Holdfényezüst
Beküldte Sztancsik Éva - 2015, augusztus 28 - 18:34
Én még nem feledtem el azokat a nyarakat,
mikor éberen méláztunk az esthajnalt járván -
és hulltak ruhánkra a lenyugvó Nap-parazsak
lesve, mit szaval e szürke táj éjanyó vállán.
Kinn pihentünk a sötétség köpenye közepén,
szinte hívogattuk hozzánk és köszöntöttük őt -
kócos fejünk fáradtan pihent sármja fövenyén...
hollószín öltönyben játszott ő gavallér szülőt.
Sokszor fölénk andalgott a kíváncsi, néma Hold,
ahogy feküdtünk a domboldal nyirkos hűsében -
betakart gondosan, pedig ágyunk csak széna volt,
min álmodtunk...csillagoknak adtam én hűségem.
Ilyenkor magunkra hagyott bennünket az Idő...
félrenézett, mintha csípné szemét a lidérc-füst -
biztos más gyermekeknek mutatta titkait ő...
miközben bestoppolta hajunkat Holdfényezüst.
(2013 / 2015)
Csatolmány | Méret |
---|---|
Höldfényezüst.jpg | 63.16 KB |
Hozzászólások
Haász Irén
2015, augusztus 30 - 13:32
Permalink
Nagyon szép, hangulatos vers,
Nagyon szép, hangulatos vers, remek képpel. Gratulálok.
Nekem feleslegesnek tűnik két sorban is az "ő" személynévmás. Tudjuk, miről ill. kiről van szó, nem kell. És a min álmodtunk helyett itt bizony kell a teljes alak: amin álmodtunk...
Sztancsik Éva
2015, augusztus 30 - 17:29
Permalink
Irénkém! Nagyon szépen
Irénkém!
Nagyon szépen köszönöm látogatásodat, megjegyzéseid, elismerő szavaid. :)
Az első "ő" nem igazán arra vonatkozik, mint a második, hiszen az egyik a sötétségé, míg a másik a Holdé.
Ám igazad lehet a dolog velejét illetően, majd (ha lesz még hozzá elég türelmem), akkor előveszem újból.
Második megjegyzésedet aláírom, én rövidítettem, helytelenül, szándékosan. Szeretettel. Éva
Haász Irén
2015, szeptember 3 - 18:04
Permalink
Fenntartva, amiket írtam már,
Fenntartva, amiket írtam már, egyre jobban tetszik ez a vers...:))))
Sztancsik Éva
2015, szeptember 4 - 19:55
Permalink
Ennek őszintén örülök,
Ennek őszintén örülök, Irénkém. Mellesleg: nekem is tetszik, még ha nagyképűségnek tűnik...akkor is. :)