lnpeters blogja

Fuvolaszó Atlantiszon;
Túl minden halotti toron.

Túl minden feledett álmon,
Túl Életen,
Túl Halálon,

Túl Léten és
Feledésen,
Túl a részen és egészen...

Fuvolaszó Atlantiszon;
A Jövő patkányként oson...

Tenger fölött súlyos ködök;
Minden Felelősség örök.

Cél és Érték bennünk lapul,
Tán soha ki nem szabadul.

Fuvolaszó Atlantiszon;
Visszhangzik temérdek koron.

Elfeledett óvilágok
Fölött a varjú se károg.

Földi civilizációk,
Reinkarnációk

Oltatlanok bátorsága
Hozhat Jövőt a világra.

Itt Isten,
Ott meg túlerő...
Hol éledhet ebből Jövő?

Most vakcinaország épül,
Oltatlant kövezni készül.

A követ oltottak dobják;
Egyszer majd szégyellni fogják.

Oltatlanok bátorsága;
Válasz globál álnokságra.

Globális vakcina-profit
"Védőoltásokról" vonít,

Pimasz kríziseket gerjeszt,
Kamu vakcinákat terjeszt,

S a vírus-fuserátorok
Bendője profitért korog.

Oltatlanok bátorsága
Most
Az Isten Igazsága.

Ádvent csak vár a háttérben,
Hogy végre Lelkünkhöz férjen.

Szivárog érzés és erő;
Ádventre nem marad idő.

Profán zajong, küzd, tolakszik;
Isten sohasem haragszik.

Lárma földön,
Felleg égen...
Ádvent csak vár a háttérben.

Fenyegetéstől nem félek,
Amíg hagynak,
Úgyis élek.

Propagandára nem adok,
Megalkudni - öreg vagyok.

Míg a szemem fel nem akad,
Ez továbbra is így marad.

Élek, míg létezik Élet;
Fenyegetéstől nem félek.

Hunok új rohama készül,
Kánonhalmaz holtra vénül.

Hamisított história?
Nem marad, csupán a pora.

Rehabilitált krónikák
Fölött kiderül a világ.

Hunok új rohama készül,
Háttérhatalom elévül.

A jelen szennyáradata
Lefolyik magától tova.

Régóta halott hun hadak
Boldogabb Jövendőt hoznak.

Hunok új rohama készül;
Igaz Történelem épül.

Időn át a hun áradat
Íjat,
Igazságot ragad,

Indo-barbár rágalmakat
A feladónak visszaad,

November utolsó napján
Megvadult a szél,
Elküldte előőrseit
Ellenünk a Tél.

Csóválgatják kopaszodó
Fejüket a fák,
Megint nagyon félrebillent
A földi világ.

A butaság szenvedélye
Most se csillapul,
A zsákutca túlsó vége
Még ködbe borul.

Zsarolásra Isten nem ad,
De nem is ígér;
November utolsó napján
Megvadult a szél.

Fagyos ádventi éjszakák;

Karácsonyra vár a világ.

Lelkifagyos nagyvilágban

Béke- és meghittség-vágy van.

Vágyunk fehér karácsonyra,

Boldog ünnepi otthonra.

Vágyunk meghitt szentestére,

A Család szent ünnepére.

Vágyunk szépre,

Vágyunk jóra,

Szép, egyszerű, tiszta

Szóra.

Karácsonyra vár a világ,

Fagyos ádventi éjszakák.

Ádvent első vasárnapján
Fújnak a szelek,
Sötét felhők gyülekeznek
A világ felett.

Kappan lett az egykor kedves
Három grácia,
Kiderült, hogy relatív a
Demokrácia.

Kerítés lett az egykori
Távol Horizont,
Európa önmagának
Készít Trianont.

Ádvent első vasárnapján -
Bár a fagy harap -
Rövid ideig ragyog a
Novemberi Nap.

Késő őszi vasárnapunk
Mégse búskomor,
Boldogság nélkül a Jövő
Sárban gyalogol.

Ágrajzos finnugor butik
Előbb-utóbb bezáratik.

Egyre kevesebb a vevő,
Vétót mond rá
Múlt, és
Jövő.

Minden régi szólam kevés;
Jön a nagy leértékelés.

A nyelvünk - suttogja a Múlt,
Nem az Urálban alakult.

Kárpátok lánca dajkálta,
Mindig itt volt a Hazája.

Ágrajzos finnugor butik;
A Múlt el nem árultatik.

Vén hallgatag éjszakában
Isten jár viharkabátban.

Ködcsuhában Múlt didereg,
Mindenütt sötét fellegek.

Tanácstalan vak Remények
Elrendeltetéstől félnek.

Lent oltára van a gőgnek,
Aranyborjak égre bőgnek.

Áll az Isten egymagában;
Vén hallgatag éjszakában.

Entrópia-nagyhatalmak

Önfelszámolást akarnak.

Fontoskodó titkosságok

Hálózták be a világot.

Nyár nem kell, csak kora tavasz,

Legyen polkorrekt - és kamasz.

Pénz-pátosz öngúnnyá vénül,

Világ-abortuszra készül.

Entrópia-nagyhatalmak;

Mű végzetek

Korán halnak...

Minden Ősz lehet utolsó;

Kinek bab,

Kinek meg borsó.

Barantál a profán tatár,

A hülyeség csapatban jár.

Csöndes apokalipszisek

Albínó árnyéka biceg.

Élet-vízben fénylő halak;

Kiemelnek,

Eloltanak...

Bölcső,

Lakóház,

Koporsó...

Minden Ősz lehet utolsó...

Szép borongós őszi napon
Éltem könyvét lapozgatom.

Utam
Munka és
Szerelem;
Anikóm együtt jön velem.

Idő számlálója kattan,
Lassan közeleg a hatvan.

Szép borongós őszi napon,
Ülök néhány gondolaton.

Nagyképű boldogtalanság
Kezében a kinti világ.

Elszánt álszent szolgacsapat
Üvölt üres jelszavakat.

Rázzák érdek puskatusát,
Várják a pénz orgazmusát.

Utópia-iszonyatok
Agyaras pofája morog

Minden tisztes Jövendőre;
Gyermekre,
Férfira,
Nőre.

Nagy kísérleti rémálom
Génmanipulált párnákon.

Fecsegő biorobotok
Engedelmes nyája kocog

A globális nihil felé,
A gyász - mindig az Istené.

Csikorog a vén saroglya;
Túlélni Atlantisz fogja.

Késő őszi péntek estén
Elcsitul a kinti refrén.

Bezárul ön-jogaiba
A kinti kakofónia,

Gubbaszt a dogma-keselyű,
Jöhet az itthoni Derű.

Késő őszi péntek estén
Felhő-pléd November testén.

Az éjszaka jeges, komor,
Jövő szivárog - valahol...

Kolompoló őrültségek
Végre tán nyugodni térnek.

Vén kereszt világ-sekrestyén...
Késő őszi péntek estén.

Őszutói csípős hideg;
Egész világ csupa - ideg.

Tompa ködök,
Meddő viták;
Hangoskodnak az ostobák.

Terjed a métely kételye,
Ahogy a kétely mételye...

Időnk a Tél felé görög;
Jönnek egyre sűrűbb ködök.

Minden oktalanság rideg;
Őszutói csípős hideg.

Novemberi sötét égen
Didereg a Hold,
Ugyanolyan ködös
A "lesz",
Amilyen
A "volt".

Novemberi éjszakában
Feltámad a szél,
Rosszabb jöhet arra,
Aki jobbat nem remél.

Novemberi sötét égen
Sűrű fellegek;
Ami rossz,
Az napról napra
Még rosszabb lehet.

Elvész
A "van"
Ha azt űzzük,
Ami sose volt...
Novemberi sötét égen
Didereg a Hold.