Hamar-este

 
Sárga lombokon a fény még elidőz,
öregesen, csoszogva jő az ősz.
Már csak takaréklángon ég a Nap,
felhők könnyétől duzzad a patak.
Kicsit didergős a hamar-este,
kéményfüst bodrozódik az égre.
 
A hegy vállát szürke köd fogja át,
lassan utolér a szomorúság.
A táj beöltözött feketébe,
a Hold félve kúszik fel az égre.
Öblös hangú kutya engem ugat,
sápadt lámpák bámulják az utat.
 
Ahogy bandukoltam a dombon át,
elém került egy vidám társaság.
Hörpintgették a mámorok borát,
ők az nyármúlást így búcsúztatták.
Köszöntek is. - Jó estét asszonyság! -
Rám ragadt róluk egy kis vidámság.

Hozzászólások

Schvalm Rózsa képe

Kedves Maria!

Szép versedet szeretettel olvastam.

Gratulálok! Rózsa

Köszönöm Kedves Rózsa!

Mysty Kata képe

 Köszönöm az élményt Marikám, itt is azeretettel olvastalak ..Csak írni, véleményezni nincs idő...roppant rövid a nap!Puszi...

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Kedves Kata!

Köszönöm, hogy olvastát. Én is így vagyok. Túl sok időt venne igáénybe, hogy mindenkinek kommentáljak, leginkább  én is  csak olvasok.

Szeretettel: Maria

Haász Irén képe

Kedves Máriám,  az este-égre rímpárt cserélném. Az elütéseket javítottam, az utolsó vsz.-ban sok a -ság... A vers maga nagyon szépen kifejező, hangulatos, nekem tetszik.

Irénke!

Nagyon köszönöm a javítást és természetesen megfogadom a javaslatodat és átnézem mégegyszer a verset.

Szeretettel: Maria

hubart képe

Irénke meglátásaihoz csatlakozom. Egyébként kedves, hangulastos vers. 

Szeretettel köszönöm Kedves Feri!