Az Eszme
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, július 16 - 18:46
Szabadság.
Ó ég, mennyi ruhát adnak Rád!
Ha lehántanák gönceid mind -
vaj'h fáznád-e a fedetlen kínt?
Zászlód félve verdes a légben.
Szélirányt les, merre lobogjon -
és kihez szóljon e kopott hon.
Eszméd harcosok isszák vadul.
Azok, kiket veszély fenyeget, s -
mások, kik véredtől betegek.
Érted marakodnak, mint koncon.
Egymás szájából tézist tépnek -
ájtatosak lesznek, s megtértek.
Lyukasra fosztják a kabátod.
Igéket mormolnak rongy alatt -
kerge agyak szavát ó, tagadd!
Szabadság!
A veszettet tőled zavard hát!
Okosan válaszd meg Te-néped -
hogy jogosan ne kelljen félned.
(2013.03.14. - 2015. július)
A vers - alapból - nem mostani keletű, semmiféle aktualitásra nem vonatkoztatható.
| Csatolmány | Méret |
|---|---|
 Szabadság.jpg | 34.52 KB |
Hozzászólások
Mysty Kata
2015, július 17 - 10:30
Permalink
Lírai eszmefuttatás egy
Lírai eszmefuttatás egy örökzöld témáról! Gratulálok Évikém!!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2015, július 17 - 18:59
Permalink
Köszönöm szépen, drága Kata,
Köszönöm szépen, drága Kata, hogy olvastál. :) Ez sem "mai csirke", csak...kapott egy újabb tollruhát. ;) Bár mostanság mintha egyéb apropó okán is létjogosultsága volna, de semmi akrtualitásra nem kívántam célozni. Szeretettel láttalak most is. Éva
hubart
2015, július 17 - 12:35
Permalink
A szabadság mindenkit
A szabadság mindenkit megillet, kivéve azt, aki bűnök elkövetésére használja fel. Tetszik a versed formája.
Sztancsik Éva
2015, július 17 - 19:08
Permalink
Köszönöm véleményed, Feri.
Köszönöm véleményed, Feri. Mint lentebb említettem: általános és nem a mai viszonyokra utaló érzeteket kívántam megfogalmazni. Ha picit belemélyedünk, akkor...az emberi életet/életeket kioltóknak én is megkérdőjelezem a szabadsághoz való jogukat. S akad még néhány "apróság", amikor azt mondanám: kedves szabadság, ekkora zavartság közben mellényed szabatják...s mellé nem jut más, mint rab-nadrág. No, inkább beszéljünk másról. :) Üdv. Éva