Búcsú

Eddig a pillanatig tartott, a már régóta érlelődő elhatározásom végső leírása: szeretném magam és verseim töröltetni az oldalról. Ha nem lehetséges, akkor a versek utánközléséhez nem járulok hozzá.

Indoklás:

1. A névtelenség homályába burkolózó szerkesztők nem merik felvállalni sértő, bántó, lekicsinylő kritikáikat. A partvonalról túlról könnyű bekiabálni. Nem egy esetben saját félműveltségükről, érzéketlenségükről tettek tanúbizonyságot, amit a verseim érthetetlenségére fogtak. Nem szeretnék a "meg nem értett zseni" pózában tetszelegni, de más, az itteni főszerkesztő által dilettáns költőknek tartott emberek simán megértik és értékelik alkotásaimat.

2. Önmagában semmit nem jelent, ha egy verset valahová berangsorolnak, aztán passz, az elutasított versekről pedig olvashatjuk az értetlen hülyeségeket. Úgy viselkednek, mint az a szülő, aki tetmészetesnek veszi, ha gyermeke 4-est, 5-öst kap, rosszabb jegyét pedig bántón kivesézi. / miközben maga sem volt jobb tanuló, amiként itt némely szerkesztő versét olvasom /

Az oldal lassan egy hideg kriptává válik, ahol belterjesen beszélgetnek és dícsérik fel egymás versét a szerkesztők, minket meg versírókat csak skatulyázgatnak, minősítgetnek, és vajon még hogyan egymás között, amit nem olvasunk magunkról. Talán azt is jogunk lenne megtudni...

3. Azt tapasztaltam, hogy nem értékelnek újító, újszerű, szokatlan, meghökkentő szóhasználatot, témát, hanem mereven ragaszkodnak szótagszámokhoz, sémákhoz. 

Úgy tudtam ez nem előregyártott koporsógyár, hanem repülni tanulni hivatott oldal lenne.

+1, a ráadás: Anyám, én nem ilyen lovat akartam!  Nem Pegazus ez, csak egy vaksi bányaló.

További jó munkát a mérnökasztalon iparosgyártott, súlytalan versek méricskéléséhez, felküldözgetéséhez.

Azon szerkesztőket pedig, akik értik, és szeretik verseimet, szeretettel várom a Poet-on, ahol nyugodtan leírhatják azt, amit itt nem lehet. Ahol csak szimpla befogadóként olvasnak.

Üdv: Saint Germain