Hangod
Beküldte Justice - 2012, szeptember 9 - 00:23
"Gyere.
Mondani akarok valamit..."
"Porból lettünk, porrá leszünk.”
Mint a föld.
Megérint és megérintem:
Él.
Visszagurulnak rögök:
Te hívtál, én új utakra folytam...
de emlékeimbe csobban temetésed.
Sárrá lett bennem az élet akkor.
Tenger könnyeidből,
verejték cseppjeibe rejtve,
sót örököltem.
Az életet és ízét is adtad.
Még mindig vigyázol,
bár' rég nem érzem ölelésed.
Lásd: megidézlek,
feszüljön fölém
anyagod.
Hozzászólások
Mysty Kata
2012, szeptember 9 - 10:49
Permalink
Szép a vers , van lelke!
Szép a vers , van lelke!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
M. Karácsonyi Bea
2012, szeptember 9 - 15:50
Permalink
Érdekes vers, csak többszöri
Érdekes vers, csak többszöri elolvasásra értettem meg miről szól.Szépen írsz a fájdalmadról.
vasiszabojános
2013, november 11 - 14:14
Permalink
Kedves Drusza, tetszett ez a
Kedves Drusza, tetszett ez a kicsit elvont versed!
hzsike
2013, november 11 - 17:53
Permalink
Igen! Érdemes volt
Igen! Érdemes volt "előhalászni" ezt a verset is! Tetszett!
Üdv:Zsike :)