Álomkották
Beküldte Sztancsik Éva - 2018, október 30 - 18:44
Dallamjárat fut itt bennem utasokkal telve,
(nahát, miket meg nem él az éjszakai elme?)
énekelnek emlék-lányok, fiúk hasonlóképp,
zsongó ágyam szellemlábán tempót toporgó nép.
Maradandón nem boldogít, hajnalra fáradok,
(talán bizony üresjárat nincs is már nálatok?)
örülök, ha felkerestek mondjuk, úgy... évente,
és egyszerre kevesebben, maximum négyesbe'.
.....
Hessintettem ébredéskor látomásom tova,
de nyomata úgy rám tapadt, mint fára a moha.
Mámorosan emelgettem nyakam a párnámról,
s még éreztem rég-illatod az ajkam tájáról...
.....
halhatatlan lényed dúdolt álomcsók kottákból.
(2018. október)