A nagyképű nyúl

A nyúl csak ült az erdőszélen,
kezében répával verte a dobot,
így hozta tudtára mindenkinek,
hogy ügyes csellel rókát fogott.
 

Futott, szaladt, aki csak tudott,
látni kell e hatalmas csodát,
a nyúl egy nagy kövön állva
mutogatta a síró rókakomát.
 

Ravasz róka nagyon mérges
hisz tekintélyén esett csorba,
a nyúlpajtásnak megígérte,
- ha nem engedsz ki, verlek orrba.
 

Jött az erdő apraja s nagyja,
a rókán mindenki jókat mulatott,
a bátor nyuszi a kő tetejéről
a ravaszdinak fityiszt mutatott.

Azóta nyuszink behúzott farokkal
az erdő szélén egy lukban éldegél,
ha esetleg épp arra jár valaki,
a lyuk mélyéről, ő bölcsen mesél:
 

Élj csak békében és örülj a mának,
s  jó ha tudod, hogy egy szép napon,
egy terített asztal nem neked szól,
 de te is lehetsz az étlapon.