lnpeters blogja

Őszutói éjszakában
Táncol a szél egymagában.

Jelen kétség sötétbe bújt,
Süvít a megfejtetlen Múlt...

Tátog éhes jövő-torok,
Lila ál-mítosz vicsorog

Sárgult ideológiák
Avarján lépked a világ.

Isten mosolyog magában;
Őszutói éjszakában...

Őszutó orcája táncos;
A november hanyag táncos.

Vénül az őszi esztendő,
Nő a hideg, fogy az erő.

Vén rigolyás szélviharok
Fuldokló dühe kavarog.

Tél-előőrs, varjú szálldos;
Őszutó orcája ráncos.

Régi kedves novemberek
Szürke emlékkönyve pereg.

Egykor volt félelmes ködök
Rég eltűnt árnyéka zörög.

Őszutói alkonyatok
Tétova emléke morog.

Régi kedves novemberek;
Bennem él az emlék-sereg...

Derengő fény...
Út menti fák...
Félárbocon áll a világ.

Kerítésen csillan a dér,
A tévé fekete-fehér...

Múlt a Jelenbe hempereg...
Régi kedves novemberek...

Kései hunok honában,

Múlt éled piros ruhában.

Kézigyártott történelem

repedezik ezer helyen.

Némelyik rése más oly tág:

Benéz rajta az Igazság.

Kései hunok honában

Ősz lovagol bő ruhában.

Roskad a hamis épület,

Szél rázza a paneleket.

Szellem anyóka söpröget

Hamismúlt-faleveleket.

Kései hunok honában

Kétely sétál köd-ruhában.

Tűzhely hamujában gubbaszt

Toprongyos Hamupipőke,

Míg a mostoha nővére

Atlantisztól azok félnek,
Akik dogma-szószon élnek.

Áporodott tézis-mártás
Paneljei közt nincs áldás.

Világuralmi lidércet
Kergetnek a pénzvigécek.

Atlantisztól azok félnek,
Akik globál-hitben élnek.

Multikulti tervezetek?
Puszta emberkísérletek...

A liberál világ-kurzus -
Átnevezett kommunizmus.

Atlantisztól azok félnek,
Aki erkölcsöt nem élnek.

Rövid távú zseb-etika
A profán paradicsoma.

Ahol nincs Szent, csupán érdek;
Atlantisztól gyávák félnek.

Mi, űrmesék nemzedéke;
Vén Ég néz le ránk;
Fél évszázad távlatából
Más lett a világ.

Sok piros nyakkendős gyermek -
Titkon hazafi -;
Fő szellemi táplálék volt
Akkor a scifi.

A tévében akkor még csak
Egy csatorna telt,
De az adás ott is minden
Hétfőn szünetelt.

Mi, űrmesék nemzedéke -
Szól a múlt-fagott -
Mi színesben láthattuk a
Kádár-korszakot.

November hetedikék és
Május elsejék;
Lelkes vörös csillagokat
Szikrázott az ég...

Ateista öntudattól

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Bottal kocog, mereng az Idő,
Friss a levegő.

Alkonyszínben az egész határ;
Véget ért a Nyár.

Vénasszonyok nyara idején,
Az Élet Vizén

Egy kicsit lassabban evezünk;
Az Isten velünk...

Vénasszonyok nyara idején
Hull a falevél.

Nem a Nemzetről lemondás
Árán lehet "összefogás".

Nem a Nyelvünk elvetése
A Jövendő szívverése...

Az egyoldalú áldozat
Nyomában jár a kárhozat...

Sohasem a beolvadás,
Identitás...
Összefogás...