Csendvidék

Csendvidék
 
Hajnalölelte csendvidék,
alig rebben a szárnya még,
az éj szökik, és felkavar,
ha bíbor fénye földbe mar.
 
Szuszog a csontos bodzaág,
álom szalad az égen át,
a hold halványult hintaszék,
az éj sötétjét ringja még,
 
a fűben párás fény suhan,
gyöngyökkel fűzött inge van,
kalapja égbolt, tűzben ég,
fények ölelte csend vidék.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Gyönyörűség!

titus56 képe

Nagyon köszönöm!

 

titus56

zelgitta képe

Kedves László,

ha nem tudnám, hogy te írtad, "asszony-lírának" gondolnám, annyira szép...

Brigitta

       

titus56 képe

:D  nagy köszönetem kedves Brigitta!

 

Akár így is nevezhetném, hisz Zsike csipkecsodái nyomán próbálgatom ezt a fajta verselést.

 

titus56

hzsike képe

Gyönyörű a versed, Laci.

Igazi "Csendvidék"...

Jóérzéssel olvastam itt is. :)

Zsike :)

titus56 képe

Nagyon köszönöm Zsike!

 

titus56

Csilla képe

Fények ölelte csend a versed, csodás. "A fűben párás fény suhan" - nagyon ismerős, sokszor találkoztam vele, hajnalban. :) Gratulálok, jólesett ez a vers. :)

titus56 képe

Nagy, ölelgetős köszönetem Csilla.

 

titus56

hubart képe

Nagyon szépek a képeid!

Lenne egy javaslatom: "az est szökik, és felkavar" sorban az estet éjre cserélném: az éj szökik, és felkavar

titus56 képe

Kedves Ferenc!

 

Teljesen helytálló a meglátásod, már csak időrendiség okán is, hisz a hajnal az éjt búcsúztatja. Elfogadva, és ha nem bánod, felhasználnám javaslatodat.

:D Már késő, Ferencesre javítottam.

 

Köszönöm: titus56

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves László!

Csodás vers, megkapó képekkel.

Erzsike

titus56 képe

Nagyon köszönöm.