lnpeters blogja

19. Rész

18. Rész

„Aki a művészetről beszél, az meg kell, hogy említse az összes lehetséges funkciót is, amit a művészet ma ellát.”[1]

Fentebb már kifejtettem, miféle funkciói (is) lehetnek a társadalomban a költészetnek. Nem hinném azonban, hogy lehetséges volna számba venni az összes funkciót. Ezek száma végtelen.

Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!
Hosszú évtizedek óta
Az oldalamon.

Miközben a Történelem
Zavartan makog,
Nagyon mélyen, végtelenül
Szerencsés vagyok.

Profán létben múlandóság
Hideg tüze ég,
Legnagyobb kincs a világon
A jó Feleség.

Amíg élek, ahol Te vagy,
Ott az otthonom,
Mosolygós Kicsi Anikóm,
Drága Csillagom!

Réka Lányomnak fontos ez a nap...
Régóta készült rá
Erőn felül,
Tanári munka mellett
Szorgosan.
Minden előjel a sikert ígéri,
Egy harminctagú zenekar kíséri..

Aprócska volt még,
Amikor kimondta:
"Én ezt szeretném!
Mi az?"
Fuvola!
"Vágyom vele a színpadra!
Oda!"

Még nagyobb volt Nála
A fuvola,
S vágyott vele
A színpadra,
Oda..

Könyörtelenül vágtattak az évek,
Az egykori Kislány
Felnőtté érett...

Ma is kezében van
A fuvola,

Tizenhetedik rész

Úgy gondolom, hogy a Zrínyi gróf halálával kapcsolatos úgynevezett „mendemondák” forrása is ez lehetett, nem pedig valamiféle definiálhatatlan kételkedés vagy tódítás. A tetem hosszú hetekig hevert fehér mentében a ravatalon, a személyzet tagjai gondozták, láthatták. A mosdatást a kor szokásai szerint meglehetősen népes személyzet végezte, a legelső információk tőlük származhattak.

Isten nem szolgáltató,
Reklámmal nem fárad,
Üdvösségért,
Kegyelemért
Nem számít felárat.

Fennen trónol a profán
Az uborkafánál,
Nem érzi, hogy
Sose lesz több
Rossz utópiánál.

Isten nem szolgáltató,
Pénzzel be nem éri;
A hatalmat,
Gazdagságot
Csupán füstnek érzi.

Sose egydimenziós
Semmi, ami jót hoz,
Csak Marx képzelte,
Hogy a rossz -
Elvihet a Jóhoz.

Ősi Istennő Honában
Forog a Kerék;
Megmaradni, élni akar
Még a maradék.

Csak az Idő tudja, honnan
Jöttünk valaha,
Lehet, hogy mindig Itt voltunk,
Ahol a Haza.

Jöttünk, vagy nem jöttünk, a Nap
Itt mosolyog ránk,
Ide helyezett az Isten,
Itt van a Hazánk.

Ősi Istennő Honában
Szürke a Jelen;
Pénztortáról ábrándozik
Az istentelen.

            *

Boldogasszony Anyánk...
Régi nagy Patrónánk...

           *

Boldogasszony országában
Keserű a szél,

Locsoltassék a Jövő
Hittel és Reménnyel;
Múltunk szentelt örökségét
Szél ne hordja széjjel!

Ábrándok viruljanak,
Legyen minden áldott,
Alakítsuk képünkre a
Tunya valóságot!

Locsoltassék a Jövő
Igaz emberséggel,
Jöjjenek szép boldog évek
Családi Békével!

Húsvétra készülve,
Lét-asztalhoz ülve,
Múlt és Jövő együtt mereng
Jelenné feszülve.

Köd ül még az árkon,
A csupasz faágon,
Egzotikus pénz-ábrándok
Átka a világon.

Múlt és Jelen terhe
Görnyed a lelkünkre,
Reméljük, hogy a Jövő még
Nincs megvetemedve.

Húsvétra készülve,
Lét-asztalhoz ülve,
Múlt és Jövő együtt mereng
Jelenné feszülve.