lnpeters blogja

Április, az idő-gyerek

Április, az idő-gyerek,

Tél, s Tavasz benne küzdenek.

 

Hozhat havat

Hozhat jeget,

Hozhat napsütést, meleget.

 

Kétfelé áll a kalapja,

A döntést másokra hagyja.

 

Április, az idő-gyerek...

Idegen hadak küzdenek,

 

Ő meg tátott szájjal nézi,

Dolgát hanyagul intézi.

 

Az eredmény: idő-rumli;

Bolondnak nézi mindenki.

 

Április, az idő-gyerek

Nem örvend,

Nem is kesereg.

 

Mindegy neki, rosszat, jót ád,

Fújja az erősebb nótát,

Hun kopog a Múlt ajtaján

Hun kopog a Múlt ajtaján,

Bebocsátjuk végre talán?

 

Lélektelen elméletek

Tagadták, amíg lehetett.

 

Egy ideje retirálnak,

Új múltakat retusálnak.

 

Hun kopog a Múlt ajtaján;

Igazságot keres csupán.

 

Még mindig a hazugságok

Irányítják a világot.

 

Hogyha a Múlt sínre kerül,

Tán a Jövő is felderül.

 

Hun kopog a Múlt ajtaján...

Be kéne engedni talán.

 

Most is vannak, akik egyre

Acsarkodnak még ellene,

 

Berlini szólásszabadság

 (A hírre, hogy kirúgták németországi állásából Petry Zsoltot, amiért bátran elmondta az ott divatozó doktrínákkal ellentétes véleményét.)

 

Huszonegyedik évszázad,

Meddig megy fel még a lázad?

 

Rózsaszín elnöki vigyor

Szólásszabadságon tipor.

 

"Demokratikus" igények

Az egységes "vélemények",

 

S a kakukktojás-gondolat

Berlinben még ma sem divat.

 

Klubelnöki cinizmusok

Mögött ma is a múlt susog.

 

A drill régi fővárosa

Bőrét le nem vedli soha.

 

Idő-parti pillanatok

Idő-parti pillanatok;

Perc csillámlik,

Óra csorog.

 

Minden kanyar külön világ;

Mind azt hiszi, hogy van tovább,

 

De a folyam sziklába mar,

S már hasad az újabb kanyar.

 

Idő-parti pillanatok;

A friss múlt hiába zokog.

 

Idő-örökotthonokat

Legfeljebb régész tapogat.

 

Lombjukat vesztett erkölcsök

Ágait gyűjti a hörcsög.

 

Idő-parti pillanatok;

A távolban por kavarog.

 

Elnémult panaszos ének,

Homokba fúlt fejlődések,

 

Locsolás 2021.

Locsoljuk meg Kedvesünket,

Hervadás ne érje,

Életét a Szerelmünkben

Még sokáig élje!

 

Locsoljuk meg Lányainkat,

Szeretettel,

Szépen,

Unokát nevelhessenek

Boldog békességben.

 

Locsoljuk meg a világot

Vígan,

Mosolyogva,

Gyengéd kézzel, mert a szegény

Meg van háborodva...


 

Lélekkereszt

Lélekkereszt...

A Mindenség Szívében,

Világít

Végtelen nagy semmi-éjben..

Entrópiát repeszt...

Lélekkereszt...

 

A kereszt ősrégi,

Titokzatos jelkép,

A világnak minden táján viselték,

Az Időt az emberrel együtt rótta,

Itt van velünk

Az ősi vadásztörzsek óta.

 

Jelent

Világot,

Csillagot,

Napot;

Jelent

Időt,

Végtelent,

Meg teret...

A világot,

S benne

Az Életet.

 

Profán világban,

Anyag-formát lelve,

Nagyszombati verőfényben

Nagyszombati verőfényben

Virágba szökken az ág,

Húsvét örömünnepére

Vár a keresztény világ.

 

Nagyszombati verőfényben

Fényeskedik Kikelet,

Megbocsátó-kéket öltött

Az Ég a világ felett.

 

Nagyszombati verőfényben

Száll a Remény szerteszét;

Egyszer ott is felvirrad majd,

Ahol még nagy a sötét.

 


 

Vadságból a barbárságba

Vadságból a barbárságba...

Kúszik a doktrína járda,

 

Az elmélet-mozgólépcső,

S - papírrá lesz, ami élő...

 

Őserdőből - pusztaságba...

Vadságból a barbárságba...

 

Valamikor,

Nagyon régen...

Másképpen történt egészen...

 

Vadságból a barbárságba,

Ködszürke tézis-világba.

 

Jelen ideológiák

Szabják át a históriát.

 

Bolondgomba ül a tálba...

Vadságból a barbárságba...

 

Valamikor,

Nagyon régen...

Idő-parti Tavasz-öböl

Idő-parti Tavasz-öböl;

Anyag a Szellemmel pöröl.

 

Atlantisz műkörmösök

Hangos nyelve fürgén pörög,

 

S Bizáncból jött szerzetesek

Dicsérik a görögtüzet.

 

Idő-parti Tavasz-öböl;

Téves jóslat jövőt pörköl,

 

S Múltakból jött sokadalom

Hullámzik egy széles falon.

 

Virágzik sok korhadt faág,

Elpihennek régi viták.

 

Idő-parti Tavasz-öböl;

Ablakban Isten könyököl.

 

Ünneplőben a táncterem,

Éled a régi Szerelem.

 

Fehér virágú szilvafák

Fehér virágú szilvafák;

Örök átmenet a világ.

 

Tavaszt öltve megszületünk,

Élet-télben tova megyünk.

 

Ha némi gyümölcsöt hagyunk,

Talán nem hiába vagyunk.

 

Fehér virágú szilvafák,

Látjátok az évek sorát.

 

Paraszti ész ellen lázad 

A huszonegyedik század...

 

Rózsaszínű tévutakra

Vezényel a profán csakra.

 

Fehér virágú szilvafák;

Jár a Tavasz korokon át.

 

Télből mindig újra éled,

Tavasszal újul az Élet.

 

Lábunk alatt pannon titkok

Lábunk alatt pannon titkok,

Fejünk felett kék egek,

Mögöttünk Múlt,

Szemben Jövő,

Körülöttünk:

Kikelet.

 

Küldetésünk:

Szent Jövendő;

A jelen bármit hadar,

Életre és

Szeretetre

Rendeltetett 

A Magyar.

 

Múltat,

Jövőt

Köd-kosárban

Rejteget

A Messzeség;

Lábunk alatt pannon titkok,

Fejünk felett

Kék

Az Ég


 

Megint óra-állítgatás

Megint óra állítgatás...

A vasárnap szeme csipás.

 

Elképzelt milliárdokat

Rak élére dollár-rovat.

 

A pénz áll mindenek felett,

S a limbikus rendszereket

 

Évente kétszer rengeti;

Az Élet mit sem ér neki.

 

Megint óra állítgatás...

Kósza szél,

Rekedt ugatás,

 

S egy rosszkedvű alig-tavasz

Kezében ismét a ravasz.

 

Kísérletezni nem kéne...

Lesz-e már valaha vége?

 

A vasárnap szeme csipás;

Megint óra-állítgatás...


 

Az első igazi tavaszi nap

Az első igazi

Tavaszi nap,

Az ember végre

Új erőre kap.

 

Eltakarodott

Már a fagy-tatár,

Az ember újra

Szép Jövőre vár.

 

Felszáradt már a

Sár az udvaron,

A satnya fűben

Friss Remény oson.

 

Az ember jókedve

Markába csap,

Az első igazi

Tavaszi nap.


 

Hatvan felé haladtomban

Hatvan felé haladtomban

Kacag a szél - alattomban:

 

"Akárhogy nézel magadra,

Rajtad is van idő-zabla.

 

Lustaság,

Vagy igyekezet,

Végül - ugyanoda vezet."

 

Isten leül egy vén padra,

Néz rá,

Én meg önmagamra.

 

Kacag a szél alattomban,

Hatvan felé haladtomban.


 

Nem a propaganda hozza a Tavaszt

Nem a propaganda

Hozza a Tavaszt,

Pénz,

Vagy Média

Sziklából

Vizet nem fakaszt.

 

Nem azért borulnak

Virágba a fák,

Mert parancsba adta nekik

Multi uraság.

 

Nem kamatból épül

A szent napsugár,

Nem az IMF hitelből

Jön majd el

A Nyár.

 

Nem a propaganda

Hozza a Tavaszt;

Sose terraformál jövőt

Műanyag haraszt.

 

Hamu alatt néha

Izzik a parázs,

Nem propaganda dönti el,

Mi a

Haladás.

 

A Hit az Élet alapja

A Hit az Élet alapja.

Az Ember Istentől kapja,

De maga szab neki formát,

Viszi a Lét ormain át.

 

Reggel érdemes felkelnem,

Érdemes levegőt vennem,

Mindig, mindig

Tovább

Mennem...

Minden percben ott van velem,

Akkor is, hogyha nem érzem,

Ha nem értem.

 

Maga a Rész,

Meg az 

Egész,

Minden percben szemembe néz,

Fenyegessen bármilyen vész,

Legyek merész,

Életre kész.

 

A Hit az Élet alapja,

Életkedvünk édesapja...

 

Jégkorszakok emléktára

Jégkorszakok emléktára

Ráfér a Föld homlokára.

 

Hómezővé vált a berek,

Jéggé dermedtek a hegyek,

 

S a hallgatag világ felett

Fehér halál terpeszkedett.

 

Jégkorszakok emléktára

Felvésve idő-táblára...

 

A nyár szele volt a bóra,

S a Föld - Isten hógolyója...

 

Egész évben csak december...

Akkor született az Ember...

 

Jégkorszakok emléktára;

A Titok oda van zárva...

 

Akkor jöttünk..

Vajon honnan?

Állatvilágból?

Oldalak