Az Adria hív

Beküldte Della - 2014, augusztus 29 - 07:48

Tenger hangját hallom a szélben,
emlékek szállnak egy percre felém,
hullámok hátán delfinek úsznak,
ezüst hátukon játszik a fény.
Szikla-magasból nézem a tájat,
itt az azúrnál is kékebb a kék,
ember szebb látványt nem kívánhat,
egybeolvad a tenger és az ég.
Az öbölbe a dagály beárad,
lábam alatt tajtékzik a víz,
soha nem feledhet aki láthat,
a szépséges Adria vissza hív.

Hozzászólások

Della

2014, augusztus 31 - 08:24

Nagyon sajnálom, hogy versem nem érdemel egy komment erejéig egy picinyke méltatást, de még egy kritikát sem, bár a 82 olvasás hízelgő.

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, augusztus 31 - 13:32

Kedves Máriám, bizonyára elkerülte figyelmünket. Van ez így néha...

Én annyit mondhatok most, hogy nekem tetszett, és amint látom, Lacinak is. Hogy bővebben szóljak, örültem, hogy jók a rímek, a tartalom, a forma. A ritmus, ha hangosan recitálod, majdnem jó, icipici változtatásokkal szinte hibátlan lesz. Leírom, hogyan.

Tenger hangját hallom a szélben,
emlékek szállnak egy percre felém,
hullám hátán delfinek úsznak,
színezüst hátakon játszik a fény.
Szikla-magasból nézem a tájat,
itt az azúrnál is kékebb a kék,
ember szebb látványt nem is kívánhat,
egybeolvad a tenger, az ég.
Öblös mélybe dagály, ha beárad,
lábam alatt tajtékzik a víz,
el soha nem feledhet, aki láthat,
Adria, szépséged visszahív.

hzsike képe

hzsike

2014, augusztus 31 - 20:49

Drága Mariám!

Én is szeretettel olvastam szépséges versedet, de értékelésre már nem igen jutott időm.Sajnos itt nem érdektelenségről hanem bizony, (sok más elfoglaltság miatt) komoly időhiányról van szó, részemről biztosan.

Ölellek, szeretettel:Zsike :)

Én is megpróbáltam egy kicsit a ritmuson igazítani úgy, hogy minden sor tíz szótagú legyen.

5+5-ös, illetve, minden második sor 6+4-es szótagszámú lett így. :) Bár az utolsó versszakon még nem ártana egy kicsit finomítani az első sor miatt...az valahogy döccen a fülemnek. Most egyelőre ennyi.

 

Tengerem hangját hallom a szélben,
emlékek szállnak egy percre felém,
hullámok hátán delfinek úsznak,
ezüstös hátukon játszik a fény.
 
Szikla-magasból nézem a tájat,
itt az azúrnál is kékebb a kék,
ember szebb látványt nem is kívánhat,
egybe kél erre a tenger, s az ég.
 
Az öbölbe a dagály beárad,
lábam alatt habzó tajték a víz,
nem felejt el ki téged csodálhat,
vissza kell térni - az  Adria hív.

Della

2014, szeptember 1 - 07:18

Drága Zsike és Irénke!
Nem is tudom hogyan köszönjem meg figyelmeteket. Mind kettőtök kicsit javítgattatok versemen ez nagyon jól esik.
Valóban így már verstanilag is értékelhető.
Szeretettel teszem archívumomba kedves szavaitokkal együtt!
Maria