Hirtelen
Beküldte titus56 - 2016, július 15 - 19:46
Hirtelen
Hirtelen beröppent a kitárt ablakon,
átszőtte fénnyel a rideg szobát,
még mielőtt az enyészet mindent bevon,
felverte lelkem szívreült porát.
Csak kézen fogott, és álmokon repülve
próbálgattam szárnyaimat újra,
bíztam, lengeségünk soha nem zuhan le,
színét vesztve, árván kifakulva.
A szél, alánk sodort tündöklő mezőket,
suhantunk kéklő egekre festve,
a nap ősszekócolt tollainkra égett,
szemem, tükrét szemedben kereste,
fényes szárnyaim csak egyre, egyre nőttek,
a végtelent is könnyedén elérik,
égi fényed ott volt, engemőrizőnek,
de álmaimat két kezeddel mérik.
Hozzászólások
Haász Irén
2016, július 16 - 13:12
Permalink
Itt is találtam két gyönyörű
Itt is találtam két gyönyörű sort:
titus56
2016, július 16 - 20:16
Permalink
Nagyon köszönöm.
Nagyon köszönöm.
hzsike
2016, július 16 - 19:58
Permalink
Gyönyörű! Szeretettel
Gyönyörű! Szeretettel olvastam itt is.
Zsike :)
titus56
2016, július 16 - 20:17
Permalink
:) Nagyon köszönöm drága
:) Nagyon köszönöm drága Zsike! :)
lnpeters
2016, július 17 - 16:57
Permalink
Kitűnő vers!
Kitűnő vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
titus56
2016, július 17 - 18:03
Permalink
Megtisztelsz, nagyon köszönöm
Megtisztelsz, nagyon köszönöm László.
Koránkelő
2016, július 18 - 06:45
Permalink
Nagyon szép! Gratulálok! Üdv:
Nagyon szép! Gratulálok! Üdv: Robi
Csilla
2016, július 29 - 22:37
Permalink
Ragyogó. Gratulálok, Titus.:)
Ragyogó. Gratulálok, Titus.:)
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/