Hit, remény, szeretet
A létünk szakadozó fonal,
hol tépi a Sors, hol csomózza,
de visszabontani orozva
nem engedi. Záró a vonal,
- talphoz tapadó - amin járat,
nincs letérés. Csak láthatatlan,
kényszer-pókfonalból szőtt katlan,
s zuhognak ránk csillanó szálak…
A hitünk kormányt vesztett hajó.
Dülöngél, inog, elsodorja
az áramlás, a szél-motolla;
a matróznép borissza tahó,
koncért tülekszik Júdás-csókkal…
Kapitányuk, a remény-írmag
magában ugyan mennyit bírhat
az ellene dolgozó sokkal?
Egy kormos gyertya a reménység.
Kopik, saját magát felfalja,
hamis képet vetít a falra,
míg viasz-könnyeiben szétég.
De kőlevessel táplálkozva
még ez se legyen? Hideg kályhán,
hámló habarcsú házak táján
mégiscsak nagy becsben van tartva.
Szeretetünk meg tünde-asszony…
Sokszor megcsalták, mégis fényes,
arany almákat dob az égnek,
hogy mosolya tavaszt fakasszon.
Kemény telek minden ízében
egyetlen túlélt rózsahalom,
lanthang fátylába bújt amazon,
fő örömünk Léthe vizében.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2014, január 6 - 18:09
Permalink
Kedves Irénke! Szeretettel
Kedves Irénke!
Szeretettel olvastam a szép versedet. Picit talán másabb, mint az ediggi verseid, tetszett a sorshajód, a vers utolsó strófája felemeli az egész tartalmat, gyönyörű a tünde-asszony szeretet.
Haász Irén
2014, január 7 - 18:29
Permalink
Köszönöm, Seám. Mindenféle
Köszönöm, Seám. Mindenféle verset írok, mikor milyen a hangulatom. Még sok nem került ide, majd lassacskán...
M. Karácsonyi Bea
2014, január 7 - 19:05
Permalink
Szeretettel várom-várjuk
Szeretettel várom-várjuk őket.
lnpeters
2014, január 6 - 18:34
Permalink
Szép a versed, de nem voltál
Szép a versed, de nem voltál valami rózsás kedvedben. Egyik remek kép sorjázik a másik után. Számvetés, a nehézségek lajstroma - helyenként Arany modorában.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Haász Irén
2014, január 7 - 18:33
Permalink
Nagyon találó
Nagyon találó vélemény...:)))) Tényleg rosszkedvű voltam, és - hiába, aki vájtfülű, az vájtfülű - Arany őszikéket olvasgattam, mielőtt írni kezdtem...:))))
barnaby
2014, január 6 - 20:00
Permalink
Csodás vers.A hármas egység
Csodás vers.A hármas egység köré remek gondolatokat szőttél.Gratulálok szeretettel kedves Irénke.Örömmel olvastalak most is:B:)
Haász Irén
2014, január 7 - 18:34
Permalink
Köszönöm a véleményt, kedves
Köszönöm a véleményt, kedves Barna, örömmel láttalak itt...
baramara
2014, január 6 - 22:23
Permalink
Nagyon szépet írtál, kedves
Nagyon szépet írtál, kedves Irén! Én az alábbi részt emelném ki:
"Egy kormos gyertya a reménység.
Kopik, saját magát felfalja,
hamis képet vetít a falra,
míg viasz-könnyeiben szétég."
Gratulálok!
Haász Irén
2014, január 7 - 18:36
Permalink
Kedves szavaidat köszönöm,
Kedves szavaidat köszönöm, örülök, hogy tetszett.
Mysty Kata
2014, január 7 - 19:13
Permalink
Többször kell olvasnom,
Többször kell olvasnom, gyönyörködöm...Elismerésem az örömért, az élményért!Kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"