Christina G. Rossetti: Karácsonyi ének

 

 

Fagyba fúlt a zord tél,

jeges szél nyöget,

földből vasat fagyaszt,

vizekből követ.

Hó hullong a hóra,

hó hóra,

fagyba fúlt a zord tél

régóta.

 

Isten, mennyben s földön

sem tartottad Őt,

a mindent megváltó

Megmenekítőt.

Fagyba fúlt a zord tél,

mégis vidulhat;

egy jászol elég volt

Krisztusnak.

 

Elégedett az, kit

kerubhad tisztel,

jászla szénával telt,

pocakja tejjel;

angyalok borulnak

lépte nyomára,

ökör, szamár, teve

imádja.

 

Tán az ég lakói

egybevegyültek,

kerubok, szeráfok

lábához ültek,

de csak édesanyja

szűzi mivolta

tisztelhette Őt meg

egy csókkal.

 

S én szegény, én vajon

mit adjak neki?

Hogyha pásztor lennék,

bárány illeti.

Lennék csak bölcs ember,

tenném, amit kell, -

de szegény vagyok, hát

szívem fogadd el.

 

Christina G. Rossetti:

A Christmas Carol

 

In the bleak mid-winter

Frosty wind made moan,

Earth stood hard as iron,

Water like a stone;

Snow had fallen, snow on snow,

Snow on snow,

In the bleak mid-winter

Long ago.

 

Our God, Heaven cannot hold Him,

Nor earth sustain;

Heaven and earth shall flee away

When He comes to reign:

In the bleak mid-winter

A stable-place sufficed

The Lord God Almighty

Jesus Christ.

 

Enough for Him whom cherubim

Worship night and day,

A breastful of milk

And a mangerful of hay;

Enough for Him whom angels

Fall down before,

The ox and ass and camel

Which adore.

 

Angels and archangels

May have gathered there.

Cherubim and seraphim

Thronged the air,

But only His mother

In her maiden bliss

Worshipped the Beloved

With a kiss.

 

What can I give Him,

Poor as I am?

If I were a shepherd

I would bring a lamb,

If I were a wise man

I would do my part, -

Yet what I can I give Him,

Give my heart.