Állomás

 

Ködöt rostál a nap,
Vén fákról könny pereg.
Összekapaszkodnak
füstszagú fellegek.
 
Álmos az állomás.
Kopott és jó meleg.
Nem leplezi mocskát,
hóvárón szendereg.
 
Vágyból valóságba
fut a sínvégtelen.
Álmom felé rebben,
és befut a szerelem.

Hozzászólások

Sztancsik Éva képe

Nagyon kedvemre való a versed, megfogott engem. :) (Csak...az utolsó szakasznál kissé "kileng" - szerintem - a ritmusa, itt - bevallom - bukdácsoltam. Főleg a 2. és a 4. sornál. De lehet, hogy az éjfél az oka. :) ) Szeretettel. Éva

Balla Zsuzsanna képe

Kedves Éva!  Ami a tartalmat ilIeti , örülök, hogy kedvedre való. :)

Ami a "kilengést" igazad van, nem az éjfél okozta az érzetet.  Próbáltam másképp, de aztán született belőle egy gyönyörű dal és értelmet kapott a szabálytalanság.

 

 

 

Csilla képe

Nocsak, még egy dal! :) Bennem is született egy dal versed olvasása közben, de kíváncsi vagyok az 'eredetire'. Tetszik a hangulat, amit megidéztél, és nem csak azért, mert olyan ismerős...:)

Balla Zsuzsanna képe

Igen, még egy dal! :) Vannak hallgathatók is. Felteszek egy szöveget és ha sikerül belinkelem, hogy hol hallgatható.

Ha nem elküldöm Neked, ahol elérheted!

Én is kiváncsi lennék a Te verziódra. Ami a miénk az egy blues!

 

Csilla képe

Igen, az állomásokhoz, várótermi hangulathoz passzol a blues, nekem egy kicsit pattogósabb, gyorsabb ritmus ugrott be, talán a várakozás izgalma miatt. :)

Balla Zsuzsanna képe

Ahogy ember annyi dal. Most izgalmas napokat élek, egy szövegem lehet, hogy ismét dallá válik!

Balla Zsuzsanna képe

Köszönöm a soraid, az értő segítséget. Fontolgatom a javaslataid, van, amit már meg is fogadtam.