Egy államférfi halálára

Hobbit volt ő, vagy tünde is talán…

Olyan korok vasalták gerincét,

mikor más hajbókolt vagy hallgatott,

vagy blokáddal harsogta igazát.

Ember-, és sorsváltó idők során

felkent papja volt jámbor tisztességnek,

reverendája a józan becsület.

Szelíden merítkezett valóságba.

Őszbe borult fejében tavaszt hordott,

remények tavaszát hunyorgatta

kék szeme, pajkos – derűs, kedves arca.

Hiszem, ha van menny, égi víztükörben

látja ezentúl mosolyba zárt arcát.

Hitet borított rám, bizonyságot,

ősi kőtáblák szent szavain túl,

hogy érdemek, jóságok és erény

mégis csak elnyerheti jutalmát.

A vértanúk napján eltávozott,

de szívembe májusfákat hozott.