Feszület
Beküldte titus56 - 2017, szeptember 11 - 09:34
Feszület
Kereszt tövében megfakult az élet,
a mennynek többé nem kell várnia,
latrok között vagyok a végítélet,
Rómát harsogja minden orgia.
Anyám, ne nézz te vérző oldalamra,
a lét lett júdása életemnek,
harminc ezüst az embert eltakarja,
sírnak majd kik most rajtam nevetnek.
Atyám, a fényed még ne vedd el tőlem,
láthassam, értem mennyi még a bűn,
engedd, hitedben magam fölé nőttem,
ne múljak gyáván, félve, egyszerűn.
Legyen hatalmad várni érkezésem,
hadd lássák tőled kapott halálom,
tanulják, hogy embernek lenni érdem,
ki magában keres, rám találjon.
Hozzászólások
Haász Irén
2017, szeptember 11 - 16:46
Permalink
Nagyon szép, tartalmas.
Nagyon szép, tartalmas.
M. Karácsonyi Bea
2017, szeptember 12 - 09:55
Permalink
Nagyon szép vers...
Nagyon szép vers...