Édes-bús csárdás (életre és vonóra)
Beküldte Toma - 2011, november 17 - 23:03
Édes-bús ütemünk hívogat, újra kél,
Mezténláb mulatok, gondom a táncban él,
Régen szólt dalokat énekel új remény,
S ritmusban pörög életünk.
Két lépés repülő, ingat a forgató,
Hullámzó karikát rajzolva fordul át,
Benned gyúlt tüzeket, bőrömön égve szét,
Hamvaszt el hamuvá zeném.
Páratlan szerepünk, élteti csalfa fény,
Brácsában ragadó hangokon éledő
Érzésünk veri szét, lassul a járató...
Csárdásunk elül, éjbe száll...
Hozzászólások
lnpeters
2011, november 17 - 23:26
Permalink
Ez a lüktetés nagyon jellemző
Ez a lüktetés nagyon jellemző Rád. Már nem az első ilyen vers Tőled. A vers logikája az általánosból az egyes felé, érzelmi hullámzása viszont éppen fordított irányban halad. A ritmika termékeny feszültsége meg szinte leplezi azt a mélyebben rejtőző termékeny feszültséget - ami Tomasovszki István maga....
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Toma
2011, november 18 - 14:48
Permalink
Köszönöm Barátom, valóban
Köszönöm Barátom, valóban helyes látod. A vers mikro- és makrokozmoszának egysége és különbözősége mindig fontos volt nekem, és a különböző belső síkok kibontása... ahol, való igaz, ott vagyok én a végén.
Toma
2011, november 18 - 14:45
Permalink
köszönöm Joe, valóban jól
köszönöm Joe, valóban jól látod az indittatást a tánc és népzene szeretete miatt. A strófa az első aszklepiadeszi strófa, ami 3 x
- - |-U U | - |- U U | - U | - áll és 1 glikoni sorból
- - - U U - U -
(kolonok tolása az ütemhangsúlyosság elérése céljából... így a vers vegyes lett, ami nem baj, az ütemhangsúly jól viszi előre...)
Toma
2011, november 18 - 14:37
Permalink
köszönöm Ildi, valóban nem öt
köszönöm Ildi, valóban nem öt perc megírni, de meghálálja magát!
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2011, november 18 - 06:27
Permalink
Komoly munka.Hibátlan.
Komoly munka.Hibátlan.
Toma
2011, november 18 - 14:36
Permalink
Köszi Gotám! Versírást csak
Köszi Gotám! Versírást csak komolyan!
Kőszeghy Miklós
2011, november 18 - 08:11
Permalink
Nagyszerű kidolgozás.
Nagyszerű kidolgozás. Irigyelem is kicsit.
Toma
2011, november 18 - 14:34
Permalink
ne tedd barátom... :) írj!
ne tedd barátom... :) írj!
Zajácz Edina
2011, november 18 - 08:15
Permalink
Aki ebben kivetnivalót talál
Aki ebben kivetnivalót talál :) remek lett!
Toma
2011, november 18 - 14:33
Permalink
...az irjon jobbat! Köszi Edy
...az irjon jobbat! Köszi Edy :)
Weinberger
2011, november 18 - 10:02
Permalink
Csárdás? Háromnegyedben? Nem
Csárdás? Háromnegyedben? Nem a verssel van bajom - a címmel. Ez egy édes-bús valcer.
Toma
2011, november 18 - 11:03
Permalink
Ross, ahonnan a családom
Ross, ahonnan a családom származik, ott nem jártak a csűrben valcert. Direkt lett csárdás, szándékos az egész névadás. Amúgy tangóra hajaz a rimus nekem, de pont ezért lett csárdás (ez már egyéni művészi, befogadói látásmód kérdése, hogy belelátjuk-e a két ritmus közti különbséget - a mai modern életem és az apám öröksége között feszülő ellentétet - valcer/tangó - csárdás ritmusának ellentétét...)
Weinberger
2011, november 18 - 11:26
Permalink
Kizárólag a ritmus kérdésénél
Kizárólag a ritmus kérdésénél maradva: van abban valami, amit mondasz, mert a hosszú sorok első hat szótagja valóban érzékelhető egyféle tangó-ritmusnak; a folytatása már kevésbé. És megismétlem: nem a vers tartalmával volt bajom.
Talán érdemes hozzáfűznöm ehhez és akár az összes előző észrevételemhez is, bár a rövid bemutatkozó szövegem is tartalmazza: semmi közöm nincs az úgynevezett humán tárgyakhoz és emiatt, ha nem tévedek, valamiféle egyensúlyi tényezőt képezek itt. Ami nekem számít: a tények, a logika, a nyelvtan és a verstan.
Toma
2011, november 18 - 12:52
Permalink
Tudom én, hogy nincs bajod
Tudom én, hogy nincs bajod vele...
Amúgy ez az első aszklepiadészi strófa (egy helyen csalva belőle). De persze ütemhangsúllyal is (vagy jobban) elzenél a vers.
Weinberger
2011, november 18 - 13:08
Permalink
Látod, azt nem is tudtam,
Látod, azt nem is tudtam, hogy ez ... meg sem kísérlem leírni, hogy milyen strófa. És persze, a vers elzenél.*
* Elzenél: szótári alakja "elez", alanyi ragozású ige, itt feltételes módban, egyes szám második személyben. Ragozása kijelentő módban: elzek, elzel, elez, el(e)zünk, eleztek, eleznek. Érdekes alakja a múlt idejű, egyes szám 3. személyű Elzett. :)
Toma
2011, november 18 - 13:14
Permalink
Csak most jelzek, a régi
Csak most jelzek, a régi záram elzett :)
Weinberger
2011, november 18 - 13:15
Permalink
Remélem, az új zárad már nem
Remélem, az új zárad már nem elez.
Toma
2011, november 18 - 14:32
Permalink
Az Tutti... (vagy Tutó? Nem
Az Tutti... (vagy Tutó? Nem is tudom :)