A könnyűlovasság támadása

 Kedves hubart!

Nem szoktam elutasító lenni, ha bárki valamelyik írásom javítására ösztönös, pláne, ha megoldást is mellékel hozzá. Ha nem sértlek meg, ezúttal mégsem élnék a módosítás lehetőségével, valamiért „szárazabbnak”, hangulatában kicsit „idegenebbnek” érzem a javasolt sort.

Köszönöm, hogy időt szántál az olvasásra.

Titus56

Kedves Irén!

Igaz, hogy a történelmi időszak pontos meteorológiai jelentésének nem néztem utána, ám azt tudjuk a leírásokból, hogy 1854. októberét írunk, annak is a végét, 25.-ét, és az bizony már nagyon az őszies, nyirkos, ködös idők ideje. Azt is tudjuk, hogy elhamarkodott parancsok végett, szinte az öngyilkosságba rohanva, egy dombok által övezett keskeny sík vidéken zajlott az ominózus csatajelenet, ahol, - bár csak az én képzelőerőmben, - de nagyon is lehetséges, hogy a reggeli órákban a köd nagyon mélyen, a talajhoz közel szinte megült a völgyben. Ráadásul a kifogásolt kép úgy szól, hogy „..lőportól fehér ködben”, vagyis nagyon is életszerű lehet, hogy az elsütött ágyuk füstje összekeveredve a nehéz köddel, ha csak rövid ideig is, de a lovak szügyéig ért. Minden bizonnyal, később a forgatagban, és az idő haladtával ez a lőporból, és ködből kevert „siralom-felhő” felemelkedett a csatázók fölé, hogy az ég is lássa a hősök elszánt hősiességét.

Köszönöm, hogy megosztottad velem észrevételedet.

Titus56

ui: személyes élményem, hogy október végén egy erdősávon keresztül vezető úton autózva reggel, a köd csak az első szélvédő aljáig ért, felette kristálytiszta volt a levegő. ( innen a képi világa az első sornak)

Kedves Inpetersz.

Talán két, vagy esetleg három alkalommal fordult elő, hogy magyarázni kezdtem valamelyik írásomat, aztán feladtam, mert ha csak magyarázattal tud túlélni egy vers, az nyilvánvalóan a vers hibája.

Néhány észrevételeddel azonban vitába szállnék..

„léptetnek sorstól üldözötten”

Kicsit beleástam magam a vers előtt a kor könnyűlovasságainak életébe, és egy ilyen támadás alkalmával kiadott parancsok között nemcsak, hogy szerepel a lépésre való felszólítás, hanem egyenesen a „szertartás” része volt az ütközetek alkalmával. A későbbiekben nyomon követhető a parancsok elhangzása okán a vágta, míg végül maga a roham. Vagyis, nagyon is léptetnek a könnyűlovasok egy támadás elején, mikor hadrendbe szerveződnek.

A „sorstól üldözötten” pedig az eleve megírt sorsszerűségre utal, hisz – bár utóbb – de kiderült a rosszul felmért helyzetben, ésszerűtlen parancsok vezettek a 119 könnyűlovas, és több mint háromszáz ló pusztulásához. Érzésem szerint nagyon is üldözöttei voltak a sorsnak.

„halni indulnak az angyalok”

Nem gondolnám, hogy csatákban edzett katonák ne tudták volna felmérni a parancs ésszerűtlenségét, és esküjükhöz híven ugyan engedelmeskedtek a parancsnak, de érzésem szerint eleve tudták, hogy a vesztükbe rohannak a parancsot követve, és mivel a vers utólagos megfestése egy eseménynek, így keletkezésekor eleve „angyalokról” szól.

A „hősök vére ...” sort nem magyaráznám, ha rossz, rossz.

„ a hatszáz büszkén csatába megy”

A mai szemünkkel valóban, talán talán valóban lapos, gyenge, de a korszellem olyan nimbusszal övezte a lovasságok katonáit, és eleve olyan tulajdonságokkal ruházta fel őket, hogy joggal és méltán voltak büszkék mindarra amit véghez fognak vinni, és amit már véghezvittek.

„suhogva szállong a penge lelke”

Nos, ha valóban ennyire szó szerint boncolgatunk egy verset, hogy a pengének van-e lelke vagy nincs, akkor felettébb érdekes kép rajzolódik ki akár a világirodalom nagyjainál, de hogy csak a tragikus közelmúltat említsem, kedvencem Juhász Ferencnél, mondom ezt enélkül, hogy csak gondolatban is hozzájuk hasonlítanám magam. Szerintem nagyon is van lelke a pengének, amin élet és halál múlott egy adott pillanatban.

„elvágtattak Balaklavánál”

Bizony utólagosan tudjuk, hogy elvágtattak sokan közülük a halálba, és érzésem szerint ez nem annyira bonyolult kép, hogy értelmezhetetlen legyen.

Nagyon köszönöm tanulságos, és megszívelendő boncolgatásod.

titus56

ui: érdekes módon a legnagyobb hiba,- így utólag látom magam is - hogy a "hősők vére sohasem hamis" kezdetű vetsszaknak kellene az utolsónak lenni.