A jel
Beküldte Haász Irén - 2018, január 29 - 17:07
Durcás vagy ma és sértett, és szemednek
varázscsilláma nem tündököl rám.
De várok. Meg sem rebbenti pillám
türelmetlenség. Így is szeretlek.
Te érzékeny vagy, mint a mimóza,
mi érintésre szétpattan vadul,
vagy gyermekláncfű pihéje, ha fúj
egy kis szellőcske, s gömbjét kínozza.
Édes a méz keserű után is,
s megbékélni veled, akár a méz
dús borostyánja ínynek – úgy látszik,
ha követi a csók, a sárgaréz
kancsóból bor, s majd újra sugárzik
köztünk a jel, mely addig kárba vész.
Hozzászólások
hubart
2018, január 30 - 08:30
Permalink
Szép szonettedet élmény volt
Szép szonettedet élmény volt olvasni!
Haász Irén
2018, január 30 - 15:14
Permalink
Köszönöm, Ferikém!
Köszönöm, Ferikém!
Mysty Kata
2018, január 30 - 19:15
Permalink
Életízű és hangulatos!!
Életízű és hangulatos!!
Szerettem!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2018, január 31 - 16:44
Permalink
Drága Katám, köszönöm!
Drága Katám, köszönöm!
hzsike
2018, január 31 - 14:35
Permalink
Élhető, csodaszép szonett!
Élhető, csodaszép szonett!
Gratulálok, drága Irénkém. :)
Haász Irén
2018, január 31 - 16:45
Permalink
Köszönöm, drága Zsikém!
Köszönöm, drága Zsikém!
lnpeters
2018, január 31 - 16:38
Permalink
Megkapóan szép szonett!
Megkapóan szép szonett!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2018, január 31 - 16:45
Permalink
Nagyon köszönöm a véleményt,
Nagyon köszönöm a véleményt, Laci!
Csilla
2018, február 7 - 13:08
Permalink
Szép, tetszik a hangvétel,
Szép, tetszik a hangvétel, gratulálok!
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
Haász Irén
2018, február 7 - 19:16
Permalink
Köszönöm szépen.
Köszönöm szépen.