Őszi temető

 
 
Az őszi szél felém kering,
avarszoknya-seprűje ring, 
és úgy susog, jaj, úgy susog, 
meghajlanak a bukszusok.
 
A mécstüzek fehér szemek.
Az estben mind árnyat temet 
magába, s némán esdekel, 
halottja bár felkelne, fel…!
 
Kopott a pad, permet lepi.
De könnyű így merengeni, 
ha mélabú egén lebeg 
 a nem múló emlékezet…!
 
 
2023.

Hozzászólások

Csilla képe

Nagyon szép, nagyon, nagyon... Gratulálok!

 

Haász Irén képe

Köszönöm, Csillám, a véleményed fontos nekem!

hzsike képe

Gyönyörű vers, nagyon megérintő...

Ölellek, Irénkém.

Haász Irén képe

Drága Zsikém, köszönöm!

Ó, de szépre írtad!

Haász Irén képe

Örülök, ha tetszett, kedves Imre!

Vaskó Ági képe

"De könnyű így merengeni,
ha mélabú egén lebeg
a nem múló emlékezet…!"
Lebegő, könnyed sorok, mély fájdalommal!

Vaskó Ági

Haász Irén képe

Köszönöm a véleményt, Ágikám!

hubart képe

Jó döntés! Gratulálok a vershez! :)

Haász Irén képe

Köszönöm, Ferikém!

lnpeters képe

Ritmus és tartalom klasszikus ellentétben...

Nagyon szép!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Örültem a szavaidnak, köszönöm!

Jó, hogy rendbejött az oldal! Köszönet érte!