Hajtsd meg fejedet!

Szellő űzi a reggel borúját,

az ég könnyázott arcát letörli.

Felragyog a kék, vetve a búját,

napsugárhímes kedvét felölti.

Fénymosolyától Föld szíve dobban,

mozgásba lendül hátán az élet.

Érett gyümölcse lehullva koppan,

nyár heve pezsdül, fest színes képet.

Liliom, rózsa, illatát ontja,

termését adja a búzamező.

Láthatatlan kéz gondokat oldja,

homlokon simul a sűrű redő.

Hálával szegd új kenyered ember,

hajtsd meg fejedet Teremtőd előtt!

Terólad Ő nem feledkezett el,

védelmez, megóv viszályok között.

Míg áll a világ, Napját felkelti,

jóra s gonoszra árad a fénye.

De jön az idő, aratást megejti,

szétválasztatik jó s a rossz kéve.

Most még nem késő, még lehetséges

felvenni a hit megmentő pajzsát.

Lelked mi nyomja, mind, ami vétek,

hű Megváltódnak terhedet add át!

Schvalm Rózsa

(2015-07-13)