Az elfeledett madárijesztő

Beküldte Haász Irén - 2014, szeptember 2 - 21:35

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Madárijesztő,

sápadt az arcod,

letarolt mező –

élő kudarcod.

 

Vadrózsa ölelt,

mint Csipkerózsát,

feledtél földet,

szőlőt, szamócát,

 

bizony, a gazda

is elfelejtett,

mikor a bodza

karjába rejtett,

 

lugast emeltek

köréd a bokrok,

s hajadba tettek

virágból csokrot.

 

(Tóth Eszter festménye)

Hozzászólások

hzsike képe

hzsike

2014, szeptember 3 - 15:37

Gyönyörűség volt olvasni! Gratulálok, Irénkém!  Csodaszép a festmény is. Nem is láttam még  ilyen szépséges "madárijesztőt"  :) Ölellek:Zsike :)

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, szeptember 4 - 23:23

Köszönöm, drága Zsikém.

hubart képe

hubart

2014, szeptember 3 - 13:02

Nem könnyű ilyen rövidsoros verset írni, ráadásul úgy, hogy nem félrímes, hanem keresztrímes. Ragyogóan megoldottad, és a festményhez is szépen illeszkedik!

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, szeptember 4 - 23:24

Nagyon örültem, Ferikém! Köszönöm.

Della

2014, szeptember 5 - 10:12

Tóth Eszter és Te nagyon szépen festettek ecsettel és szavakkal!
Tetszik nagyon, gratulálok: Maria

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, szeptember 7 - 16:22

Köszönöm kedvességed, Mária.

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2014, szeptember 5 - 18:59

Nagyon szép, kedves Irénke, szeretettel gratulálok! Rózsa

Haász Irén képe

Haász Irén

2014, szeptember 7 - 16:22

Nagyon köszönöm, Rózsika!