Borges: Ádám vet tovább

Létezett az a kert, vagy álom volt csupán?
Leszálló alkonyban eltöprengek egyre,  
vigasztalást várva, régmúlton merengve,
melyet e nyomorult Ádám uralt pusztán,
 
hogy Istennek talán mégsem volt oly pazar
illúziója ez a föld valamikor.  
Emlékeimben a tiszta Paradicsom
képe fakul, de él, viruló és gazdag.
   
De sajnos nem nekem. Büntetésem a föld,
a lét, Ábel, Káin és minden meggyötört  
ivadékainak vérfertőző viszálya.
 
Mégis tapasztaltam - ha csak egy napra is -
a valódi Édent, mert a Lét megtanít,
hogy az a szeretet, szép öröm világa.