Elmorzsolva

 
Valamikor tengerit morzsoltunk,
miközben történetek keringtek -
beleszóltam, nagyapám leintett:
nono, kölök, csitt, ez a mi dolgunk.
 
Ültem sután, figyelve, szorgosan,
szakajtómban gyűlt a kukorica... -
lelkemben pedig a sok krónika,
felváltva nőtt kinn és benn a hozam.
 
Valamikor esténként sakkoztunk,
a konyhában, mert ott jó volt lenni -
"tatám" tanított bástyát bevenni, s
arra, hogy miért kéne sáncolnunk.
 
Míg anyám vacsorával bajlódott,
azalatt lejátszottunk hat csatát -
majd odaszólt felém: nézd, jön apád!
Rohantam, holott futóm behódolt.
 
Valamikor gyerek voltam én is,
rám nézve most, ez alig hihető -
lábam sem szalad, inkább bicegő;
négyszemközt a volt-fruska lenéniz.
 
(2016. április)

Hozzászólások

Bieber Mária képe

Kedves Éva! Nagy tetszéssel olvastam gyermekkorodra visszaemlékező versedet. Hasonló emlékek ébredtek bennem is. Jól visszaidézed a régmúlt hangulatát, és még humort is csempésztél a végére! Gratulálok szeretettel!

 

Bieber Mária

(Hespera)

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen kedves szavaidat és kedvező véleményedet, Mária. :) Szeretettel. Éva

Bieber Mária képe

Kedves Éva! Nagy tetszéssel olvastam gyermekkorodra visszaemlékező versedet. Hasonló emlékek ébredtek bennem is. Jól visszaidézed a régmúlt hangulatát, és még humort is csempésztél a végére! Gratulálok szeretettel!

 

Bieber Mária

(Hespera)

hubart képe

Régi szép emlékek...

Sztancsik Éva képe

Hálás köszönet, hogy olvastál. :) Mindig megtisztelő a jelenléted.

Haász Irén képe

Hát igen, elmúlnak az évek, gyerekből néni lesz, de legalább jó  visszaemlékezni.

Szeretettel olvastalak.

Sztancsik Éva képe

Örülök, hogy itt voltál. Köszönöm szépen hozzám-szólásodat. :)