Győzni jött

Győzni jött
 
Győzni jött e förtelmes világra,
sovány alakja tüdővészt ígért,
egy romba dőlt század útporába
hullt maréknyi alamizsna várta,
s a bérház szegénysége térdig ért.
 
Árván hitte, új igét taníthat,
metsző huzat járt át a kulcslyukon,
teknő fölött gőzfelhőket ringat,
s ki vággyal a mindenségnek írhat
nem állhat katedrán, mert félúton
 
nem jár a díj, az élet szófukar,
gyémánt szónak koldus sors a bére,
mint szellő porozta tatárjuhar,
zsebében megannyi nincs-áruval,
mi a halállal vajon felér-e?
 
Tettél amit tettél, most már örök,
még Isten se láthat többé másnak,
megváltó frigy, mi a sínhez kötött,
míg gomolygó mozdonyfüst őrködött,
hol a semmi fogadott fiának.
 
A felhők is csak szótlanul nézték,
és csordultig lett minden imával,
ahogy neved sírkövedre vésték,
hibátlanul, hogy visszaidézzék
azt, aki csak magának állt háttal.

Hozzászólások

Csilla képe

"gyémánt szónak koldus sors a bére..."

Le a kalappal! Ez az a titus-hang, amit nagyon szeretek és szerintem J.Attilának is csordultig telt a lelke. Gyönyörű vers, szeretettel gratulálok!

 

titus56 képe

Nagyon köszönöm Csilla.

Haász Irén képe

Remek. Nagyon tetszik!

titus56 képe

Igazán megtisztelsz, nagyon köszönöm.

Mysty Kata képe

Szédületesen jó! Minden tekintetben különleges, méltó emlékmű a versed!

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

titus56 képe

Nagyon köszönöm Kata.

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Laci!

Nekem is tetszik.

Erzsike

titus56 képe

Köszönöm Erzsike.