Balaton
Beküldte Haász Irén - 2020, június 4 - 19:00
Azúr fodra fogadja be tested
drága gyermek, ha napfény perzseli,
s tomboló nyárban bárányfellegek,
kókadt fa sem nyújt árnyékot neki.
Hűs habjába ejtsd aranyló fejed,
mossák arcod szelíd hullámai!
Simítsd lágyan te tó, e gyermeket,
mint partot simogatják habjaid.
Tartsd felszínen! Elsüllyedni ne engedd!
Fékezd zölden tajtékzó haragod!
Ne küldj vihart, fürdésében ne lepd meg!
Elég volt, ne kérj új áldozatot!
Hagyd inkább, hogy vizslatva múlt homályát
kecskekörmös regékkel álmodjon,
s hallván Tihany visszhangjának kongását,
gondtalanul, vígan kiáltozzon!
Susogj csak lustán, örvendve zsivajnak,
mely partjaidat ismét felveri;
a kényszerű csend utáni kacajnak,
mely virágzásodat jövendöli!
Hozzászólások
Kankalin
2020, június 5 - 17:29
Permalink
Kedves Irénke!
Kedves Irénke!
Gyökereim miatt közelebb áll hozzám a Balaton, mint egy átlagemberhez, emiatt elfogult vagyok.
Bavallom, nem ilyen hangulatú versre számítottam, hanem tájleíró költeményre.
A szépségek mellett hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy az életnek vannak árnyoldalai is, így a Balatonnak se mindig mosolygós az arca.
Örülök, hogy megmutattad erről az oldaláról is.
Szeretettel: Kankalin
Haász Irén
2020, június 7 - 16:11
Permalink
Köszönöm olvasásodat,
Köszönöm olvasásodat, véleményedet. Valóban így van, árnyoldalakról ritkábban beszélünk, Te is éppen most tettél fel a tanári pálya sötétebb oldaláról verset, mintha összebeszéltünk volna...