Fiúnak, az útra...

Még messze van tán a torkolat,
mely utunkat bontja kétfelé,
szívembe mar a gondolat,
hogy fontosnak tartott dolgokat
felejthetek ki éppen én...

A zsákodba készített csomag,
mely ott lesz, ha utunk ágaz el,
tartalmazza az álmokat,
én már végigéltem számosat,
folytathatod míg létezel...

Mert azokból áll a lét-motor,
mely szívedbe önti képeit,
kamrába robban, úgy sodor,
mint konkvisztádort a büszke kor,
s vitorlád fordul szél szerint...

Hát kalandra fel, víg Ifjúság,
a Fiút teremtő új Remény,
kihívón int a nagyvilág,
hogy "fedezz fel engem", s vár terád
a háborgó lelkek tengerén...

De legfontosabb, mit adhatok,
nem talmi képzet, a pillanat,
nem egy hatalmas nagy titok,
az, mire álmodat rakhatod:
a hit, ami örökre megmarad...