert minden esetleges kétséget megcáfol és megdönt az a dolog, hogy érdemileg hasonlóképen írnak és szólnak azok is, közel és távol, kik az udvar körén és befolyásán kívül éltek.”
Ádvent ballag az útszélen,
Mint öregapó,
Hideg van, és előbb-utóbb
Esni fog a hó.
Szélesen terpeszkedik a
Jelen-pusztaság,
Jövőjét és Megváltóját
Várja a világ.
Csillagfények játszadoznak
Az útszéli fán,
Ádventet nem érdekli, mit
Csacsog a profán.
Ádvent ballag az útszélen,
Vén botja kopog;
A friss remények mindenütt
Ugyanolyanok.
Öregember, kis batyuval,
Néha meg-megáll.
Bólingat a hidegben a
Nagy fehér szakáll.
Ádvent ballag az útszélen,
December elsején
Zúzmara zenél,
Gyilkos, fagyos belépővel
Érkezik a Tél.
Vén komor fagykirály
Foga csikorog
Életrabló gonosz démon
Bendője korog.
Éppen így érkeztek
A régi telek,
Emlékeket idéz bennem
A mai hideg.
Birodalmi lépegető;
Scifi-fantom dédelgető.
Űr-operettben lehet jó,
De valóságba nem való.
Mégis megtörtént száz éve,
Széthullott az oldott kéve.
Birodalmi lépegető;
Antant záptojás-keltető.
Rablásból nem lehet elég,
Indulhatnak a mű-tevék.
Irredenta alvégeken
Készül a mű-történelem...
Birodalmi lépegető;
Dugul a lélegeztető...
Ősi határokon átnyúl,
Linder Béla bután bámul.
Lépegető rút agyrémek,
Azt hittük, csak abszurd vétek...
Kemény fagyok közelednek;
Idő-pillérek repednek.
Véres, bolond világ készül
A hübrisznek osztályrészül.
Globál-média látogat
Profán halál-templomokat.
Próbatétel
Kegyelemnek;
Kemény fagyok közelednek.
A Szerelem sose vénül;
Örök ifjúsággá szépül.
Szép a nyarunk, szép a telünk;
Amíg csak élünk, szeretünk.
Ez nem a profán lét kéje,
Hanem az Élet törvénye.
A Szerelem sose vénül,
Csak közben a világ évül.
Élő valósággá fogad
Őrült ostobaságokat.
Profanizált halált fogan;
Vén alagút felé rohan.
Majd Istenből új Föld épül;
A Szerelem sose vénül.