Apa, láttad, ugye?

Beküldte Toma - 2011, december 9 - 11:05

Apa, láttad, ugye?
Élve maradtam, összeszedve magam,
Ahogy kérted, bár mást sem csinálok.
Tüdőm gyenge, légzésem szaggat,
Hat hónap kevés, még háromért kiáltok,
Hogy megnézz a búra alatt,
megtagadtad...

Apa, láttad, ugye?
Intőm nem sok, jelesem annál több,
Keresem tekinteted áttört-barna
Sörösüvegeken, komló erjed,
Bontja arcomat ezer darabra,
Homály-szemedben
vizenyő terjed...

Apa, láttad, ugye?
Diplomám lett. Anyám vitt a hátán,
Mutatta világ csodáit, míg te,
A tévedhetetlen, vonultál vissza
Borgőzös világba, ki értette?
Szavaidban sem voltál
mindig tiszta...

Apa, láttad, ugye?
Unokád lett. Talán a tied is,
Nem tudtad, hogyan közeledj hozzá,
Csodálkozva néztél, hogy szeretem,
Ismeretlen érzés, ami apát tesz azzá,
Ami sosem voltál
Te – Nekem...

                 *
Apa, érzed, ugye?
Béke lett. Még időben átnéztünk kerítésén
A haragnak, mely virágzó kertjeink
Között húzódott évek óta...
Pillantásoddal elmúltak perceink...
Halálod megbocsájtásomban fürdött.
S Hiányod virágokkal tűzött,
Ledöntött
Lelki bitófa...

Hozzászólások

lnpeters képe

lnpeters

2011, december 9 - 12:06

Kemény, megrendítő - gyönyörű...

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Toma

2011, december 9 - 12:18

Köszönöm Laci. Mint az életünk volt, együtt...


George Tumpeck

2011, december 9 - 12:45

Kemeny utos vers  . Tetszik . Gratula

G. Tumpeck

Toma

2011, december 9 - 16:11

Köszönöm Gyuri, az élet néha üt...


M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2011, december 9 - 12:53

Az apa megszólítása az egésznek ad egy drámai hangulatot.Nem mindenki vállalja fel, hogy ennyire kiadja magát.

Nagyon szép vers.

Toma

2011, december 9 - 16:35

Köszönöm Sea... Pedig szembe kell nézni avval mi történt. Én tudom vállalni magam mert tisztán állok az ügyben. És a vége ennek nagyon szép, hosszú megbocsájtásba torkollott...


Toma

2011, december 9 - 16:37

Köszönöm a könnyeidet, Joe. A történet hosszú verziója már készül, jövőre kerül nyomdába könyv formájában... Nem kevésbé tanulságos dolgokkal és valószínüleg könnyekkel is. De, papírra kell hogy kerüljön.


Mysty Kata képe

Mysty Kata

2011, december 9 - 16:04

"Szó bennszakad, hang fennakad,
Lehellet megszegik. -"- valahogy így vagyok, köszönöm Neked!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Toma

2011, december 9 - 16:38

Köszönöm hogy olvastad... és az elakadt lélegzetet is.


Zajácz Edina

2011, december 9 - 16:50

Átérzem minden sorát a versednek, nagyon szép írás és fájdalmas. A legfontosabbat elmondtad az utolsó versszakban, csak egy valami mégis marad; a hiány ..Szeretettel: Edy

Kovács Daniela

2012, október 12 - 21:36

A Sors homokjába rajzolt fájdalmasan szép szavaid könnyeket csalt szememben, és bár szinte minden strófában a kisiklott lét-sínek vonalát véltem felismerni, versed utolsó soraiban mégis éledni látom a feltétlen nélküli szeretet virágát. Ez a Te utad, kedves Toma, és végig kellett járnod rajta ahhoz, hogy azzá válj, aki vagy! Csodálom benned az Embert és a Költőt.. Gratulálok őszinte, szép lélekrezdülésedhez! 

Toma

2012, október 13 - 00:06

Köszönöm, Kedves Daniela. Az utolsó sorban lévő feltétel nélküli szeretet nem emberi dolog. Ezért, mint mindig, meg kell adnom a dicsőséget annak, aki ezt lehetővé tette számomra: Jézusnak. Nélküle biztosan másképp lenne a dolog. Ezért ez nem az én utam, hanem az övé. Mindenkinek ajánlom, szeretettel.


vati képe

vati

2012, október 13 - 17:19

Talán most érett meg az idő arra, hogy szóljak. Újra meg újra elolvasom, mert hangot szeretnék neki adni, a saját hangomat, keresem hangsúlyait, hanglejtését, azaz muzsikáját, ritmusát, hangzó némaságait, és megint, és újra elmondom hangosan, és elégedetlen vagyok, és nem nyugszom addig, amíg azt nem mondhatom, hogy igen, ez az, talán valóban így, ilyen lassú csikorgással szakadt ki a költő torkából is a szó, miközben ezt a gyötrelmesen halk muzsikát megkomponálta... Köszönöm ezt a művészi élményt, Toma!

Varga Tibor

Toma

2012, október 13 - 20:18

Tibor, valóban, a versben - talán szabadabban kezelve a ritmust - vannak némaságok és kiáltások. Valóban csikorgó évek voltak ezek a családunkban, és egy kamaszban is, amely aztán leülepedett, átszűrődött a Megváltó szemén...

De ez már egy készülő könyv témája.

Köszönöm a véleményedet, és örülök, hogy küzdöttél a sorok csigorkásával...


vati képe

vati

2012, október 14 - 11:04

Most elvonatkoztatva a vers kiváltó okától hadd mondjam azt, hogy a szabadabban kezelt ritmus is ritmus. És ha ez nem szigorúan Mozart-i vagy Beethoven-i, akkor bartóki. Most hosszasabban elemezhetném, mitől kelti a vers egésze az egységes kompozíció hatását, de nem teszem, hiszen az olvasó, aki enged annak a kényszernek, hogy jobban elmélyedjen benne, magától is látja. A beszédes némaságok nálam a tagolásból fakadó szünetek, a kiáltások pedig akkor a leghitelesebbek, ha halkan szakadnak fel az ember torkán, mint itt, ebben a műben is...

Varga Tibor

Toma

2012, október 14 - 21:50

Teljesen igazad van. Olyan sok ponton kapcsolódnak a vers alkatrészei egymáshoz, hogy értő odafigyeléssel meg lehet őket találni. Ne vegyük el ezt az olvasóktól.
Főleg, mert ez a vers nagyon mély lelki gyökereket eresztett ahhoz, hogy csak a szerkezetét boncolnánk fel.


Haász Irén képe

Haász Irén

2012, október 14 - 22:27

Szabálytalan, gyönyörű vers.

Lelki megpróbáltatás...

Toma

2012, október 14 - 23:33

Köszönöm Irén, örülök, hogy tetszett. Vannak benne szabályok, ha nem is olyan egyértelműek, mint a többi versemben...