Holtak napján sírodnál
Beküldte Haász Irén - 2013, november 1 - 14:18
Úgy lüktet a szél, minden falevél
feljajdul az esteli csendben,
pattog a toboz, hangot viszonoz
tört sírokon szökdelő szellem.
Nincs szárnysuhogás, csak fogvacogás
– mint hóbagoly nappali kertben -,
a fejfa tövén sárgát vet a fény,
hullt csíkot a fürtömre csentem.
Most már a levél mind föld fele tér,
- szőnyeg ropog isteni rendben –
mit ősz betemet, mint holt szemedet
sokcsillagos, éteri csendem.
Hozzászólások
hzsike
2013, november 1 - 15:49
Permalink
Ez fájdalmasan gyönyörű
Ez fájdalmasan gyönyörű Irénkém. Az utolsó négy sorod pedig, valami simogató csoda.
Ölellek:Zsike :)
Haász Irén
2013, november 5 - 17:38
Permalink
Köszönöm szavaidat, kedves
Köszönöm szavaidat, kedves Zsikém.
Szeretettel ölellek.
barnaby
2013, november 1 - 15:53
Permalink
"Látom" a versedben leírtakat
"Látom" a versedben leírtakat kedves Irén.Remek alkotást olvashattam, most is.Gratulálok szeretettel:B:)
Haász Irén
2013, november 5 - 17:34
Permalink
Ennek nagyon
Ennek nagyon örültem...:)))
Köszönöm.
Schvalm Rózsa
2013, november 1 - 22:41
Permalink
Gyönyörű vers kedves
Gyönyörű vers kedves Irénke.
Szeretettel gratulálok! Rózsa
Haász Irén
2013, november 5 - 17:33
Permalink
Kedves Rózsám, hálásan
Kedves Rózsám, hálásan köszönöm.
M. Karácsonyi Bea
2013, november 2 - 19:13
Permalink
Nagyon szép!
Nagyon szép!
Haász Irén
2013, november 5 - 17:31
Permalink
Örülök, hogy tetszett, Sea...
Örülök, hogy tetszett, Sea... írtam már fájdalmasabb verset, ebben inkább a megfoghatatlanul bennünk lévő, mély hiány hangulatát igyekeztem átadni.
Mysty Kata
2013, november 2 - 20:38
Permalink
Ez nagyon,... nagyon
Ez nagyon,... nagyon szép!!Gratulálok szeretettel!kata
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Haász Irén
2013, november 5 - 17:29
Permalink
Kedves Kata, köszönöm szépen.
Kedves Kata, köszönöm szépen.
stapi
2013, november 3 - 18:45
Permalink
Anapesztikus sorok, kisebb
Anapesztikus sorok, kisebb hibákkal? Vagy általam nem ismert kólonok? Mindenesetre tetszik, különös tekintettel a belső rímekre. Gratulálok!
Haász Irén
2013, november 5 - 17:27
Permalink
Kedves István, ne keress
Kedves István, ne keress időmértéket, a lüktetést (az idegek, a fájdalom lüktetését) ritmusos sorokban fejeztem ki, bár vacilláltam eleinte. Aztán úgy éreztem, jobb, ha a ritmusnál maradok, 5/5 és 9-es szótagokban. A belső rímekkel fokoztam, és a csenddel keretbe zártam. Az éteri csend a bennem levő űr, hiány, és az anyagtalanná oszló test, szeretet fájdalmas hiányát takarja.
Köszönöm szépen.