Halkan suttogd

Beküldte József - 2017, május 24 - 13:40

Halkan suttogd s ne felejtsd,

szállni vágyom mint a szó,

mint téridőnek zugában

a mozdulatlan mozgató.

 

Halkan suttogd s ne felejtsd,

menni vágyom mint a szél,

mint rút ifjúság tündértaván

az örök hamvadó tél.

 

Halkan suttogd s ne felejtsd,

maradnék mint az égbolt,

mint fejed fölött a felhő

mely néked árnyékolt.

 

Halkan suttogd s ne felejtsd

állnék itt mint egy kő,

mint testet érintő halmaz

a hűvös dús levegő.

 

Halkan suttogd árva vagyok,

mint egy ős barlanglakó,

a múló idő hamvain

mint megfakult zakó.

 

Halkan suttogd üres vagyok

mint a frissen készült papír ,

halványodó búja lélek

mint egy elkopott radír.

 

Halkan suttogd nehéz vagyok

mint kezemben a toll,

s bár némán  furcsán alél

s még is oly sokat szól.

 

Halkan suttogd álom vagyok,

mint sivatagi jégvirág,

hűvös bűvös illata

mint egy mesebeli világ.

 

Halkan suttogd rossz vagyok,

mint egy hamvadó cigaretta,

halkan suttogd régi vagyok,

mint egy lejárt kazetta.

 

Halkan suttogd ne hallják

hogy milyen lélek vagyok,

elveszett,árva s tékozló

mint a múlandó napok.