Ajándékot…

Írtam már, mennyire odavagyok a bürokráciáért?! Neem? Hát az meg hogy lehet, pedig annyira szívbe markoló, megható, és megnyugtató…

Az év végémet pedig megfűszerezték azzal, küldtek egy levelet, miszerint nyilatkozzak. 

Kiderült – bár nem vagyok Nyilas Misi – pakkra lehetek esélyes. Az ám, de mégse, mert hogyan gondolom, hogy nem nyilatkozok a tartalmáról. Azt azonban eszükbe se jutott közölni, hogy honnan jött, csak rábiggyesztettek egy küldeményazonosítót még. A Magyar Posta weboldalának megfelelő rovatkáiba bekanyarintva még mindig nem tudtam, ki a feladó, csak annyit, hol landolt a csomagom. Felsejlett, nem honi küldemény az a portéka, mivel az azonosító két utolsó jelét a ködös Albionra utaló „GB”-nek gyanítottam. Heuréka! Telefont ragadtam, és gyorsan meggyanúsítottam egyik családtagomat, miszerint merészelt küldeni akármit is. Bevallotta, hát leinformáltam, mi is az ajándékom, mert menet közben kiderült, bizony az a tartalom! 

Rácsodálkozott,  hogyan nyilatkozhatok arról, amiről fogalmam sem kéne, hogy legyen, csupán annyi volna a dolgom, hogy örüljek a küldeménynek.

Mindegy, ha már ezt kéri a nagy magyar cég, ám legyen nekik is karácsony! Kinyomtattam, aláírtam, elküldtem, mire a mai napon mailben értesítettek, az egyenes ügyintézés itt koránt sem ért még véget. Láthatatlan ujjakkal mutogattak rám, hiányosan töltöttem ki a nyilatkozatot, mert árat, az aztán végképp nem írtam rá. Szépíthetnék, hogy én aztán semmi csúnyát…, de bevallom, sorra jöttek a felmenői azoknak, akik az ilyen-olyan betartandó jogszabályokat logika nélkül rákényszerítik az intézményekre, és mint a katonaságnál, nyilván a parancs tovább gyűrűzik. Ellenkezni meg minek, attól csak megsokszorozódik minden. 

Böcsülettel megsaccperkábéztam a tartalmak mibekerülését, ami kemény párezer forintra rúg, és nemrégiben online elküldtem az ominózus baromságbevallományt, hátha nem küldik vissza a csomagomat a feladónak, amit a vámosok már rég felbontottak...

Nem új évi fogadalom, ám meglehet, nyitok egy fórumot, amely a Magyar Televízió egykori kabaréműsorában szereplő PÁF-hoz (Pocsék Áruk Fóruma) hasonlóan a PÜF (Pocsék Ügyintézések Fóruma) nevet viselné.

Napjainkban…

Mi már csak a neten, elvégre lóvélehámozási vs kényszerpengető kapcsolatban állunk én és Magyar Posta Zrt.

Mailben értesítés, miszerint haladjunk már. Egyezerkettőszázzal lógok, mert nehogy azt képzeljem, ingyen tapogatják át az esetleg H1N1 vagy mini napalm gyanús, ajándéknak álcázott egy darab könyv és kettő darab színes fényképtartalmakat.

Felajánlották, azonnal fizethetek online, mert, ha akkor perkálok, amikor a csomagot kihozzák, nyolcszáz forinttal több a taksa. 

Már megérte melegében online jatt a jattba, hisz nyertem nyolcszázat!

Azon morfondériázom, a történteket saját hatáskörömben lefordítom angolra, és elküldöm az utódlásban első helyen álló Vilmosnak, véletlenül se kerüljön abba a kellemetlen helyzetbe ő vagy kedves családja, ha magyar honból valaha is ajándékkal lepnék meg. 

Bye, bye Uk! :)