lnpeters blogja

Allegória-világban

Allegória-világban

Igaz szimbólumok gyászban.

 

Ötlet? 

Nem sok vizet zavar...

Fontosabb lett a hivatal...

 

Akut kapcsolatrendszerek

Unalmas esője pereg...

 

Allegória-világban

A végzet jár bő nadrágban.

 

Média tényeket teker;

Minden túlerőt ünnepel.

 

Görcsöl az igazság gyomra,

Pénz tör világuralomra.

 

Allegória-világban

Örök elit-maszkabál van.

 

Minden érték sárba repül,

Minden talmi felül kerül.

 

Újjászülető Remények

Újjászülető Remények

Miatt van még mindig Élet.

 

Remény-reinkarnációt

Rejt igen sok mosoly-bozót.

 

Minden Remény szép és nemes,

Élte élni is érdemes.

 

Jövőt a Remény csak ott ad,

Ahol van Szabad Akarat.

 

Újjászülető Remények

Addig vannak, míg van Élet.

Winston Churchill háborús emlékiratait olvasva

Egy politikus, aki írni tud...

Fehér holló...

Szárnyal a humora,

S a látszólagos könnyedség dacára

Nincs egyetlen felesleges sora.

 

Célja,

Ideálja,

Bűnbakja,

Mentora:

Britannia...

 

Brit érzelem lépdel

Brit grádicson,

Brit könnyelműség 

Brit sarkon oson,

A fantázia brit kertben kereng,

Mennyire más világ, mint a mienk...

 

Winston Churchill...

Brit derű,

Brit ború...

"Yes, Sir!" - felel neki a háború...

 

A néhai Attila király

Markáns alakját sűrű köd takarja.

A rárakódott pletyka-rétegek

Véső számára is nagyon kemények,

De mégis él alattuk a Király,

Ezer jel mutatja, hogy

Ránk figyel,

És ha kérdezzük,

Magyarul felel.

 

Megtették

Gácsnak,

Germánnak,

Töröknek,

Elsárgult dogma-levelek zörögnek

Az Emlékének lombjai alatt,

Tiltják,

Tagadják,

De - miénk maradt.

 

Lebeg

Múltunk ezüst tavának kék egén,

Mint széttárt szárnyú hófehér sirály,

Attila király...

 

A régi Mítosz befogad

A régi Mítosz befogad,

Ha belőlünk más nem marad.

 

A Mítosz időtlen, gondos,

Talán más nem is volt fontos...

 

Ha mind visszatér az Egybe,

Elférünk egy lábjegyzetbe...

 

A régi Mítosz befogad,

Tán néhány új szál is fakad...

 

Volt egy civilizáció,

Ahol a kerge ráció,

 

Meg a pökhendi tudomány

Nem látott túl saját orrán.

 

Ahonnan fejét kihúzta,

Éppen oda zuhant vissza,

 

S maga teremtette káosz

Rántotta végül magához.

 

Az Istennők is Asszonyok

Az Istennők is Asszonyok,

Bennünk is egy Kislány zokog.

 

Kislány zokog,

Kislány csacsog,

Szeretetkérő szem ragyog...

 

Női örömök és csodák...

A Nőiség - női világ...

 

Az Istennők is Asszonyok,

Bennük is egy bakfis mozog...

 

Szeretet Bennük a Lélek;

Ők is Szerelemért élnek.

 

Nincsenek meghittebb álmok,

Mint a szerelmes leányok...

 

Az Istennők is Asszonyok;

Ők is lesznek Menyasszonyok.

 

Szépséges izgalom velük,

Ulti a Garuda hátán

Ulti a Garuda hátán;

Nem kapott lapot a sátán.

 

Szivárványok öregapja;

Passz pirosnál nincs jobb lapja.

 

Csendesen szárnyal Garuda;

Jelent visz jövő-magasba.

 

Ulti a Garuda hátán;

A gond-felhők szintjén járván.

 

Mindenütt bedobott lapok,

Káromkodások, sóhajok.

 

Szárnyal a Garuda madár,

Lassú, de soha meg nem áll.

 

Ulti a Garuda hátán;

Néma minden profán sámán.

 

Bukik a rózsaszín betli;

A pénz csak nagy halom cetli.

 

Az emberiség utolsó próbatétele?

Tán utolsó próbatétel

Az elvakult gender-métely?

 

Vagy végleg eltévelyedünk,

És Atlantisz mellé megyünk,

 

Vagy túllépünk művirágon,

Tökkelütött doktrínákon,

 

S megyünk tovább Isten elé,

Valami jobb világ felé?

 

Tán utolsó próbatétel

Vagy alkalmi halál-vétel?

 

A gender-őrület nem más,

Sunyi szerelemtagadás...

 

Cserél szakrálist profánra,

Ihletet játszadozásra,

 

S rövid látszatokká tagad

Emberi kapcsolatokat.

 

Alkony Öregapó

Ballag Alkony Öregapó;

Köröskörül az ég fakó.

 

Fújnak a köhögő szelek,

Esti harmat könnye pereg.

 

Őszi csönd halálról regél,

Lehull a szomorú levél.

 

Szétnéz Alkony Öregapó,

Jön az éj, mint szellemhajó.

 

Egész világ csupa kétség,

Halkan károg a sötétség...

 

Ezer emlék hasad félbe;

Indul a világ a Télbe.

Hagyományunk - magunk vagyunk

Hagyományunk - magunk vagyunk...

Míg őrizzük - megmaradunk.

 

Másokét mélyen tisztelve,

Magunkét szívből szeretve,

 

Életünket megszentelve

Találhatunk szép Jövőre.

 

Hagyományunk - magunk vagyunk.

Benne él az Akaratunk.

 

Bármit mond sok köldöknéző

Lélek-vert kudarc-böngésző,

 

Jövőbe más út nem vezet,

Csak a makacs Emlékezet.

 

Másra nem támaszkodhatunk;

Hagyományunk - magunk vagyunk.

Szimbolikus étrend-rigmus

Nem kell a doktrína-fasírt

Utópia-szósszal,

Ízetlen a globalizált,

Szintetikus sódar.

 

Nem kell a "nyílt társadalom"

Kamu-pogácsája,

Se hozzá a multikulti

Avas szalonnája.

 

Nem fogyasztunk propagandát,

Hiába áll lesbe,

Ne lógjon a vörös csillag

Bele a levesbe.

 

Utópia-valóságban

Az éhség kóvályog,

Jólét mindig ott van, ahol

Vannak hagyományok...

Isten az öreg hídverő

Isten az öreg hídverő;

Nem érdekli a túlerő.

 

Isten hídja - roppant tömeg -

Átível az Idő felett.

 

Örökkévalóság pihen

Halhatatlan pilléreken.

 

Isten a létével tagad

Rossz, öncélú hatalmakat.

 

Feszül a Teremtés íve,

Tartja Kezdettől az Ige.

 

Hallgatag pontifex-tudat

Alkotott öröklét-hidat.

 

Álmokon és ébrenléten

Magasodik a Híd szépen.

 

Nem üdvözít a túlerő;

Isten az öreg hídverő...

Szivárványos szemellenző

Szivárványos szemellenző;

Pénz-párka "új világot" sző...

 

Globál-etikai kollázs;

"Küldetéses" világrontás.

 

Hogyha felnőttnek nem árthat,

Majd a gyermekekre támad...

 

Szivárványos szemellenző;

(Kollektív bolsevik szerző.)

 

Szabadkereskedő-vátesz

"Demokratikusan" kárt tesz...

 

Mindig akad utópia -

Aki veszi, halál fia...

 

Szivárványos szemellenző

Mögött doktrína-keltető.

 

Ha a Szent nem lehet véges,

Minden legyen közönséges.

A Csend Evangéliuma

A Csend Evangéliuma

Idő-lapokra van írva.

 

Pont minden sóvárgó I-re

A Létezés Örömhíre.

 

Isten ül a csendes Égben,

Időn túli Békességben.

 

A Csend Evangéliuma

Lélek-tintával van írva.

 

Álmaink szállnak a Hegynek;

Részei vagyunk az Egynek...

 

Időn túli szent dallamok

Között az Élet gomolyog.

 

Kezdet és Vég örök titka:

A Csend Evangéliuma.

A Csend Evangéliuma

Idő-lapokra van írva.

 

Pont minden sóvárgó I-re

Csakazértis - amíg élünk

Csakazértis - mert az Élet

Bennünk mindig újra éled.

 

Mi unortodox nép vagyunk,

Azért is élni akarunk!

 

Abcúg rossz, komprádor hordák - 

Nem úgy, ahogy mások mondják!

 

Senkire rá nem támadunk,

De - Magyarnak megmaradunk!

 

Hiszünk,

Szeretünk,

Remélünk,

Csakazértis!

Amíg élünk!


 

Az Élet Labirintusa

Az Élet Labirintusa

Talán csak látszólag kusza.

 

A tévutak tömkelege

Talán vezet valamerre...

 

Tán az édeskés látszatok

Többsége hiába nyafog...

 

Az Élet Labirintusa

Gyakran ürügy az alkura.

 

Az idült boldogtalanság

Törvénynek mutatja magát...

 

Kapzsiság istenné válik,

S a Lét törvényének látszik...

 

Az Élet Labirintusa

Érzi, hogy a Lét nem tusa.

 

Isten az Egekbe emel,

Nem gladiátorrá nevel,

 

Oldalak