lnpeters blogja

Világpolitikai dogma-inga...
Hosszú évszázadok óta leng a hinta.
Jobbra fordul,
Balra fordul,
És a pénzes hintásgazda
Mérget kotyvaszt,
Jövőt halaszt,
Kalkulál..
Emberséget,
Hitet.,
Reményt,
Tiszta vágyakat
Kaszál.

Félkész utópiát árul,
A költség - a közre hárul...

Fasizál,
Vagy komunizál,
Ha kell, blődli-esztétizál;
Működik a doktrínagyár,
Mindenképpen profitra vár.
Kileng jobbra,
Kileng balra,
Egyik vörös,
Másik barna,
A harmadik szivárványos,

Posztmodern agy-leépítés,

Már minden szankció kevés.

Aki hasba szúrja magát,

Ezzel segíti Ukrajnát.

Doktrínákba butult világ

Szajkóz bűzös ál-logikát.

Fal nélküli tetőfedés...

Posztmodern agy-leépítés.

Zátony az Idő medrében,
Ahogy egykor - nagyon régen,

Meg ahogy sokszor - korábban,
Történelem vakfoltjában.

A jól ismert végzet-fajta...
Vajon túljutunk-e rajta?

Zátony az Idő medrében;
Végzetfelhők sötét égen.

Döngnek a rossz sötét dobok,
És a világ ott toporog

Már ismét a kapuk előtt...
Újra leszállnak a ködök...

Megremeg a végzet ujja;
Ki tudja, hányadszor - újra...

Civilizáció-kapu...
Nem marad se por, se hamu,

Hogyha mi is rajta vesztünk...

Mítoszok tündér honában
El nem múló
Örök Nyár van.

Harmóniát
Öröm éltet;
Örök Győzelem
Az Élet.

Ott haláltól senki se fél;
Ott látszik az igazi
Cél.

Volt léteink ott várnak ránk;
Ott van a mi
Közös
Hazánk.

El nem múló
Örök
Nyárban;
Mítoszok tündér honában...

Vénülő idő korában,

Távlatvesztés idején,

Minden őrültség ünnepel,

Minden remény koravén.

Vénülő idő korában

Földre szállhat a pokol,

Büntetendő a bölcsesség,

A hülyeség szónokol.

Vénülő idő korában

Kiszárad minden patak,

Tombol a hangos gonoszság,

Csak az Isten hallgatag.

Világteremtő képzetek

Szele ma is köztünk lebeg.

Bennünk rejlik minden

Titok;

Az Idő általunk forog.

Az igazi Titkok nyitja

Nem az ész, vagy a logika.

Világteremtő képzetek

Állandóan örvénylenek.

Az Élet szét sose széled;

A Teremtés nem  ér véget.

Bennünk az

Öröklét,

A Rend...

Isten csak általunk teremt.

Lelkeink - mennyei sereg...

Világteremtő képzetek...

Régi idők szépasszonya

Miniszoknyát hordott,

Úgy lépdelt, utána ezer

Férfi nyála csorgott...

(Ma?

Lila hajjal szundikál,

Ki tudja, Nő egyáltalán?)

(Aktuális politikai epigrammák-II.)

Nem videójáték a világ, kedves generális;
Isten előtt te sem érsz többet, mint az orosz.



 

(Aktuális politikai epigrammák-I.)

Már az orosz zeneműveket is megtiltja Zelenszkij;

Torz dalok énekese féli a tiszta zenét.

A hatvanadik nyaramon
Ülök a vén kerti padon.

A Jövő napfénnyel köszön,
Jajgat a probléma-özön.

Lombok ölén madárhangok,
Távolban néma harangok.

Az Idő hajlékony lemez,
Jelen csábít,
Múlt kötelez.

Valahol most sír a Béke,
Sajog Atlantisz emléke.

Művi eszmék élnek-halnak,
Maradok büszke
Magyarnak.

Szétnézek a tűző napon,
A hatvanadik nyaramon.

 

Ezek nem Utolsó Idők;
Csak a világ-elit - ripők.

Önelégült dollár-sereg,
Se erkölcs, se önismeret.

Világ-nagyúrkodnak, pedig
Önmagukat sem ismerik,

Kiválasztottnak képzelik;
Még Istent is ők pénzelik.

Minden rosszban ott a kezük,
Van sok pénzük,
Kevés eszük.

A világ csak nekik kerek,
Játszadoznak, mint a gyerek.

Járvány,
Éhínség,
Háború...
Bolond lukból bolond szél fú...

A pénz doktrínákat fial,
Utópia-ködbe inal,

Kell-e az Egri csillagok?
"Posztmodern kritika" nyafog.

Azt mondják, "elavult" regény,
Modern gondolatban szegény,

Egyáltalán nem fogja meg
A mai modern gyereket...

Inkább egy kortárs posztmodern,
Amiben szivárvány terem...

Kell-e az Egri csillagok?
Üzenete tán megfagyott?

Hazaszeretet regénye;
Nagy baj lenne, ha nem kéne...

Mert nem a Gárdonyi-remek
Vizsgázik, hanem - a gyerek,

S még inkább, aki neveli,
És a jelenbe vezeti.

Akit csak a tévé nevel,

Ostobaságból lesz a globális kánoni érték;

S végül a normálist üldözi majd a debil.

Négy-nullra vertük Angliát!

Felkapta fejét a világ..

Szép volt fiúk!

Wolverhampton gyepén most nem 

Narancs-fekete mű-ordas vicsorog,

Most magyar csillag ragyog,

Amíg élünk,

Nem felejtjük

Soha

Ezt a szép napot!

Hajrá

Magyarok!

Elutazott Anliába

A válogatott,

Sokan nagyon féltettük

A Csapatot.

Hajrá 

Magyarok!

Stadionban

Meg képernyő előtt

Izgulunk;

Wolverhamptonban

Szól

A Himnuszunk.

Hétmérföldes "fejlettséggel"

Küszködünk a profán léttel.

Mitől lennénk "fejlettebbek"?

Mikor leszünk emberibbek?

Vajon az atomrakétás

"Fejlettebb", mint a kőbaltás?

A gépesített gyilkolás

Volna talán a "haladás"?

Hol az igazán meggyőző,

Igazi 

Morális Erő?

Közösségi Humanitás

És egyéni

Identitás?

A morális függetlenség?

A személyes felelősség?

Ezek helyett profit-morál,

Identitás a fején áll,

Ajándék az Élet

Minden

Napja,

Nem a piac,

Hanem Isten adja.

Hogyha csöpp kis Jó van,

Hát csöpp Jóval,

Sosem fukarkodni

A Jó Szóval...

Jó  munkába menni

Reggelente,

Még jobb mindig hazatérni

Este.

Van hatvanas, békés

Tisztességem,

Csodálatos, tündér

Feleségem.

Ajándék az Élet,

Isten adja...

Ajándék az Élet

Minden

Napja.

Világ-disztópia árnyak

Varjúszárnyakon cikáznak.

A pénz károgó vén kánya,

A világnak rossz gazdája.

Hétköznapokat cibálja

A hatalom-mániája.

Profitból van lelke, bőre...

Semmi jó se telik tőle.

Globalista szelek járnak.

Világ-disztópia árnyak.

Kovács Jakab...
Ismerjük-e még vajon a nevét?

Egyszerű,
Munkás,
Hétköznapi ember,
Aki csak akkor harcol,
Ha nagyon kell...

Kovács Jakab...
Ismerjük-e még vajon a nevét?

Kovács Jakab
Felnémeti kovács
Nem maradt hátra,
Amikor ember kellett a gátra...

A feledés, mint sötét ingovány
Terpeszkedik a Múlt halvány nyomán,
Létet,
Hitet,
Önbecsülést zabál,
S durvábban kirabol,
Mint a tatár...

Kovács Jakab...
Nem volt se utódja
Se őse,

Zivatar,
Zivatar,
Isten vén felhőt facsar;
Megázik most az is,
Aki nem akar.

Kopogás,
Ropogás,
Akár a szívdobogás;
Kinn az utcán
Kiabálás,
Szaladás.

Zivatar,
Zivatar,
Sárban úszik az avar,
Esőfelhő
Eget-földet
Betakar.

Zivatar,
Zivatar,
Elázik a hivatal,
Lélegzethez juthat,
Aki jót akar.

Zivatar,
Zivatar,
Ami Örök,
Fiatal,
Minden mesterkélt modernség
Csupán
Cifra ravatal.

Zivatar,
Zivatar,
Elázik,

A nyári Nap újra tiszta;

A Hétköznap térjen vissza!

Bosszúért már nem lihegünk,

Minden rosszat elfeledünk -

Ha soha vissza nem térnek,

Amik egy átkot sem érnek...

Jöjjön háború végére

A kompromisszumos béke.

Ukrajna békés maradjon,

S végre jó vezetőt kapjon!

Bigott oroszellenesség -

Kukában landolni tessék!

Fegyverbiznisz befulladjon,

Szankció-kórus hallgasson!

A nyári Nap újra ragyog,

Ökörségek, kotródjatok!