Alkudjunk Herceg
Beküldte titus56 - 2017, október 17 - 20:48
Alkudjunk Herceg
(Villon ciklus)
Udvarodban halomnyi a múzsa,
nekem marad meg az utcamocsok,
nagyúri gőg a látszatnak rúzsa,
de mögötte álnok képmás-romok
felejtik koldus rongy-cicomáját,
fentről az élet sara se látszik,
hiába tűri nadrágja szárát,
meztelen seggel jut el hazáig.
Ragyás a képük, sanda tüdővész
időzik a mocskos ágy peremén,
rothadt halomban kapar a két kéz,
éhezők lengnek a vén jegenyén.
Akasztott népnek nem is kell állvány,
önként felmászik a semmi elől,
pompádhoz úgyse ér el a járvány,
nagy sírt ás magának, és beledől.
Hercegem ezt ne vedd a szívedre,
de több ma az éh, mint holnap a bűn,
és ha egy vén eléd keveredne,
majd ne tanakodj a sok-sok tetűn,
hogyha éjjel alfeledbe csípnek,
érezheted, a létnek sója van,
a vérszívó nem hódol a címnek,
a rang előtte mindig nyomtalan.
Álmainknak messze lenne Párizs,
a világ csak a szegénynek parány,
ha úgy véled, versem egy kanális,
hát ne maradj az út szebb oldalán,
fürödj meg a csatornák bűzében,
úri parfüm, neked az meg sem árt,
alkudjunk egy embernyi cserében:
én úr leszek, te lopsz egy élten át.