Jelenlegi hely

Csillagokban, könnyeimben

Beküldte Sztancsik Éva - 2016, április 14 - 18:31

Felnézve a csillagok szemébe...

gyógyírt kenek szerelmem sebére -

ott lobogsz az ég tüzes alkonyán,

fénnyel szórod éjente félszobám.

Betöröd vad lovát a hajnalnak...

arcomon üdébb színnel baktathat -

rám-csókolod a nappalt biztatón,

majd dúdolod esténként altatóm.

Őrzöl engem hangtalan mesékkel...

kívánom, hogy hűséggel mesélj el -

(néma szád mélybelehel, lelkemig)

érzem, hogy a mosolyom elcsenik.

Könnylével szökdösnek a kacajok...

nedvükben oly sok emlék kavarog -

ölbe hullnak az okosabb cseppek,

maradjál kedvesem bennük veszteg.

(átdolgozás: 2016. április)

Mysty Kata

2016, április 16 - 20:04

Őrzöl engem hangtalan mesékkel...kívánom, hogy hűséggel mesélj el " Szép lírai hangoddal megsimogattál!!

Kata

"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"

Sztancsik Éva

2016, április 17 - 13:06

Nagyon örülök, ha ez a véleményed, kedves Kata. Szívből köszönöm. :)